Der jüdische Herold · 1938-02-24 · 8 (24.2.1938) · p. Seite 7

»Der jüdische LierolcU 7 ni: .Hármat kell hátralépnie“ senki se nézzen előre, hogy mi vagy ki áll előtte, hanem még elvéből is engedjen, ne nézzen sem tisztelet, sem bölcsesség, sem pedig Thórára, ha ez a békének útjában áll. Azért nincs ott, hogy »mondjon“, hanem „adjon" Solajmot, mert Bmondjon“-ból az érthető csak, hogy egyszerűen éppen hogy csak a száján kieressze, ellenben az „adjon“ azt jelenti, hogy valóban adjon is egész tiszta leikéből őszintén. Adja hát ezen Solajmot egy szövetkezet is a másiknak is, lépjen össze valamennyi, hadd legyen : Vejáászü küiom agüdo áchász láászajsz recajnaj ulovdaj belévov solém!' Tömörülni fog valamennyi egyetlen szövetkezetbe akaratát teljesítendő, szolgálván Őt teljes lélekből. A Talmud szerint: „Mondá Lokis fia Simajn rabbi, nyilvánvaló és tudvalevő a Szentáldott előtt, hogy Hornon majd Sékelokat fog mérlegelni Jiszroélért, azért előzte meg az ők Sekeljeit a Homonéinál. Miért volt a Hornon Sékeljeinek olyan hatása, hogy az Achasverajs egész birodalmában élt összes zsidók majdnem elvesztek általa? Mert Hornon azt mondta Achasvérajsnak, hogy az ő Sekeljei minden akaratát kieszközölni kevesek. De Ö szent Felsége, tudva a Hornon szándékát, megelőzte ezt a fejenkénti félaékel kötelezettség iránti parancsával. Fel is világosítja Hornon Acbasvérajst. Tudják a zsidók, hogy most büntelen vagy velük szemben s nem kell félned, hogy Menük azután veled is leszámol majd, mint ahogyan az őket bántott elődeiddel tett volt*'. „Miért? kérdi Achasverajs.“ Mert van egy szétszórt és megbomlott nép — mondja Achasverajs — .a zsidóság,“ amely egymással meghasonlott, még rabbija között sincs egység, templomjaiban sincs békesség. Azért adok neked minden zsidóért egy Sékelt, hogy bebizonyítsam neked, hogy nálunk igenis van egység“ De a világ Ura még a baj előtt rendelte az orvosságot. Sékeleket adatott a szentélyhez, hogy Hamdoszo fia: Hornon gondolatát semmivé tegye. És honnan vette volna vissza Hornon a tízezer mázsa ezüstöt, amit a zsidókért adott? Aki történetünket ismeri, tudja, hogy mi zsidók egyszer-másszor millió mázsányi ezüstöt adtunk ellenségeinknek váltságdíjul. A Homonok számára mindig akad pénz: pogromot rendeznek, elpusztítják, elrabolják a zsidó vagyont s már van pénz. Azért szavatolhatott Hornon a tízezer mázsa ezüstért, majd megszerzi a zsidó mészárlás által! Ha zsidóinktól tízezer mázsa ezüstöt kérnek szent országunk felépítésére, bizony nem akarnak adui; nagyon nehezen lehet erre pénzt szerezni tőlük. De Hornon részére van pénz; ellenségeink gazdagítására, fényűző életre, s más haszontalanságokra kerül pénz. Azért előzte meg a világ Ura Homont, a zsidókkal a szentély házához Sekeleket adatva, hogy ez¬ által az ellenségeinicnek Homonoknak adandó Sekelektől kiméltessenek meg. Adjuk hát Sekeljeinket mostan is mindnyájan zsidó célokra, a magunkéra: nevelés, könyörületesség, szentföld a zsidóság erősítése stb.-re, ennek érdemében elérjük azt, hogy pénzünket, véres verejtékü szerzeményünket majd csak magunk élvezzük, használjuk fel, nem pedig mindenkori Homonjaink, — mint a mai versezetben mondjuk: „Sekelt emelek a dicső magasztos házban 1“ Schreiber S. A repülő kastély. Prága közelében egy hatalmas és gazdag gróf élt, aki visszavonultságában minden idejét az asztrológiának és alchímiának szentelte. A nagy rabbi Lőw mély elméjétől elbűvölve többször meghívta őt kastélyába, és a rabbi szívesen társalgóit a gróffal, aki a titkos tudományokban rendkívül járatos volt.. Egyszer, már több órája vitatkoztak tudományokról és a rabbi visszakészülődött Prágába, igy szólt a gróf: — Halld rabbi, magyarázz meg nekem egyet: hogyan csinálod, hogy négyszáz tanítványt, akik nálad gyülekeznek, el tudsz helyezni lakásodon, holott, miként tudom, kicsiny házacskádban csak két kicsiny szobácska van? — Gróf, — válaszolta a rabbi, — akkor is eltudnám helyezni őket, ha kétszer annyian lennének, sőt akkor is, ha háromszor annyian.. — Aligha hiszem! — Ha meg akarsz győződni szavaim igazságáról, — folytatta a rabbi, — akkor engedelmet kérek rá, hogy bármilyen számú barátaiddal és szolgáiddal, tanítványaimmal ebéden láthassalak .. Csak arra kérlek, előre jelöld meg azt a napot, amelyen látogatásoddal megtisztelsz . A gróf elfogadta a meghívást, megjelölte a