Der jüdische Herold · 1937-12-30 · 49 (30.12.1937) · p. Seite 7

7 *Der Jüdische Herold« 7 ״ De יו 1 ־י«-.-36י § ס! b 6 y fl!? n y e l u 0 resze ,t.^r<a1S.;;»S«5>r»«aSrtSISt^ 25BI HALÄLOZÄS. Kohn Salainon duszerdahelyi köztiszteletben ällö szücsmester f. ho 29־en 70 eves koräban hosszas szenvedes utän elhunyt• Temetöse f. hö 30 an nagy reszvet mellett ment vegbe, Iialälät nagykiterjedelmü csalädja, rokonsäga es tisztelöi gydszoljäk.!848—90—1938, Üzletem 90 eves fennälläsa alkalmäbol, összes vevöimnek es ismeröseimnek ezuton mondok köszönetet eddigi pärifogäsukert, abban a remenyben, hogy szives bizalmukkal tovabbra is megtisztelnek, kivälö tisztekttc'l STERN SALAMON vaskereskedö Dunaszerdahely. Igazoltatäs a m’renü-fronton. A ruszinszköi Perecseny hitközsegben nagy vihar dul . . . Nemregen üj gäbet kapott a hitközsög, ami azutan komplikäciöra vezetett . . . Benne van ugyanis a levegöben, hogy mindenki a sajät területen diktätor akar lenni. A mi embeiünk olvasta valahol, hogy a hafalom birtokosa razziät szokott rendeztetni, igazolvanyokat követel, nosztrifikäciöt sürget, diplomäkat örvönytelenit. Ezt szerette volna ö is utänozni, hisz öneki is van hatalnia . . . Csak ilyen leiki atmoszföräval lehet megmagyaräzni azt az intezkedöst, amelynek hire a ruszinszköi zsidö saitöba is eljutoit. A gäbe ugyanis egy szep napon kijelentette, hogy a m’renü tilulusok terön nagy a visszaelös, mindenki ilyen kitüntetö cimzessel järul a Töra elö, ez olyan abuzus, melyen väitoztatni ketll De felmerült a kördös: hogyan? A mai diktaturäs vilägban önkönt adödott a feielet: ״egyszerüen reviziö alä keil venni az eddigi m’renü igazolvanyokat“. Mindenkinek bizonyos hataridön belül be keil mutatni a diplomäjät, különben elvesziti annak a jogosultsägät, hogy ilyen kitüntetessel legyen felhiva a Törähoz. Szöval: P. hitközsögben kiütött a gäbe ״diktatura,“ illetöleg mivelhogy a Töra eie järu äs körülmönyeiröl van szö, azt is Jehetne mondani: a ״diktatöra“... Nein keil ezen a doigon nevetni. Elös ör azört, mert ugy lätszik, hogy nem keil attöl felnie, hogy a razzia eredmönye negativ lesz, azaz, hogy minden papir rendben talältatik. Nem lesz ügy, mint ahogy a doktori diplomäkröl mondjäk: ״rögente kutyabörre irtäk, most azonban elälltak ettö! a szokästöl.“ Miört? Rossz nyelvek szerint viccesen azört, mert ״sokkal több a doktor, mint a kutya es igy tehät minden doktori diplomära nem is jutna elög kutyabör P.־ben azonban nem keli felni, hogy több lesz a m’rönü, mint a k’szäv. Bizonyära az ottani doktoroknak is megvan a titulusuk. Mindenesetre fogas kördes lenne a gäbe röszöre: Ha az ottani vilägi hatösäg esetleg megällapitanä egyegy doktori diplomäröl, hogy szabälytalan, nincsen nosztrifikälva, vajjon toväbbra is felbivhatö-e a m'rönü cimmel, amely örvönytelen diplomän alapul?... Nem szabad azört sem nevetni a gabe eljäräsän, mert ügy lätszik, hogy egy üj gabtnak kösziti elö a talajt, Nem ügy ertjük ezt, hogy el fogjäk csapni, hanem ügy, a7. ismert anekdöta tanitja: — A hitközsögben volt egy jöindulatu jämbor amhoörecz, akinek borzasztöan fäjt, hogy felhiväsa alkalmäbö'1 nem kapja a m’renü titulust. Erre a rabbi adott aikaiommal tckintettel leven az iiletö jöszivüsegere, kiiüntelte ezzel a cimmel. A same^z szeretett volna ennöl a dolognäl keresni Törte tehät a fejöt, mikepen volna ez lehetseges. Odamegy az ü] m’rönühöz es elmondja neki, hogy a következöt älmodta: A ti'dvilägon volt, ott — ügymond — minden kategc'riänak külön van minjenja. Egyszerre azt lätja, hogy egy äl־ m’renü be akart menni az igazi m’renük gyülekezetöbe, onnan kitessökeltek, mint oiyat, aki nein ördeinii meg a jelzöt. Bement az amhöreczek gyülekezetöbe, ott meg azt mondoftak: ״Menj, te szegyelted, hogy hasonlö vagy hozzänk, nem türünk magunk között.