Der jüdische Herold · 1937-12-16 · 47 (16.12.1937) · p. Seite 7

7 rajtatok segitsen. Mert itt elsösorban nemes szivekre van szükseg. Csak ahoi a zsidöt igazi hit hatja ät, ott van szeretet. Ha a tiz zsidö ür olyan jämbor es humänus volna, mint a nehai Mözes Montefiore z. L, vagy a b e. bärö Wil heim von Rotschild Frankfurt a. M.-ban voltak, akkor meg volna bennök leg־!- läbb a jöakarat nektek tanäcsot adni, mihez fogjatok. De nem valläsos elökekelöktöl, akärmilyen okosak is ök, ne fogadjatok el tanäcsot. Mert — hirdeti az elsö zsoltär csak az halad a jöban, aki nem jär vallastalan emberek tanäcsa szerint; nem all meg, hol bünösök talälkoznak es le nem ül oly tärsasägba, ahoi mosolyognak fölenyesen, ha mi a valläsos eletmödtol es a szombatok megszentelesetöl värunk boldogabb jövöt. En meggyözödessel hirdetem nektek az elöször emlitett 146. zsoltär szavaival: ״Boldog az, akinek Jäkob Mindenhatöja a megsegitöje, aki sorsunk Intezöjeben veli remenyet“. Olvassätok ät ähitatosan Jäkob ösatyänk csodälatos törtenetöt! Dacära annak, hogy atyja es nagyatyja igen gazdagok voltak es kirälyok szövetkeztek velök, ö bottal a kezeben kelt ät a Jordänon, 20 evig dolgozott ejjel es nappal: ravasz munkaadöja kihasznälta testi, szellemi erejet; meg akarta akadälyozni boldoguläsät; tönkre akarta tenni. Es ez megsem sikerült neki. Szemebe mondta Läbännak: ״Ha a Mindenhatö nem lett volna velem, bizony most üres kezzel bocsätottäl el; de nyomorüsägomat es kezeim färadozäsät lätta az Örökkevalö“. Ki mint vet, ügy arat I! Ifjüsäg! Ez a Mindenhatö lehet a ti megmentötök is, ha az ösatyänak vagytok meltö utödai Midön hazulröl tävoznia kellett es este Luzba erkezett, a szabad eg alatt le- *feküdt, minek utäna ähitatosan imädkozott es a Teremtö kezebe ajänlotta leiket es testöt. Üs ime, älmäban a legnagyobb igazsägokra tanitotta öt : Veled vagyok; megörizlek minden utadon; nem hagylak el; visszahozlak e földre I — Ezen igazsägoktöl äthatva, reggel ismet fohäszkodott. Arra kerte sorsa Intezöjet: Ne tävozzek sziveböl idegen földön a hit. Legyen Örzöje egesz eleten ät. Nem kert gazdagsägot, csak kenyeret es ruhät Legforröbb öhaja, ha szülöi häzäba visszajön, meg mindig legyen oly jämbor, mint ifjüsägäban volt. Azt is akarta, hogy ismerje Teremtö je törvenyeit, hogy azokat vegrehajtsa Megigärte, hogy oltärt 6pit es csalädi szentelyt alapit es jövedelmenek tizedreszet jötekonysägra fordilja. £s mint tudjätok, värakozäson feül alakult ki boldog jövöje. Fiait mind sajät eszmeinek megnyerte es ket nemzet: Egyptom es Kanäan megsiratta( midön 147 eves koräban öseihez tert vissza jämbor lelke• Sajnos mai zsido nemzedek nem követi peldäjät. Videki pap vagyok es ha meglätogat engem egy-egy zsidö munkanälküli ifju, beszälek vele ilyen szellemben : megvigasztalom, ütbaigazitom. Legtöbbnyire a ״Csalädi boldogsäg az äldäs forräsa“ c. könyvemet is ajändekozom neki- Nem tudom, megmenthetik-e m6g eszmeim az okoskodö ifjakat, mert ideäljaik nincsenek. A mult heten härmän jöttek hozzäm külön, hogy tämogas- »am, Az