Der jüdische Herold · 1937-12-23 · 48 (23.12.1937) · p. Seite 7

7 »Der Jüdische Herold« 7 K •נ -־ö V י- '־. ■i,«if \Jg.ST מ י*!י: 5fHE fiEROLD mH6yflKnv׳ELUü rEsze % u t a*זבמועע*׳- •CEE3ssa5!HSfl»» Ul VEZETÖSEGET VÄLASZTOTT A DU- NASZERDAHELYI IZRAELITA HIT- KÖZS&G. F. hö 19-en f >lyt le a dunaszerdahelyi izr. hitközsäg e!6ljärösägi välasztäsa nagy erdeklödes mellett, a következö eredmennyel: Elnök: Weisz Sändor, Alelnökök: Rimstein Izsäk es Wetzler Päter, I. penztäros: Grünwald Lajos, II. penztäros : Fleischman Gäspär, Ellenör : Herzfe'd Mihäly, I. templomgondnok : Hirschler Ezra, II. templomgondnok: Szoffer Samu, Iskolaszeki elnök: Müller Läzär, Tanacstagok : Breuer B rnä*, Frey Miksa, Horovitz Armin, Weisz Gabor Jözsef, Weisz Miksa es Wimmer Ignäc. Duschinszky 3 Z. jeruszälemi förabbi es az Agudasz Jiszroel faradozäsänak eredmeayekent Tel-Avivban a posta, meiynek egyes osztälyai szombatonkent meg a legutobbi idökig is üzemben voliak vegre be- ▼azette a teljes szombati munkaszünetet. Salamon kiräiy is a h ilaszok Rüben Hajemini es Simon Hägileädi: szentföldi haiäszok voliak, Bölcs Salamon kiräiy idejeben. Mierl nevezem Rubennek az egyikef, Simonnak pedig a mäsikat, holott ugyanannyi jogga! — hiszen a törteneiei, amelyet elmondok, en gondoltam ki — Dännak es Näftälinak is nevezhettem volna a haläszokat. Edes ifjukori emlekek idezödtek vissza a ielkembe; a gemöreban a meiämedom is mindig azzal a ketiövel peldäzott . . . Raben mondja : a tälisz az enyem, Simon mondja: da bizony az enyem. Ezert Rüben es Simon az en kel hösöm. Nos, Rüben Hajemini es Simon Hägileädi: szentföldi haiäszok voltak. A ״jäm kineresz“, köznyelven a genezärethi tö, voll a birodalmuk; minden hajnalban beeveziek a toba, kifesaitetlek hälöjukat es meghuztäk. Ami zsäkmänyuk sikerült, azt bevittek Tibariäsba es eladtäk, nyäron pedig, mikor Salamon kiräiy a jeruzsälemi höseg elöl odameneküll es nyaralojäban töltöti egy-ket hönapot: ha egy-egy szokallan riagysägü kirälyi hal ment a halöba, egy ««y termetes poniy vagy negyedlel arasz^s csuka, azt vagy Raben vagy Simon a kiräiy ur konyhäjäba vitte, — asszerint, feogy ki fogta a halat — es häromszoro* penzi kapoll erfe A konyliamestertoi p«rsze,־nem magätol a hataimas kiräiytoi. Egy nyäri nap reggelen, mikor behuztäk a halöt, a sok közepes es kicsiny hal közt Rüben hälojäban is, Simoneban is egy-egy negyareszos ntgy märnahal csapkodott. S mint.a ikrek leüek volna, mint a halak a nagy mächzorban, otf, ahoi pijut mondja: Mäzl ädor dögim es mellelte illuszlräcio van, kel egyforma hal - nos mintha ikrek lettek volna, olyan tökeleiesen egyforma voll a ket märna; hajszälnyira egyenlö hosszu es egyenlö vastag voli mindketiö. — No, ezt beviszem a paiofäba, — örvendezeit Rüben is, Simeon i« es mindegyik külön välyuba leite a magäet. De mert meg korän volt, a konyhamester ilyenkor meg alszik — leheverediek a parton es häiät adtak Istennek a jo fogäsärt. Hat, ahogy ott feküdtek egymäs mellett a päzsiton, a csavaros eszü Rubennek tetszetös ödete täinadt. Ha ö csodäjät keltheine a halänak, egyenesen a kirälyhoz vihetne es az gazdagon megjutalmaznä erette. Gondo'kozott, tünödött, egyszerre csak felugrott fektebol. — Hallottad, Simon szomszed, mit mondott most fennhangon az en märnäm? Azt mondta: önkent mentem a hälodba, Ruben. Tudom hogy leöletes vär reäm, megis boldogan mentem a hälodba, Rüben, csakhogy a kiräiy ur asztalära keriiljek. Dicsöbb veget nem kivänhaiok magamnak, mint azt, hogy felkent kiraly ur egyen meg. Simon Hägileädi sem esett eppen a feje lägyära. Azonnal felfogta, hogy Rüben szomszed ezzel voltakepen mit akar es ö is felugrott es vitatkozni kezdett. — Nem a tied az en märnäm szoialt meg. Tisztän hellottam, hogy enhozzäm beszell. Azt mondta a märnäm: önkent mentem a hälodba, Simon. Tudom, hogy leöleies vär räm, megis boldogan mentem a hälodba, csakhogy a kiräiy ur asztalära kerüljek. Dicsöbb veget nem kivän'natok magnmnak, mint azt, hogy a felkent kiraly ur egyen meg. Rüben persze fagadta, hogy Simon szomszed märnäja volt e beszelö hal, ez utobbi pedig tagadRi, hogy a Rubene volt, aki rnegszölalt. Ezen