Der jüdische Herold · 1938-02-10 · 6 (10.2.1938) · p. Seite 7

ד Süden in Bulgarien unter Faschisfischer Drohung. Sofia. 150 Juden haben von faschistischen Organisationen Briefe er־ halten, in denen sie aufgefordert werden, binnen 15 Tagen das Land zu verlassen, widrigenfalls sie »die Konsequenzen zu tragen“ haben werden. Unbekannte Täter haben nachts die Fenster der grossen Synagoge in Sofia zertrümmert. *Der Jüdische Herold« BUKAREST. Sechs Studenten, die vor dem Kriegsgericht in Kronstadt ange« klagt waren, das sie zu Beginn des Jahres 1937 dem Rektor der Universität Jassy, Prof. Brafu, der sich misshandelter Juden annahm, die Ohren abgeschnitten haben, wurden mangels Beweisen freigesprochen. Da die Tatzeugen versagten, stützte sich die Anklage auf Indizien. 7 Herausgeber und verantwortlicher Redakteur LEOPOLD GOLDSTEIN GEDRUCKT bei Leopold Goldstein DUNAJSKÄ STREDA. Postschekkonto Nummer 56.255 in Prag מ m fl 8 Y R K n Y E UJ ü ERO « 5 Z E!111 Februar 1-en töltötte be Hodzsa Milan, a csl. kormäny elnöke 60־ik születesnapjät. Az egesz orszäg, nemzetisegre es felekezetre valo külömbseg nälkül nagyszabäsu jubileumi ünnepsegge avatta ezt a napot es iiymodon tanujelet adta nagy ragaszkodäsänak es szeretetenek Hodzsa miniszterelnök IränUDiszakademiäk, ünnepi gyülesek, diszpolgäri välasztäsok kereteben ünnepeltek szerte az orszägban Hodzsa miniszterelnököt, aki nemcsak eroskezü kormänyelnöknek bizonyult, de nemzetközi politikai koncepciöi, valamint demokratikus es humänus nemzetisegi politikäja re* ven, ugy a külföldön, mint bent az orszägban, annak minden lakosäböl öszinte szeretetet es megbecsülest valtotl ki. Hodzsa Milan miniszterelnök megertö kisebbsegi poiitikajäval felbecsülhetetlen szolgälatot tett a köztärsasägnak. Mert ezzel megszilärditotta es megövta a közlärsasäg bekejet es igy lehetöve tette az orszäg ältalänos, zökkeno nelküli fejlödest. A köztärsasäg zsidosäga küiöriösen ^äläs Hodzsa Milan kormänyelnöknek, aki tänioriihatätlanul örködik az orszäg zsi־ dösägänak politikai jogai es biztonsäga felett. Melyseges emberi es demokratikus erzelme ,egy!! pillanatra sem inog meg es teljesen immunis az orszäg hatärain tul, az összes szomszedos orszägokban dulo zsidogyülölet ragälyäval szemben• Ez a ragäly mär s k, egykor kivälö poiitikust es ällamferfiut ragadott magäval. Hodzsa Milän rendületlenül hüseges demokratikus elveihez 6s ugy örködik a zsidösäg nyugalma es köztärsasägunk demokratikus szelieme felett, mint hatalmas sziklaberc a magänyos sziget felett. A csl. köztärsasäga — häla Hodzsa Milän miniMterelnöknek, meg & többi de* mokratikus polltikusoknak! — a fombolo zsidogyülölet tengereben vaioban egy ma• gänyos szigethez hasoniit, meiyet hiäba ostromolnak, körülnyaldosnak a gyülölet huliämai, a sziget szildasziiardan eiientäll, rninden antiszemita kiserletnek. A ket tshen . . . A szteliszki Cadik, Reb Ürje, mäg mikor Lenibcrgban lakutt, egy nagyon szegäny ember volt es egy k!s visköban tengelte erntet fiatal feiesegtvel. De az^rt äjjei-nappai beszhamidroschban ült elmeiyedve I־ten szent tanaiban, amiat azt mestereinel iätta, elrejtve a küiviiäg eiött vallasossägät es jamborsägat. Midön egyszer fia szüietett, a bäszhamidrosban volt es a komasaggal, Reb Leb Bümmeleszt, egy gazdag embert tiszteile meg. A brisz utan a vendegek az örömapa hazäba mentek a szokasos szüde eivezästre, de legnagyobb inegitpetesüxre üres asztait talaltak, mert szegeny embernek nem voit penze egy szüde elkeszitäsere. A nagy Cadik ide-oda forgolödott hazaban, szent gondoiataiban eimeiyedve. A gyermekagyas asszony nagy szegyeneoen