Mannheim
Compact Memory

Der jüdische Herold · 1937-12-02 · 45 (2.12.1937) · p. Seite 7

Scan of the page
Image: UB Frankfurt, Visual Library (IIIF)
Journal
Der jüdische Herold
Volume
13 (1937)
Issue
45 (2.12.1937)
Date
1937-12-02
Page
Seite 7 (sequence 7)
Language
German, Hungarian
Belongs to
journal issue
OCR quality
34% known words query
IRI
…/9569290-9569297-9569467--173-9569474
Visual Library
page viewer of the UB Frankfurt

No entity mentions on this page.

OCR text

7 »Der Jüdische Herold* 7 ״Der 1C1DI5CHE REROLÜ“ mH6yHKnv׳ELUü psEsze ״Chanukära“ Minden ävben ״Chanu-W'-kor zeng a dalunk szepen, ״Möajsz czür jöschüoszi“-val kezdjük most is epen, Meggyujljuk a kis gyertyäkat, libeg״lobogjanak! Sziveinkben, le.keinkben mind längot fogjanak! A ״Röajsz szövö nafschi“-val folyiatjuk mosi a dalt, Mint a hös ״Makabeusok" arassunk diadalt! Arassunk sok nagy diadait — mit nekünk az arja? Nincs a mi zsidö nepünknek a viiagon pärja. ״Döwir kodschaj heeviäni“ a harmadik enek, Haligassäk rneg az ifjak es nein csak a venek, Ne feljünk a bösz elientöl, älijunk mindjärt talpra I Amit meg most megtehelünk, ne hagyjuk hölnapra I ״Körajsz kajmasz börajs bikesch“ •zengjük tovabb dalunk! Hitünkert es szent töränkerf, ha keb, meg is halunk, De mi meg elni akarunk, elni Izraelnek, Mert veszeiyben van a nepünk, hösök most kellenek! ״Jöwonim nikböczü olaj“ R**jta! Enekeljünk l Ne csüggedjünk soha, hanem uj eletre keljünk! Legyünk büszkek mindig arra, hogy mi zsidok vagyunk, Hitünkböl es valläsunkböl semmit el nem hagyunk! ״Chaszajf zörajäh kodschechö" az enekünk vege, Jöjjön hat a zsido nepre örök äldäs, beke! Lehessünk mi igen nagyok, mint valaha regen, ״]uda Makkabei ‘ neva ragyog fenn az egen Dunaszerdahely, 1937. XI PICK BELA I HIR'EK | UTANZÄSRA MELTÖ PELDA. Negyeden nähäny hönap eiott megszünt az ätutazö szegeny sorsu zsidok ejjeli szälläs* helye, miutän a haz tuiajdonosa Paläsztinäba költözött. A szegenyek kenytelenek voltak a rtegyedi hitközseghez tartozo Farkasdon megs/.allni Negyed közseg 16־ rabbija Frey Mözes nemreg szombaton a Schiur elöadäs kereteben meghato es szivhez marko'o szavakkal ecseteite a szegenyek helyzetet es a szavak nem voltak a pusztäba elhangzo szo, mert megerto es nemes szivekbe hato tak es nehäny hei lefurgäsa alalt a negyedi templom udvarän Läufer Smdor hitk. elnök, Singer Ferenc ellenör, Engel Bela es Schulcz Abraham äiuozatkeszsege folytän egy szep es tägas haj ekot epitettek a szegenyek reszere. A fukar zsido . . . Amikor Erec Jiszrael römai uralom alatt ällott; Vespazianus, a römaiak hatalmas csäszära megengedte rabbi Jochanan ben Zäkäjijak, a zsidok ösz ve zärenek, hogy Jabne värosäban egy talmud iskolät lätesitsen. Jabne zsidösäga azonban nem volt abban a helyzetben, hogy ezen hatalmas intezmenyt fenntarthassa igy rabbi Jochanan idönkent küldöttseget menesztett, kik e celra gyüjfest rendeztek. Egy izben, midön ismet gyüjteni kellett, rabbi Eliezerre äs rabbi Jehasuara került a sor — rabbi Jochanan legkivälöbb tanitvänyai voltak — E tudäsäröl es jämborsägäröl messze hires ket rabbi