Der jüdische Herold · 1937-12-16 · 47 (16.12.1937) · p. Seite 6

6 törtent. A ,nagyszoba“ telistele volt a rabbi hiveivel, akik emelkedett hangulatban valläsos dalokkal 6s körtänccal töltöttek az idöt. Ejfel fel6 aztän sor került a hagyomänyos vöröstengeri ätkel6sre. Az egyik chaszid egy nagy teknöt ällitott a szoba közepere, melyet szinültig megtöltött vizzel. A chaszidok felgyürt6k kaftänjukat s vältakozö szerencs6vel ätugrältak. A teknö gyakran felborult, nagy vizmennyisegek ärasztottäk el a padlöt, hajnaltäjban mär valösägos tenger kepet mutatta a szoba. A häz nem volt a rabbi tulajdona. Reb Mendele volt. aki mogorva ember hir6ben ällott. Ö is jelen volt a hajdani vörös tengeri ätkelest jelkepezö ״täncnäl“. äm öt nem a lelkesedes fütötte, hanem inkäbb az az igyekezete, hogy jelenletävel megövja a häzät a nagyobb rongäläsoktöl. De a fekevesztett jökedvvel nem birt, figyelmeztetö hangja hatästalanul veszett bele a tömeg örömujjongäsäba. Tehetetlenül n6zte, hogy a säros, piszkos sär hogyan igyekszik utat törni a terem korhadt falainak hasad^kain ät. De ime, ebben a pereben megnyilt az ajtö es a küszöbön megjelent a földöntuli fenyben, sugärzö arccal a rabbi. A tömeg megtorpant, feleje fordult . . . A rabbi mosolyogva, Szeretettel nezi hiveit, tekintete megakad reb Mendel mogorva areän. Egy pillanatig r.ezik egymäst, maid a rabbi magähoz inti. A tömeg felejük lödul figyel, mert tudja, hogy most következik ״vaiami“. A rabbi mes61ni kezd: Egyszer volt, hol nem volt egy nagyon szegeny zsidö. Leibisnak hivtäk. Amolyan fuiyölös zsidö volt. Piros parflikäval, üveggyöngyökkel häzalgatott a falvakban, vidäm furulyäzäsäval magära vonva a figyelmet. Soväny kereset volt nagyon a Leibis6, mint amilyen soväny volt a rozoga talyiga eie fogott geböje. Az örömtelen hötköznapokat es a boldogsägot hozö szombatokat valahogy atusztäk, mert igenytelen emberek voltak es gytrmekeik mär megszoktäk a neikülözöst. De jött a Peszäch ünnepel A faluban keves zsidö lakott. Nem tudtak önällö päszkasütödet felälli■ tani. A szomszöd väroskäböl szereztek hat be päszkaszüksegleiüket. Leibis ünntp elött ket nappal gyerekeit a szomszedok jöindulaläba ajänlva, rozoga alkalmatossägän felesegevel együtt bekocogott a szomszed väroskäba. Nagy färadsäggal sikerült neki szerezni egy kis päszkänak valö buzalisztet. De mär a süt6s nem ment olyan simän. Mert a päszkasütösnel ernberemlekezet öta mindig es mindenütt a jömöduake az elsöseg. Türelmesen värtak volna, a mellözes nekik nem volt ujsäg. De az otthonhagyott ehes porontyokra gondoltak. Hiäba! Csak a kesöi delutäni öräkban kerüitek haza. Boldogan tapogattäk a ropogösra sült päszkät. Szemük csak ugy kidülledt az 6hsegtöl, de a ״sz6derest6re״ gondoltak 6s boldogak voltak. Felpakoltak es hazafele induitak. De nem igy a szegeny gebe, ö nem gondolt a sz6der estere es vigasztalanul 6hes volt. Alig birt vänszorogni a szegeny pära. Esteledett. Dermesztö hideg sz61 sivitott. Leszälltak 