keserves zokogasban tört ki es mixor fei je ezt megtiahotia; igy szöit hozza: Nos, mit akarsz, azert inert mnes mödomban egy s^üdet eJöaditani, mar nemszabad gyermekemet zsidöva tenni . .? ״A vendegeket nagyon meghatottax tzeK a szavak es nyoniban küidiek itaieit es süteinenyert, vaiamuu bevasaroitax hüst es hagytak azt megtözni, ugytiogy egy nagy szüdel keszitettek eiö. Midön a gazdag koma iätta, milyen nagy szegenysegben vaunak ezek az emberek, erueKiöuölt näia, miböl el, mi az ö megeinetese? Mire a Cadix .!zt fclelte, nogy van ket teiiene ebböi elnek öx. Reb Leb azt hüte, hogy a Ket lehennex a tejet arüsitjäk ei es ebböi elnek, tetiat meghagyta ottuon a csaiadjanax, iiugy ezentüi ^csak Reb Ürje leiesegetöi vegyenek tejet, ineg akkor 1s na tobnet keil tizetni erte mint masuti, ineit 0 egy nagy Cadik. Igy is törient, masnap rcggei ciinent a cseied oda hogy tejet vasaroijon. Reb Urje fciesege azonban elutasitoua öt, hogy mit gonüoi az ö gazdaja, egy szegeny emberböi günyt üzm, iioiott mar evex öta nem is iatott häzaban tejet, nemnogy eiadni tudjon . . . Midön a cseied visszaterve üresen, mindezt eibeszeite, Reb Läb nagyon eiesoda;־ kozott, mert tudta nagyon jöi, hogy Reb Ürje nem szokott hanudnil Masnap taläla kozv vele. megkärdezte öt, miärt vezette öt felre a kät tehennel, holott nincs neki tehenel? ״Chöli!e“l — mondä a Caddik — en nem vezettem Önt felre, mert az ügy van, ahogy montam; Ich hab vür meine2 Küh' parnösze ... es pedig az egyik: Ki baj jiszinach Libenü — Mert ö (I-ten) benne örül szivünk . . . a mäsik: Ki besäm kodsaj botochnü Mert szent neveben bizunk . . . äs ez a ket ki tartja fei bennünk a lelket ebböi elünk mi. . .“ — Exkor iätta Reb Leb, hogy milyen nagy Caddik es rneghagyta csaladjänak, hogy küldjön minden szükseges elelmiszert Reb Ürje feiesegenek, de okosan järjon el, nehogy azok eszrevegyek . . . Igy is törtent, reb Läb felesäge minden jöval ellätta öket, amiröl Reb Ürje nem is tudott, mivel ällandöan I-ten szent tanaiban büvärkodott... Egyszer azonban a szombati asztalnäl feiiünt neki, a nagyasztal es erdekiödött feiesegänel honnan jött neki oly bösegesen . . .? Mire feiesege eibeszäite nexi, hogy reb Leb iätja el öket minden jöval ... Midön Reb Ürje ezt hallotta, szomorüan felsohajtott es igy szöit: Amint latom a jö i-ten akarja, hogy bösegesen eijek, de nem ez a hdyes üt, hogy emberekben bizunk äs nem akaiom, hogy Reb Leb gondoskodjon roiam, hanem csakis a jö 1-ten legyen az en tapiaiöm, mert jobb bizni 1-tenben, mint emberben . . .״ Mäsnap tuvarost togadott äs elköitözött Lernbergböl Sztveliszxbe, ahoi eieinte nem is ismertek, de nemsokara hire ment nagy valiäsossäganak äs jamborsagänak es reugetek sok ember xertste fei öt ügyes-bajus dotgaiban, meiynek folytän mint a hires stvehnski Caddik, nagy hirnevre tett szert . . . Suttmann Sözsef, Turna, Baalschem-legenda. Törtänt egyszer, hogy Baaischem egy szerdai nap aixonyatanai nazat elhagyta, utazasra keszült. Utazasanak ceijat äs erteimet sem baraijaivai ntm közöite, söt meg uutarsai sem sejtettek. Tudvaievö, hogy a mester akaraianak hely es iaö nem jelent akadäiyt, ezuttal is rövid par öra aiatt — közönsäges nalandönak — iehetetien hosszü utat tett meg. Ejfeltajban oly gyorsasaggal utaztak, hogy kik veie voltax, se hazai, se faxat nem tudtak megküiönböztetni. Nemsokara egy idegen faiuba ärkeztek, megälitak egy vämszedö — ki tgyszersmind szailäsadö is — haza eiött, hogy az ej hatralävö reszet ott kipihenjek. A häzigazda sem Baalschemet, sem hozzätartozöu nem ismerte, de mär hivaiasanal logva tudni akaita vendegenek kiletet es