Der jüdische Herold · 1937-12-23 · 48 (23.12.1937) · p. Seite 8

8 8 szelö hal sehol a vilägon, te pedig, Simon haläsz, egy sekellel iöbbet fizetsz, meri hazugsägba kapaszkodva hazudtäl . . . Persze, hire ment a dolognak, Tibe• riäsbol mäshovä is az orszägban es a ragyogo Jeruzsälem ujjongott. Tökeletes igaz säg csak a Teremtönel van es a Legfelsöbb utän csak a kiräly urban, Slajmo ben. (Nepünk) Cs. Gy. David kiräly almäja . . . Konstantinäpolyban törtänt. A szultän egy nyäri esetän, palotäjänak erkälyän ülve, szemlälte a gyönyörü ägboltozatot, miközben az erkäly alatt az utcän csoportosulö zsidök fennhangon vegezaz üjhold imäjät. A zsidök szokäs szerint häromszor recitältäk a következö mondatot: — Dövid melech jiszroäl, chäj v’käjom ... — Dävid, Izräel kirälya äl äs fennmarad . . . A szultän ezt megärtette äs borzasztö haragra gerjedt, minthogy a zsidök Dävid kirälyt tartjäk uralkodöjuknak äs nem öt, a szultänt, Mäsnap elhivatta a hitközsäg vezetöit äs igy szölt hozzäjuk: — Tegnap este ügy nyilatkoztatok, hogy Izräel kirälya Dävid kiräly, ami ältal felsägäruläst követtek el, melynek büntetäse, szämüzetäs az orszägböl äs vagyonotok elkobzäsa a kincstär räszäre . . . Egy feltätel mellett azonban megkegyelmezek nektek: ha egy även belül bebizonyitjätok elöttem, hogy Dävid kirälytok äl ahogy ti azt mondtätok. A hitközsäg vezetöi felismertek a veszäly komoly voltät, böjtöt rendeltek el äs a templomban gyülekezve, forrön fohä־>zkodtak a Mindenhatöhoz, hogy häritsa tl felölük ezt a nagy veszedelmet. Majd kivälasztottak kät ferfit, hogy utazzanak ki a nagy vilägba, vigyäk hirül Izräel nagy ainak, mily nagy veszedelemben forognak török testväreik, hätha kapnak valami jö tanäcsot, ami ältal tnegmenekülhetnek a nagy bajböl. A küldöncök värosröl-värosra, orszägröl orszägra järtak, majd Jeruzsälembe ärkeztek, hol egyenesen a rabbihoz mentek. Az ottani rabbi egy nagy cadik, kärte a küldötteket, värjanak egy pär napig, amig kärdest (saalasz chölajim) intäz az ägbe . . ., mitävö legyen. Igy is volt, a rabbi böjtölt pär napot megszakitäs nälkü^ amig älmäban jelentettäk neki, hogy a küldöttek utazzanak Lüz värosäba, hol segitsäget nyerhetnek . . . Erre a küldötfek toväbb utaztak, amig Lüz värosäba ärkeztek äs a rabbi elä järuiva, igazoltäk magukat iräsaikkal äs elbeszältek neki jövetelük celjät äs a jeruzsälemi rabbi tanäcsät, miszerint Lüz värosäban värhatnak segitsägre . . . — Barätaim — mondä a rabbi — itt nem talälhattok segitsäget, mert ez a vä ros, melynek neve ״Uj-lüz“, nemräg lätesült, de van meg egy mäsik Lüz, amit a jeruzälemi rabbi gondolt, hol nem halnak meg az emberek, mivel a haläl angyalänak nincs a väros fölött hatalma ... äs ez a väros nem messze van innen, de oda emberfia nem juthat be, mert körül van zärva kiväteit käpez azonban olyan ember, akinek különös nagy ärdeme van, az elött megnyilik a väros elött levö fa töväben egy ajtönagysägü nyiläs, melyen keresztül bejuthat a värosba, de elözöleg meg keil fürödnie egy ottani mikväben. A rabbi egy embert sdott veltik, aki »Der Jüdische Herold« öket elkisärte. Amint megpillantottäk a mikvät, nagy rämület szällta meg öket. A viz tele volt kigyök äs skorpiökkal, melyek a viz felszinän tätottäk szäjukat. Mindamellett az egyik, tudatäban annak a nagy veszelynek, melyben a török zsidösäg forog, eletät kockära täve, beugrott a vizbe, megfürdött äs sertetlenüi tärt vissza onnan. Ezutän mindketten imädkoztak äs kärtäk a Mindenhatöt, hogy a fa nyiljon meg elöttük. Es ime a csoda megtörtent, egy ember jött oda, megnyitott a fa töväben egy ajtöszerü nyiläst es mondä, hogy az, aki a mikväben megfürdött, beläphet rajta, a mäsik ellenben nem 1 Az egyik tehät beläpett äs az összes iräsokat magäval vitte, a mä* sik viszont künn maradt, mert a nyiläs nyomban bezärödott. A kiküldött, mihelyt a värosba ärkezett, elsö ütja a rabbihoz vezetett äs csodälkozva lätta, amint egy nagy teremben rengeteg ember ü 1 äs tanul, fiatalok äs öregek, köztük olyan öregek, akik pär szäz ävesek. Mihelyt a terembe läpett, az ottlevök szivälyesen fogadtäk ärdeklödtek jövetelänek cälja felöl äs ö elbeszälte nekik az esemänyeket, majd kärte öket, jelentsäk öt a rabbinäl. — Kedves barätom, — feleite a legidösebb — jegyezd meg, hogy a mi rabbink nem äl termäszetes eletet, az ö älete csodaszerü, emberfölötti älet. Mert