6s gyalog baktaltak a szeker utän. A lovaeska meg*megällt egy löiekzetnyire. Leibis gyakorlott szeme 6szrevette, hogy az agyonhajszolt kehes jöszäg feimondta a szolgälatot. Az orszägut bai- »Der Jüdische Herold« sze!6re terelte 6s megällitotta. Pihenj, Kurev, mondta kurtän. Majd feleseg6vel együtt körültäncoltäk a ״fiakert“. Tänc közben felcsapott a sär 6s akkor vette eszre Leibis, hogy a söt6ts6gben az orszägutnak egy megrongält reszebe, egy jökorad pocsolyäba vitte a ״fuhrspantjät‘. Atmentek az ut jobboldalära es ott folytattäk a täncot. Mikor aztän jöl megme« legedtek, visszajöttek a szekerhez, — Na, Kurev — mondta Leibis — gyerünk haza! De a Kurev erfelmesen, szomoruan 1än6zett a gazdäjara es nem mozdult. Leibis nyomat6kos nögatäsära nekifohäszkodott ugyan a rudnak, csak ugy ropogott bele a häta: Hasztalan! A talyiga rem6nytelenül befagyott a pocsolyäba. Kihuzäsa messze felülmulta a Kurev erej6t. A Kurev ezt csakhamar eszre is vette 6s feladta a toväbbi küzdelmet. Leibis 6s felesöge nekidültek a löcsöknek, egyre botoztäk a nyomorult pärät: Gyü — gyüjjij 1 Nem ment. A Kurev könnyes szemmel hätranezett, Leibisek összebämulttk es sätet ketsegbees6s vett rajtuk eröt. Feige asszony sirva fakadt, Leibis pedig csüggedten bämult a messzes6gbe. De hallga csak: Csengetyüszö hallik . . mindig közelebbröl. A kraköi gröf jön cifra nagy ba- Grjän : Gröf Ljubormirszy, n6gy lovas hintöjän. A gröf elesen felfigyeit : honnan jönnek a sirö hangok? Megällitja a kocsijät. — Eredj csak, Medvidij, nezz utäna, ki sir ott? . . — Ni, mifele alakok mozognak ott, szaladj csak, — szölt a gröf — 6s odabökött hosszu lovaglö päleäjä val a fäklyafeny altal megvilägitott Leibisek feie. Ä kocsis azzal jb.tt vissza, hogy't— semmi a! . . . valami häzalö zsidö csaläd taiyigalya befagyott a pocsolyäba. A gröj tüstönt kiszällt, közös erövel kicipeltek a befagyott alkalmatossägot. Parancsära a kocsis a sztkeret lovastöl odakötözte a hintöhoz, Ltibisekat felvette es elhelyezte a szernközii üiöhclyre, jö meleg pokröeba bujtatta Leibis labät, a didergö Feig6ra pedig räadta sajät bundäjät s iassu teinpöban Lexbis6k faluja feie vettek utjukat. Csakhamar oda is ertek. Leibisek a häzuk eiött leszalitak, feloidoztäk a talyigät es bucsuzasul megcsökoltäk a gröf kabätjät. A gröf akkor kivett 500 forintut 6s odaadta a hüiedezö Leibisnak azzal, hogy rendezzen egy jö ünnepet es eirobogott. A gröf meg sokäig eit. Sok elvezete mellett az is öiömet szerzett neki, ha a köznepen itt ott segithetett. A zsidökat nem tuisägosan kedveite, de ha alkalom adödott, rajtok 1s segitett csak azert, hogy elvezze a meglepctesüket. De a naiäiangyal nem respektälja a gröfi rangot. Eljött a gröfert is. Odafent az egben a legfelsöbb törvenyszek eie került a gröf, mint megannyi halandö. A törvenyszeki szolgäk eiöcipeltek az öriäsi■ merlegel, kezdödött az iteietnapi meriegeles. A jötettek serpenyöje csak ugy roskadozott a jötettektöl, de bizony a gonosztettek serpenyöje jätszi könnyeds6ggel gyözött es sulyosan leereszkedett. A nagy synhedrion 6ppen keszült kimondani a vegitäletet: ״tisztitötüz!