Der jüdische Herold · 1938-02-10 · 6 (10.2.1938) · p. Seite 8

8 utazäsänak cöljät. Megkinälta öket egy kis harapni valöval, elkeszitette fekhelyüket, közben elbeszelgettek. Kerdösere, hogy m! järatban vannak, Baalschem azt mondä, ö egy hitszönok 6s ertesült, hogy a legkö• zelebbi szombat elöestejen egy gazdag, tekintöiyes ember Berlinben esküvöjöt tartja, azon az ünnepölyen röszt akar venni. Midön a häzigazda azt hallotta, egy ideig türtöztette magät, de azutän igy szölt: ״Uram te kigunyolod kiväncsisägomat! Berlin jö szäz merföldnyire van ide! hogy tehetned meg ezt az utat ily rövid idö alatt 1 Igenis, ha a lovaidat, kocsist nem kimölnöd es ejjel nappal utaznätok, talän jövö szombatra oda örnötek, de semmi esetre e hötre.“ Baalschem kissö mosolygott 6s välaszola: ״Lögy nyugodt, az en lovaim megbizhatök, m6g sohasem hagytak cserben.‘ Baalschem övöivel lefeküdt, de a häzigazda eg6sz ejszaka virrasztott, mert az idegent es dolgaikat nagyon furcsänak 6s sajätsägosnak talälta. Viszont a mester tekintet6böl megis kivehette, hogy nem üz vele trefät. Mindenk6pen szeretett volna a dolog nyitjära jönni. Torte a fej6t, hogy milyen ürügy alatt is kiserhetnö el az idegent; esz6be jutott, hogy Berlinben több elönyös üzletet köthetne. Midön a mester reggel felebredt, elöadta a häzigazda kivänsägät, Baalschem beleegyezett, hogy vele utazhat. Az elök6születekkel nem is nagyon siettett, nyugodtan körüln6zett a häzban, k6nyelmesen megimädkozott embereivel es vegre m6g felk6rte häzigazdäjät, keszitsen egy jö ebedet. Ezt beszelgetös közben elköltött6k, a häzigazda azonban a nyugtalansägtöl 6s kiväncsisägtöl idegesen järt ide s töva. Naplementekor megparancsolta a mester, k6szits6k elö a kocsit 6s fogjäk be a lovakat Megindultak 6s nemsokära r^juk tört az 6jszaka. Baalschem es emberei hallgatagon ültek. A gazdänak furcsänak 6s idegenszerünek tetszett ez az utazäs; ällandö sötötseg volt körülöttiik. N6ha ügy tetszett neki, mintha m61yen a föld alatt titkos utakon menn6nek, n6ha meg ügy erezte, mintha a levegöben lebegn6nek. Nem hallottak egy hangot sem, nem talälkoztak se emberrel, se ällattal, se helyseggel. A gazda nem birta gondolatait összpontositani, minden köriilötte 6s benne tünem6nynek tetszett. Hirteleneben maga körül a levegöt siiriibbnek erezte, vilägossäg tört elö, 6rezte a kocsi zökken6s6t a földön, a tävolböl kutyaugatäst hallott, majd kakas kukorikäläst. Egy ideig utaztak igy 6s mire a nap felkelt, egy nagy värosba 6rtek; 1 negyed öra mulva Berlinben voltak. A mester egy szer6ny szällodäban telepedett meg kiseret6vel a väros v6g6n, ahoi m6g alaesony häzikök 6s kertecsk6k voltak. Egy szep kis lugasban megreggeliztek, azutän meg nyugodtan megimädkoztak 6s elbesz61gettek. Az idegen nem tudta meg6rteni, hogy a hitszönok oly nyugodtan tölti itt az idöt, ahelyett, hogy a lakodalmas häzba igyekezn6k, ahoi ma tartjäk az esküvöt. M6g m61y elfogultsäggal az 6j esem6ny6töl, de kiväncsisägtöl gyötörve, közeledett a mesterhez. De amint szölni akart, Baalschem reä vetette tekintet6t, melyben a gazda 6szrevette a vidäm günyt, — mely jösägos areän visszatükrözödött — az ö nyugtalan