napot a rabbi visszatért Prágáoa.. Elérkezett a kijelölt nap. A rabbi egyszerű háza előtt kiszállottak kocsijukból.. A füsttől és időtől fekete falak nem túlságosan hivogatóan hatottak a grófra- Belépett, nem akart hinni a szemének •. Amilyen szerény volt az épület kívül, oly csodálatos volt benn. Beléptek a nappali szobába, onnan a szobák egész sora nyílott .. Amit az akkori művészet alkotni tudott, minden ott volt, ízléses összeválogatásban. Elérkezett az étkezés ideje .. Az ebédlő két ajtószárnya feltárult, hosszú asztalok állottak sorban, a legpompásabb edényekkel, aranyserlegekkel és magas ezüsttálakban illatoztak az ételek .. A gróf intett az egyik komornyikjának. Az már tudta, hogy titokban el kell rejtenie magánál egy arany6erleget. Az étkezés után a vendégek dicséretek közben fel¬ állottak és megelégedetten hagyták el a nagy rabbi lakását. Rövid idővel e látogatás után a gróf különös híradást kapott: a körülbelül kétszáz mérföldnyire levő kastélya egy napon, minden értékes kincseivel eltűnt, a másik napon azonban ismét a helyén állott, a drágaságok közül szerencsére semmi sem hiányzott csupán egy aranyserleg. A grófnak akkor eszébe jutott, a lakoma és a parancs, melyet komornyikjának adott. Nem sokáig gondolkozott, gyorsan üzent a rabbiért, aki nemsokára meg is érkezett. — Halid rabbi, — szólott a gróf, — most már tudom, bármennyire is tagadtad, hogy értesz a kabalához. Ezúttal hiába igyekszel majd meggyőzni arról, hogy teljesen járatlan vagy benne, nyomós okaim vannak rá hinni, — és erről te is tudsz, — hogy a magas tudománynyal nagy csodákat tudsz művelni. Miért titkolod? A rabbi válaszolta j — A tudomány oly csekély, amit tudok, hogy beszélnem sem szabad róla. — Nincsen bocsánat; és hogy azt is tudd, miért hívtalak, megmondom: azt kívánom, avass be engem, Rabbi, ebbe a magas tudományba. A nagy rabbi ijedten húzódott hátra : Lehetetlen, gróf! — tiltakozott rémülten. — — Megteheted, semmisem lehetetlen számodra Ne fösvénykedj tudásoddal. Ne bosszants rabbi, mertha vonakodsz, tieiddel együtt tönkretesziek. — Teljesítem parancsodat, de türelmet kérek. Van egy barátom, a magas tudományokban társam, rabbi Don Ábrahám, aki azonban messze Spanyolországban él. Legyél türelemmel, mig meghívom őt magamhoz, hogy segítsen e nagy feladat megoldásában. A rabbi magábamélyedve sietett haza. Visszavonult szobájába és azon tűnődött, mitévő legyen. Vájjon írjon igazán rabbi Ábrahámnak? Estefelé idegen lépett a szobába. A rabbi alig hitt szemének. Rabbi Don Ábrahám, saragossai barátja, állott előtte. Don Ábrahám azonban mindjárt beszélni kezdett. — Nem kell szólnod, tudom milyen nagy szükségben vagy, éppen azért indultam az útra. Álmodtam, mindent láttam álmomban, ami veled rövid idő alatt történt. Ezért készültem az útra, gondoltam, nagyon nagy örömöd lesz ha felkereslek. Az utazás alig tizenkét órát tartott, magasabb hatalmak vezettek ide. Vigasztalódj, jóra fordul minden J Másnap~rabbí Lőw'fut árt 'küldötté" grófhoz, azzal a hirrel, hogy szerdán már felkeresi, megkezdi az oktatást és kérte, hogy erre a célra egy rejtett szobát rendezzen be. A megjelölt napon a két rabbi a gróf kastélyába ment. Ott rabbi Lőw bemutatta rabbi Abrahámot, barátját és tanitótársát. Rabbi Don Abrahám meghajolt és szólott: — Ne vedd zokon, ha néhány szót merészelek mondani, mielőtt a tudományba beavatlak. Aki iélelem nélkül akarja fellebbenteni a titkok fátyolát és a jövőbe akar pillantani, annak szemét félelem nélkül kell a múltra függesztenie. Bűn nem űzheti el onnan. Ezért gondold meg: nem vétkeztél soha? — Nemi — kiáltotta a gróf. — Nézz magad mögé, — szólott újból rabbi Ábrahám, — nézz magad mögé. A gróf körülnézett, iszonyodva hátrált és rettegve hagyták el e szavak az ajkát: — Uram, irgalmazz! — Ismered? — kérdezte a rabbi. — ilenem, I-tenem! Ismerem — nővérem és gyermeke. A fantóm eltűnt, oly gyorsan, mint érkezett. Ekkor ünnepélyesen szólott a rabbi: — Bűnös vagy! Nővéred volt és gyermeke... — Mindkettőjük halálát te okoztad! A gróf hallgatott, megdermedve állott egy pillanatig, aztán halkan beszélni kezdett: — Ismered bűnöm. Hogyan ismered, azt csak az I-ten tudja, ki bennünket kormányoz. A kabbalához nincs erőm, tudom már, hogy érdemtelen vagyok rá. Rövid beszélgetés után uljukra bocsátotta őket a grőt ás a kát rabbi viszizatárt Prágábai