“ Egyszerre csak nyilik az ajtö s bel6p egy hataintas termetü angyal. — Szöt kerek I szölt 6s mölyen meghajolt. A tekintetes birösäg nagyon jöl tudja, hogy valahänyszor az ember jöt 6 cselekszik, eme jö cseltkedete egy-egy angyalt teremt, aki aztän az ״itöletnapon“ megjelenik a birösäg elött es szöt emel a jötevö6rt. Nos, m61töztass6k fellapozni a nagy feljegyzösi könyvet, ott megtaläljäk azt az esetet, hogy mit csinält a vädlott gröf Ljubomyrsky azzal a Leibis zsldöval. Be sein värta a fellapozäst: mär is belefeküdt a jötettek serpenyöjöbe. Am hasztalan! A gonosztettek serpenyöje, ha meg is billent, s kenytelen volt a nagy suly alatt feljebb emelkedni, — de m6g mindig lehuzta a merleget. A törvenyszök megint felällott, hogy iteletet hirdessen, ekkor kiugrott az angyal a serpenyöböl es azt mondta, hogy az igazsäg ugy kivänja, hogy a Kurevet, meg a talyigät is bele keil dobni a serpenyöbe. A birösäg tagjai összenöztek s ugy döntöttek, hogy az angyal kivänsäeät teljesiteni keil. De öh jaj, a gonosztettek serpenyöje meg mindig lefeI6 billent, ekkor a jö angyal a földre vetette magät 6s ugy könyörgött, hogy utolsö pröbakönt dobjäk rä a merlegre azt a sarat is, melybe annak idej6n a Leibisek talyigäja befagyott, ahonnan a vädlott sajätkezüleg segitett kihuzni. A törvenyszek ebbe is beleegyezett. A leggyorsabb röptü angyal azonnal eitepült es elhozta a helyszinröl a sarat 6s belapätolta a jötettek serpenyöj6be. £s a jötettek serpenyöje melyen leszällt. Lenyomta a sär. A gröf a menyorszägba kerüi . . . A rabbi mosolyogva n6zett reb Mendelre es rämutatva a szobäban levö särra, szölt; — Nos rebfcM&ndel, fäj m6g ä^säf? Reb Mendel areät örömpir *böritotta el, ätszellemült tekinteltel nezett a Rebbera es aläzatosan megcsökolta a kez6t ... 2s. 3. Rendben van elöfizetese? Egy szebb jövö — jdmborsägunktöl függ! Irta: Dr filnksz Izsdk köszegi förabbi. Dräga zsidö ifjüsäg, en nem vagyok a tiz meltösägos ür egyike, akitöl segitseget es ütbaigazitäst värtok, de mint lelkipäsztor, aki 40 eve tanitom, buzditom, vigasztalom az ifjakat es a hajadonokat, akinek mäs gondja ninesen, csak igazän feivilägositani meg romlatlan hitrokonaimat: ilyen jötekony felvilägositässal akarok jobb sorsotokhoz hözzäjärulni. Hailgassätok meg legszentebb meggyözödeseimet! Elsösorban a zsoltär szavaival arra kerlek benneteket: »Ne bizzatok elökelökben, emberfiäban, ki magän sem tud segiteni. Amint kiszäll a lelke, ismet porrä lesz, legott odavannak tervei!“ — Igazatok van, kedves ifjak, hogy tizet hivtatok egyszerre, hogy ök közösen megbeszeljek, mi a teendötök, hogy jobb sorsban reszesüljetek. Hisz Äbrahäm is tiz jämbortöl värta, hogy megakadälyozzäk Szodoma elpusztitäsät. De mint ösatyänk tevedett jöhiszemüsegeben, ugy ti is be fogjätok lätni, hogy nem jelentkezik tiz meltösägos ür, hogy