azlän összevesztek csunyäul es majdnem ököhe menlek egymäs eilen a pörlekeöök. Arrajäro emberek hallottäk a pörle־ kedest es azt mondtäk; — hiäba nyelveltek akär napestig is. Sajfet eie keil vinni dolgot, az tegyen igazsägota keliöiök esodälalos ügyeben. Nosza felkapta mindegyik a maga vizzel leie välyujäl a märnäval es bementek Tiberiäsba a birohaz. Velük együit a kiväncsiak dandära. Elöadläk neki a dolgot, izgatottan, szenvedelyesen, hangosan. Sokäig is töplengett a sajfet, vegre huzamosabb gondolkozäs ulän azt mondta ki itäletül a ket halasznak, hogy mindegyik halat a közepen keresztbe keil vägni es sorshuzäs dönise el, ki vigye a fejes, ki a farkas feiet a kiräiy ur elebe. — Hogyisne! — dühöngiek a haiäszok. — Vagy az egyik hal beszelt, vagy a mäsik . . . En nem vägom kette az enyemet... en sem az enyämet . . . a mäsik sa#«I tän okosabb leez... mdnj'ünk el a mäsikhoz a pörünkkel. Goromba megjegyzes volt nagyon, hogy a mäsik sajfet okosabb lesz az elsönel, de hät ki tanitson haläszembereket illemre? A tiberiäsi mäsik sajfet csak mosolygo't, — Veges ember nem döntheti el — mondta — hogy melyik a ket hal közül volt a beszelö hal. De nem a közepen keresztbe, hanem hosszaba keil elvägni a ket halat es az egyik a jobb, a mäsik a bal feiet vigye f 1 a mi felseges urunknak. Mert, hogy nem lehei tudni, a kettö közül melyik hal beszelt: a beszeiönek leqaläbb a feie jusson oda, ahova kivänkozott. Meg pedig az a feie, ahoi az agya es a szora kinyilt szäja van. — Hogyisne?! — zugolodtak mäsod־ szor is. — Elöhal helyett megölt halat vfgyünk a kirälynak? Es en csak a feiet . , . en is csak a feiet? Holott tudom, hogy a* enyem volt a beszelö hal! Most hovä me»־ jünk, kihez menjünk a pörünkkel? — Egyenesen a kiräiy eie — ajäalotta egy tiberiäsi ember. Feiora mulva mär Salamon elött hajlongotl a ket haläsz. Elöhb Rüben mester beszelt, utäna ellenfele, Simon es elmondtäk azt is, mint iielt az elsö, mint azutä» a mäsodik sajfet. Salamon kiräiy figyelmesen hallgaita, mit beszeitek a pörösködö haiäszok, majd gondolkozäs utän igy szolalt meg: — Akär hosszaba a ket halat, akär keresztbe: egy sem jo. Ez csak annyi volt na, mint az igazsägnak a feie, mär pedig a feligazsäg nem igazsäg. Meg keil ällapitani, hogy melyik hal beszelt, az iesz a teljes ertekü igazsäg, — Az enyem beszelt —- äliitotta Raben . , . de biz az enyem beszelt — volt Simon haläsz välasza. — Azt majd en mondom meg, hogy kie volt — mosolygott rä Salamon kiräiy a ket peresre. Nagyszerü ötlete tämadi, azert derült es mosolygott a kiräiy. Rüben haiäszhoz fordult — Nemd» azt mondta a hal, hogy önkent ment a hälodba, le Rüben? — Igenis, hataimas nagy uram. Azt mondta, hogy magätol, önkent ment. — Te meg azt äliitad, Simon haiäs«, hogy a te halad volt, aki beszelt? — Igenis, hataimas kiräiy uram. Az en halam mondta, hogy önkent ment. — Nos - mosolygott a böics kiräiy — megtudjuk am mindjärf, hogy meiyiktek hala ment önkent a kifeszitett häloba. jöjjetek utänam le a tohoz es mindegyiktek hozza a maga halat. S mikor lent voltak a tönäl, a bölcs kiräiy megparancsolta a ket haiäsznak: — Te is, Rüben Häjemini, ereszd vissza a haladat a vizbe, te is, Simon Hägileädi, a magadet. — Megtörtent, hataimas kiräiy — jelentette Rüben is, Simon is. — Most evezzen be mindegyiktek a toba es mindegyiktek merilse meg a hälöjät, az bizonyära megteszi most!s. Nos, lässuk Rüben Häjemini, hogy a tied megy-s vissza, vagy a te hälodba megy-e, Simon Hägileädi? Az összeseregletl emberek, akik halloftäk, mit mondott a kiräiy ur, szinte megmerevedtek a bämuiattol. Ekkora bölcsesseg csak lstennel van es lsten utän csak a kiräiy ur fejeben. Rüben is, Simon is, ezalatt verejtekesen haläszott, de csak käräszt fogott az egyik, lörpe pontyot äs esukät a mäsik. A ket hataimas märna messze eikerülte a veszedelmet es azota tän mär ott uszkält, ahoi kifolyik a Järden a töbol. — Az en iteletem pedig az — dörögte most az igazsägos kiräiy — hogy le, Rüben Häjemini, tizenket sekei bür.t־ iespe zl fizeisz, te pedig, Simon Hägileädi, egy sekeliel többet, tizenhärmnt. Te, Ruben haläsz azert, niert hazudtal; nincs be-