egäsz även ät alszik äs csak egyszer egy ävben äbred fei amikor a samesza vizet nyujt neki äs ö kezeit megmosva felkel ägyäböl äs akkor mi tanitvänyai bemegyünk hozzä, elöadjuk käräseinket, melyekre ö aztän megadja a megfel lö välaszt. Midön a nap elmülik, ismät ägyäba fekszik äs alszik egy evig. Most mäg csak egy negyedäve alszik äs mäg häromnegyed ävig nem szabad öt felkeiteni. Mindamellett, mivel a te ügyedben, ältalänos közärdekröl van szö Izräel nepe veszälybe forog, könnyen meglehet, hogy önmagätöl feläbred, amikor bemehetsz hozzä, hogy keräsed elöadjad... A kiküldött ezt hallvän, hö fohäszokban kerte a Mindenhatöt, hogy a rabbi felebredjen ... Igy is törtent, a rabbi egyszerre csak hirteien feiebredt, a samesz vizet nyujtott neki äs kezät megmosva, feikelt ägyäböl. A kiküldött erre zokogva feitärta a rabbi elött azt a nagy veszedelmet, mely a török zsidök äletät fenyegeti. — Ne sirj — mondä a rabbi — remälern, hogy mär közel van a segitsäg. Ime elküldlek täged Dävid kiräly sirjähoz äs ott majd megtaläljätok a teljes segitsäget ... De kerlek, ha oda ärkezel kärd meg, hogy küldjön nekem valamit, ami felüditsen engem, mert mär nagyon rägen nem küldött nekem . . . Ezen misztikus szavak utän kisäröt adott vele a rabbi äs utjära engedte. A ket ember elindult äs nemsokära megärkeztek Dävid kiräly sirjähoz, mely barlangban van. A kiküldött imäjära megnyilt a barlang äs Salamon kiräly elöläpett es behivta az idegent, aki nagy fälelem äs rettegäs közben läpett be a barlangba, hol Dävid kiräly feküdt ägyäban, mint egy alvö ember, az ägy elött volt egy aranyasztal äs rajta egy arany kirälyi korona. A kiküldött ezt lätva, hirteien terdre borult äs meghajolva Dävid kiräly elött, keservesen sirva öntötte ki bänatos szivät elötte a török zsidösäg megmentäse ärdekeben. — Ne sirj — nyugtatta meg öt Dävid kiräly — biztos vagyok benne, hogy l’ten megsegit benneteket äs megmenekültök a nagy bajböl ... Ime itt adok neked egy almät amit elosztol nägy räszre, az egyik räszt add Lüz rabbijänak-amit kärte amisik a tied, harmadikat add a tärsadnak, aki vär reäd Lüz värosän kivül, mig a 1.egyediket vidd haza a török szultännak, mondd neki, hogy ezt än küidöm neki a menyoiszägböl. Terj vissza bäkäben äs ne felj senkitöl , . . Nagy örömmel äs boldogan indult A a küldönc, aki az egyik resz almät ätadta Lüz rabbijänak, a mäsik räszt viszont a väroson kivül värö tärsänak adta äs mindketten elindultak hazafelä. * A kät kiküldött gyors iramban vägtatott Konstantinäpoly feie. Hazaärkezve, nyomban a szultänhoz siettek äs audienciät kärtek töle. Midön a szultännak jelentettäk, hogy a zsidök küldöttsäge megärkezett, az uralkodö egyszerre csak hirteien eläjult es eszmäletlenül roskadt le a földre. Az udvari orvos nyomban ott ttrmet, eszmäletere täritette az uralkodöt, aki kiadta a parancsot, hogy a zsidök küldöttsägät engedjäk be hozzä. A megjelentek ämulatära a szultän ezekkel a szavakkal fogadta öket: — Adjätok ide nekem azt a negyedräsz almät, amit Dävid kirälyotok küldött räszemre . . . A küldöttek ätadtäk azt az almät a szultännak, aki nagyon megörült neki äs bäkäsen elengedve öket, megsemmisitette a szämüzetäsi rendeletet äs ezzel elhärult a veszäly a török zsidösägröl . . . A szultän azutän igy magyaräzta meg környezetänek az esetet: — Abban a pillanatban, midön a zsidö küldöttsäg az udvarba läpett, megjelent elöttem Dävid Kiräly öfelsäge äs azt mondta, hogy küld räszemre a küldöttekkel egy negyedräsz almät a menyorszägböl, hogy feiüditsen . engem. Ez a megjelenäs oly csodaszerüen hatott reäm, hogy a dicsö fänyt nem birtäk szemeim elviselni äs eläjultam. Ezärt tehät, midön magamhoz tärtem, követeltem tölük a negyedräsz almät, amit Dävid kiräly küldött. Es mivel ezältal megyözödtem, hogy az imäjukban recitält szavak : ״Dävid kiräly äl äs fennmarad“ igazsägon alapszik, känytelen voltarn a kiadott szämüzetäsi rendeletemet megsemmisiteni ... GUTTMANN JÖZSEF. Rögtöni segitseget nyujt helybeli infezetünk szlovenszköi äs ruszinsköi ällami äs közalkalmazottaknak. RÖVIDLEJÄRATÜ KÖTCSÖNT Kc 15-000.-ig äletbiztositas nälkül. HOSSZÜLEJÄRATÜ KÖLCSÖNT Kc 25.000,-ig äletbiztositässal- Kärjen informdcföf, amelyet dljtalanul küld a Polgdri elölegp^nztär, Bratislapa, üdm.Republiky 10. sz. mindenfde krvitelben beszerezhetök könyvnyomdäjäban DUNASZERDAHELYEN