elsö 29 äve3 päkseged volt, »Der Jüdische Herold« Nyäron fürdöhelyen, mint pincer kereste meg kenyeret. A zsidösägröl fogalma sincs. Imädkozni nem tud. ösatyäink iörtenetei nem ismeri. Több könyvvel es jö tanäccsal lättam el. A mäsodik 23 eves könyvelö volt. Egy rabbi unokäja. Cidäklijät es tefilinjät — mondta — el'optäk. De azert ö hangoztatta — naponta imädkozik. Mözes I. könyvet, adtam kezebe, hogy fordilson le 1—2 verset. Nem tudta. Egy hasonlattal magyaräztam meg neki, hogy mint egy rabbi vallästalan unokäja, meg rosszabb sorsot erdemel. A harmadik munkaneiküli egy 21 eves kereskedösegöd volt. Näla volt egy szep tefilin. Atyjätöl örökölte. Imädkozni tud; mäst nem. Hogy a szombat ״az äldäs forräsa“, azt nem erti meg . . . £s ez igy megy naprölnapra. Ilyen ifjakon nem nyugszik a zsidösäg jövöje. A zsidö ifjusäg tönkre megy, mert nincs hite, nincs b!zalma, nincs ideälja! A hajön az iränytü megmutatja a kapdänynak, mely iränyt keil követnie. Az eiet häborgö tengeren a valläs ezen Länytü. A valläs hirdeti: Többet esszel, mint erövel. ״De az Urnak felelme, ־־־ bölesesäg, es kerülni a bünt — ez belätäs.“ A zsidösägnak härom terhe van : a megölhetes, az adö 6s a zsidösäggal järö kötelessegek teljesitese. Ez ulöbbit tizzel jelölhetjük, mert a 10 igeben foglaltatik a zsidö valläs. A (izedes merlegen tiz kilöval — szäzat lehet ellensülyozni. Ha pl. szäz pengöt keres az ember, ebböl harmincat adö h'jeben ker az ällam es csak 70 pengö marad a megelhetöshez. E ket teher (70 30j tizzel — valläs csodälatos erejevel ellensulyozhatö. Enelkül nem birja el az elsö kettöt l — Ezen valläsos gondolatot ezerfelekeppen hirdeti a biblia. Azert dräga ifjak es hajadonok, irjätok a 146, zsoltärt szivetek täbläjära. Azzal kezdi : ״Dicsöitsd, lelkem, az Urat ■ hadd dicsöitsem az Urat, mig elek; hadd enekeljem meg, mig megvagyok“. — Ilyen jämbor lelek hirdeti: ״Ne bizzatok elökelökben . . . amint kiszäll lelke, legott odavannak tervei. Boldog, aki sor sunk Intezöjebe bizzik . . . Ö megtartja igeretet örökkö. Igazsägot szolgältat az e'nyomottaknak, kenyeret ad az öhezöknek . . . az Ür felegyenesiti a görnyedteket, az Ür szereti az igazlelküeket, de a v llästalanok ütjät üttalannä teszi" — (nem 6rik el celjukat.) Jämbor zsidök naponta a reggeli imäban ezt fontoljäk meg. Azert ti is kedves ifjak es hajadonok, tanulmänyozzätok a Törät, ismerkedjetek meg szent kötelessegeitekkel! Ezek teljesitösetöl függ jobb sorsotok — hirdeti sokszor a biblia. Az 1. zsoltär egy hasonlattal köti ezt szivetekre .־ ״Csak az halad ajöban, aki. . . az Örökkevalö tanäban leli kedvet . . . Olyan marad akkor, mint vizek elägzäsa mellö ültett fa, amely idejen hozza gyümölcset. Az ilyen ember mindenben, amihez fog, sikert er el. Nem ugy a gonoszok, ezek sorsa a polyväehoz hasonlö . . . mert a vallästalanok utja pusztitäshoz vezet.“ E tanäcsot adom nektek szeretettel. Ne okoskodjatok! Mäsok okossäga sem segit rajtatok. Bondestedt hirdeti: ״Nur, wem das Herz seine Schwingen lieh, geht ein zu des Ruhmes Toren; es hat der blosse Verstand noch nie einen 7 grossen Gedanken geboren.