“ Erre ö nem ludott mit csinäini, a szö szoros ertelmöben: nem tudott minjonhoz jutni. — Az üj m’renü egv kisse megszeppent. A megszeppenese döbbenete fokozödott, amikor a samesz ket nap mulva elmondja neki, hogy megismetiödött az älma ös u<äna ket nap mulva megint ugyanezt jelenti neki. — Nyugtaiansägaban elment a rabbihoz, aki megigövte neki, hogy gondolkodik a doigon, jöjjö t el pär nap mulva. A megadott hatärnapun azutan a rabbi megällapitotta: nincs rnäs hätra, minthogy hoz« zon kilenc mäs hozzä hasonlöan adakozö emberi, azok is kapnak m’rönüt es akkor — külön minjonuk lesz ... A mi megnevezett kilenkben alighanem az lesz az eredmöny, hogy az äl«m’rönükböl kitelik egy üj niinjen, amely azutan üj gäbet välaszdiat... tzsidö uj־־äg) Ben Mein Az aranygomb. Elmondok nektek egy meset, egy csodälatos törtenetet, mely könnyet es mosolyt fog csalni a szemetekbe. Könny es mosoly, hogy lehet együtl? A zsidö törtenetek iiyenek: könny es mosoly talälkozasa. A mi mesenkre is jut eleg a zsidö harmatböl, a könnyböl, de az eleje es ami a legfontosabb a vege: mosoly, öröm es edes nevetes . . . Törtent egy pöntek este, Bälsem Tov, legyen emleke äldolt, bef, jezte a kiddist, mosdott a kaläcshoz, de alig nyelte le az elöirt közäjiszt, nevetni kezdett. Tudnotok keil, hogy Bälsem mindig csupa derü volt, arcänak szent vonäsain mindig valami ätszellemült öröm fenyleit es ha valaki nagy bänattal jött hozzä, mihelyt megpillantotta ezt a mennyei mosolygäst, megkönnyebtil־ ten söhajtott fei es földöntuli öröm äradt szet benne. De ez a nevetes egeszen mäs volt 1 . . . Bälsem hangosan kacagott, mely tüzü szemei es ätszellemült vonäsai nevetessel teltek meg, a nevetes vegig hullämzoll a testen egöszen a 16ba talpäig, amely mintha täncra perdült volna. Häromszor neveteti a Bälsem es mind a häromszor olyan edesen, hogy a lelke majd hogy el nem szailt a nagy nevetesben. A chäszi״ dok, a vendeg rebbek es az egesz szent asztaltärsasäg, akik rnessze földrol jöttek, hogy lässäk a Cäddikot ös elmerüljenek imäjänak ähitatäban, mozdulatlan csendben figyeltek ezi a boldog kacagäst. Tudtäk, hogy Bälsem nem nevet hiäba . . . A Cäddik szemei rnessze lätnak . . . A szent egboltozatok mind megnyilnak az ö tiszta szemei elött es a tävolsägnak nincsen iiika elötte . . . Valamit läihatott Bälsem, ami felviditotta a szivet ... Es tiikok szärnyän szällt a kerdes: Mit lätott Bälsem? . . . Min nsjvetett Bälsem? . . . Szombat este Bälsem edesbus dalokkal bucsuztatta a szombatot. Tele voltak ezek a dalok fäjdalommal es remenyseggei. Eitek, ärtak, panaszkodtak es remenykedtek ezen a daiok es elmondtäk a szombati telek fäjdalmät, hogy meg keil välnia a testlöl es a test remenyseget, hogy Säbbosz szent napjän ismet egytsülni fog a szombati lelekkel. Az ejszaka közepeig tarlott az erzekeny bucsuzkodäs. Ekkor Bälsem mintha nagyon messziröl erkezett volna, körülnezett, azutän rägyujtott a pipäjära. Ezt a pillanalot hasznälta fei Reb Zev, äldott legyen az emleke, Bälsem egyik iegkedvesebb tanitvänya, odament a Cäddikhoz es megkerdezte töle, hogy miert nevetett pentek este. Bälsem nem felelt, hanem megparancsolta, hogy fogjanak be. Pillanatok aiatt a häz elött nyeritett ket tüzes lovacska es Bälsem a chaszidjaival beült a kocsiba. Az öreg szolga közzeje csapott a lovaknak es azok mintha szärnyaik nöttek volna, szäguldani, repülni kezdtek hegyen völgyön ät. Csodälatos utazäs volt, alig ereztek a földet, a falvak es a väroskäk mint aprö fenypontok szikräztak el elöttük, vegre megerkeztek egy nagy värosba, Koznic värosäba. Mär reggeledett, mikor behajtottak Bälsem egyik hivehez. Pillanatok aiatt elterjedt a hire, hogy Bälsem a värosba erkezelt es mintha Izrael fejedelme jött volna meg, aläzatos szeretettel järultak eleje a kozniciak. Imädkozäs utän Bälsem megparancsolta, hogy hozzäk eleje Reb Säbszet a szegeny könyvkötöt. A kozniciak között nagy volt az ämulat, mert Reb Sabszet valläsos, de nagyon egyszerü embernek ismertek, a nep egyik szürke fiänak, aki mindig az asztat legvegen szokott ülni, akit nem szokäs eszrevenni, akinek a sorsa, mint aprö porszem eszrevetlenül siklik ät a nagy Szitän, amit ugy hivnak, hogy Eiet . . . Felszigeten es remegve lepett Reb Säbsze Bälsem eie, ugy erezte, hogy a szive, ez a vad lovacska majd kiugrik a helyeröl es ldkenek feher lapjän vi.lämgyorsan lepergette eletenek minden esemenyet, hogy megkeresse a bunt, ändert Bälsem maga eie idezte. Mindenki ämulatära Bälsem nagy szeretettel es a kivältsägosoknak, Izräel nagyjainak kijärö tiszteletlel fogadta Reb Sabszet, maga melle üliette, hogy mondja el, hogy töllölte a legutöbbi pentek estet. A kis könyvkölövel forogni kezdett a vildgj