lelke miatt. Nem volt mär bätorsäga toväbb kördezni, elköszönt BaaJschemtöl, hogy kiss6 körülnlzzen az »Der Jüdische Herold« idegen värosban. Alig most egy öräig, esoportokban embereket talält, kik egymäsnak ujsägoltak valamit. Egyik ily esoporttöl megkerdeztemi tört6nt itt, hogy az emberek ott hagyjäk dolgaikat es oly izgalomban vannak? Azt kapta välaszul, hogy egy gazdag zsidönak kellett volna ma megesküdni, 6s reggelre a menyasszony hirtelen meghalt, holott m6g ejfelig a lakodalmi elökeszületekkel volt elfoglalva es az ej hätralevö r6sz6t nyugodtan ätaludta. Nem isvolt beteg, vagy gyenge, ellenkezöleg ältalänosan elismert sz6p, eröteljes fiatal teremt6s volt. A gazdänak megmutattäk a lakodalmas häzat. Oda bel6pve, nagy szomorüsägban 6s elkeseredesben talälta a vendegeket a halott körül, ki halvänyan, de elväitozatl lanul pihent ägyän. Az orvosok ep sajnälatukat fejeztek ki, hogy a halotton mär nem segithetnek es elköszöntek a haziurtöl. A völegöny mozdulatlanul ällt, areän a bänat es fäjdalom kifejezesevel. Mindenki a vend6gek közül igyekezett öt megvigasztalni, ö azonban csak n6män hallgatta öket. Ekkor a mi utasunk is hozzälepett es elbeszelte neki, hogy mily sajätsägos mödon tett meg ö ma 6jszaka oly hosszü utat egy idegen hitszönokkal. Az volna elgondoläsa, hogy ily esodatevö ember, aki ily rendkivüli es csodälatos utat kepes megtenni, bizonyära mäshoz is ert, es azt tanäcsolnä a häz uränak, kt resse fei a mestert es mondja el neki bänatat. A bänattöl elcsigäzott ferfiü nagy feszültseggel hallgatta vegig a besz6löt es arra körte öt, hivja el azt a esodaembert. A gazda elment Baalschemhez, elmondä a lätottakat is a haiott ägyähoz kerte. Baalschein haladektalanul elindult vele az elettelen menyasszonyhoz 6s hosszan nezett annak merev arcäba. Mindnyäjan elcsendesültek 6s lestek szavait. Ö azonban eifordult a halottöl es szölt az asszonyokhoz! ״Hozzätok elö gyorsan a halotti ruhät 6s csinäljätok haladektalanul a szokäsos ceremöniät.“ A völegönyhez pedig szölott: ״Rendelj embereket, äkik häzadnak halottait eltakaritjäk 6s ennek is keszitsenek sirhelyet.“ Erre a völegöny megäsatta a sirt. A mester folytatta: »En is elkisörem veletek a halottat. Ti pedig vigyetek magatokkal £a menyaszszonyi ruhät 6s ökszert, melyet a halott a mai napra szänt 6s hozzätok el a sirhoz.“ Midön mindennel elköszültek, betettök a tetemet egy nyitott koporsöba es kivittök a temetöbe. Baalschem közvetlen a koporsö utän ment elsönek, öt követte a nagy tömeg elfojtott lölekzettel. A sir elöit Baalschem azt parancsolta, hogy a halotiat fedetlen koporsöban tegyek a sirba, ügy hogy arca szabadon az 6g feie nözzen es hogy mindenki läthassa. Föidet ne hänyjanak reä, K6t embert mäga melle ällitott azzal a megbizässal, hogy figyeljenek az ö intösere. Ezek utän oda löpett a nyilt sirhoz botjära tämaszkodva, szemeit a halott areän nyugtatvä. Igy ällt mozdulatianul, mereven 6s akik ränöztek, eszrevettek, hogy ölettelen volt, mintha lelke elszällt volna, vagy pedig szelleme mäs helyen barangolna. Mindenki körülällta a sirt. Egy kis idö mulva oda intetie k6t emberöt Oda löptek a sirhoz 6s lättäk, hogy