“ Add, fiam, nekem szivedet, szemeid akkor utamat fogjäk megörizni“ — 6s mint Jäkob — az eiet harcaiban te is gyözni fogsz. Aki a Mindenhatönak ir levelet . . . . . . Reb Smelke häzäban nem volt ismeretlen : ״Gond“ öfelsege. Azzal kelt es azzal feküdt. Nem is esoda, olyan nagy csaläddal unberufen, mint amilyen neki voll. Nyolc gyermeket elelmezni, ruhäzni nem esekelyseg. Dehät ö mär meg szokia azt, zugolödäs nelkül cipelte az eiet nehez terbei. Ig^n am, csakhogy az idö kereke egy peicre sem all meg. Az rendületlenül halad a maga utjen, ami!•eszben jö, mert magäval viszi a zordon telet, az ö dermesztö hidegevel es höviharaival melyek bevihognak a törött es ujsägpapirral berugasztoit ablakon. Csakhogy a hätierben ott lepked a szabadsäg magasztos ünnepe, amely az illatos tavasz rügyfakasztö meleg levegöjeben, az ifju nap aranyos sugaraitöl kiserve közeledik: a Peszach. Hej de nagy ür a Peszach! O elöirja, hogy maceszröl keil gondoskodni, bort keil venni! De jöakaratuiag arra is figyelmezteti az embert, hogy nem fog ärtani nehäny szakajtö tojäst beszerezni, söt egyket hizott liba is csak emelne az ünnep fenyet es hangulatät. Igen, mindezt megparancsolja, ilieive tanäcsolja, de a hozzävalö költseget nem adja. Honnan tereintse elö a szegeny ember a szükseges summäkat? Dehät Reb Smelke okos ember, afele gondolkodö volt. Az agysi jtek gyorsabb müködesbe jöttek. Hm! . . . Ki adta a peszachot? Ki parancsolta meg, hogy maceszt keil enni( bort inni? Nem a Ribajnaj sei ajlom? Nos, ha O rnegparancsolta, keil, hogy a rävalö költseget is megadja. Ö tehät levelet fog irni a Ribajnaj sei ajlomnak, melyben szepen megkeri, hogy legyen szives a szüksöges összeget megküldeni. Ez az ötlete ott tamadt a piacon, mikor reggeltöl estig hiäba ällt a kis kezikocsija mellett es varta, hogy valaki igenybe vegye szolgälatät Gyors tempöban igyekezett hazatele. Az arca csak ügy ragyogolt a jö ötietiöl. Mikor a felesege az ablakon keresztül meg'ätta vigan lepkedö urät, boldogan eleje sietett. Bizonyära jo keresete volt ma, azert olyan vig az arca — gondolia magäban. De amikor Reb Smelke, eziränyü kerdösere szoinorüan nemmel leleit, majd hogy nem sirva fakadl. Reb Smelke arca azonban ismet felderült 6s bizalmat gerjesztö mosollyal szölt: — Rüvkele, jön a Peszach s meglätod, olyan fenyes ünnepünk lesz, hogy a gazdag Mendlovics is irigyke!:ni fog rank. Lesz macesz, bor, tojäs, hüs, meg szep ruha is. Meglätod Rüvkeleben! Olyan lendülettel, olyan meggyözö erövel beszelt a terveiöl, h<>gy Rüvkele arca is felragyogott es egy pilianatig sem ketelkedeti annak sikereber. Reb Smelke hozzälätott a leveliröshoz. Nehezen ment, mert talän az eb ö level volt, melyet eleteben irt. No meg a gyermekek sivalkodäsa sem volt kedvezö hafässal az irora. De amikor Rüvkele titokzatos arccal azt sügta a gyermekeknt'k : ״pszt, gyermekek, apuka levelet ii!“ olyan szent borzadäly futott vögig rajluk, hogy önkentelenül is elhallgattak Meg a bölesöben fekvö nyolc honapos kis Jo־