az elhunyt areät az $let pirja kezdte boritani 6s lelegzeni is kezdett, Baalschem megparancsolta, emel- 8 j6k ki a sirböl. Megtörtent. A leäny talpra ällt 6s körülnözett. A mester visszavonult, de megparancsolta a völegenynek, hogy hagyja azonnal esendben menyasszonyi ruhäjäba 6s fätyoläba felöltöztetni, vezesse a chuppoh alä, de a törtöntekröl ne tegyen semmi emlitest. A vöiegeny viszont körte a mestert, hogy ö eskesse meg öket. Igy vezettek azutän befätyolozva a chuppoh aiä. Amint azonban Baalschem äldäst mondott a mätkapärra, a menyasszony letöpte fätyolät, ränözett a mesterre 6s szölt: ״Ez az ember mentett fei engem.“ Baalschem räkiältott: ״HaUgassl“ A menyasszony elhallgatott, Mielött az emberek a bämulattöl öszretörtek, a mester elhagyta a häzat. Kesöbb, midön a vendögek a lakomänäl együtt ültek, a menyasszony elmondta törtönetet: Völegenye mär egyszer nös volt, 6s mint özvegyember körte meg kezöt. Elsö neje azonban a länynak nagynenje es nevelöanyja volt, minthogy öt, mint kis ärvät magähoz vette 6s felnevelte. Ekkor törtönt, hogy nenje halälosan megbetegedett 6s ö maga is örezte, hogy napjai meg vannak szämlälva. Irtözott a gondolattöl, hogy ha ö meghal, förje megnösül es minthogy csinos hajadonnä fejlödött nevelt länya az egesz häztartäsban järtas, bizonyära öt fogja feiesögül venni. Ferjöt nagyon szerette es irigyelte a fiatal teremtöst. Midön utolsö öräjät közeledni örezte, odahivta mindkettöjüket halälos ägyähoz 6s megigörtette velük, hogy soha nem lesznek egymasö. A fogadäs nem esett nehezükre, mert mindketten oly szeretettel csüngtek a haldoklön 6s oly öszinte, möly fäjdalmat öreztek a halälan, hogy lelkükben minden mäs erzösnek nem adtak helyet. A halottat eltakantottak, a häzban a helye üres maradt, lassaeskän azonban , mär csak az emleke ölt az ittmaradottak sziveben. Minden köiülöttük eiet volt; es nemsokara tudatära ebredtek kölcsöaös vonzalmuknak. Megszegiek a fogadaimat 6s eljegyeztek magukat egymasnak. De az esküvö reggelen, midön a häzban esupa örömteljes legkör äramlott szöt 6s senk! nem gondolt többö a halott szornorüan tönött uiolsö napjaira, visszajött a nö lelke, emlekeztette öket szegett fogadalmukra 6s követeite a boldog menyaszszony haiälat. A leäny lelke a läthatatlan erö paranesära elszällt a fiatal testböl 6s mereven feküdt. Most a k6t nö lelke küzdött egymassai a vö!eg6ny6rt; es 1-ten itelöszeke el6 került az ügy. Egy emberi bang mondta ki feietlük az iieletet ilyk6pen: ״Te halott, neked mär nincs röszed a föidi eletben, engedned keil, mert läsd, az elöke a jog. Itt sem a nö, sem a förfj nem okozhato. Akaratuk eilen kellett eselekedniök, hogy lelkük vägyait kielögits6k.“ A halott nem akart engedni, de a hang rakiaitott: ״Nem lätod, hogy esküvöjöre keil mennie, az esket6si szertartäs mär var teä:“ Erre a menyasszony öletre kelt, kivettek a sirböl, felöltöztettek menyasszonyi pompajäba 6s öntudatlanul követte az. asszonyokat a chuppe alä. ״Amde“ — mondja a völegenynek 6s a vendegeknek, amint befejezte elbesz61esöt — ״midön a hitszönok az äldäst mondä reänk, felismertem a hangot, mely az itöletet kimondta feiettem.“ K. M.