utjäval kapcsolatban a Midräs egy nagyon erdekes kis epizödot örökit meg: Kora reggel volt, midön a ket rabbi — ket lovas szekerrel — Lud värosäba erkezett. A järokelöktöl erdeklödtek, hogy mely häzakban laknak zsidok. Midön az elsö häzba betertek, annak elöszobäjäban megällva, erdekes pärbeszednek voltak veletlenül füitanui. A csukott ajtön at — a szomszedos szobäböl — hallani lehetett, amint a häz asszonya ki eppen piacra keszül — beszeli ferjenek, hogy käposztät akar venni a piacon es nem tudja milyet vegyen; van tegnapi abböl härmat adnak egy garasert, viszont a maibol — a frissböl — csak egyet. /s. ferj csodälkozäsät fejezi ki, hogy felesege ezen teloväzik. ~ Hat persze, hogy a tegnapiböl vegyel — mondja —, ha abböl egy garasert häromszor annyit adnak, mint a maibol, A ket rabbi összenezett; no itt igazän nincs mit keresniök, gondoltak — mit värhatnak egy olyan helyröl, ahoi ilyen csekelyseg is problemät kepez. Szö nelkül visszafordulva tävoztak anelkül, hogy a hazbelieknek tudomäsuk lett volna ottletükröl. A nap mar lenyugo^ni keszült, midön vegeztek a värosban : nagyon szep eredmennyel — a ket nagynevü rabbival szemben mindenki bökezü volt. Mär utban voltak elhagyni a värost midön szembe jött velük azon ember, kihez a värosba erkezve, elöször bementek. (Csak miutän megmagyaräzta, hogy hol lakik, tudtäk meg, hogy 6 az, mert reggel nem lättäk), ki közben tudomäst szerzett a ket rabbi missziöjäröl es csodälkozva kerdezte, hogy näla miert nem voltak, öt miert hagytäk ki. A ket rabbi nem akarva öt zavarba hozni, nem emlitettek meg a reggel veletlenül kihalgatott pärbeszedet, valami ürügyet mondtak es egyben kijelentettek, ha valamit adni akar, meg most is szivesen fogadjäk. Erre emberünk, kinek sürgös utja!even, visszaterni nem tudott, kerte a ket rabbit, mondjäk meg felesegenek hogy azon kis üstöt, amely a konyhäba äll, töltse meg nekik arannyal. A ket rabbi meglepetten nez'-tt egymäsra, azok ulän amit reggel halottak, ez csak holmi trefänak tünhetett. Azert megis elmentek csupän kiväcsisägböl is. Az asszonynak leadtäk ferje üzenetet, ki ezen cseppet semlepödött meg. Behivta a ket rabbit a szobäba, ahoi nagy meglepetesükre kimerte az üst aranyat es midön az üst mär meg volt tölt״ ve, erdeklödött, hogy ferje mikent mondta, szinig töltse-e az üstöt, avagy tetejesen. Erröl nem volt szö — felelte a ket rabbi. Az asszony megis tetejevel märte az arauyat, kijelentve, ha färje ezt esetleg kifogäsolja majd, visszaadja majd az öväböl mert neki van külön vagyona. A kät rabbi csak most csodälkozott igazän; ott ahoi färjnek-felesägnek külön-külön ennyi vagyona van — äs ahoi ennyire bökezüen adakoznak, hogy lehetnek egyes dolgoknäl annyira kicsi* nyesek, Midön äppen tävozni akartak, viszszaärkezett a häzigazda, ki mindjärt ärdeklödött, hogy meg kaptäk־e az aranyat? A kät rabbi nagyon hälälkodott az öriäsi adomänyärt, mellyel legaläbb tiz ävre megszabadultak gondjaiktöl, de nem ällhattäk meg hogy el nem mondjäk, amit reggel hallottak äs meg ne kärdezzäk, ha ennyire fukar, hogy lehet megis. hogy oly bökezüen adakozott. — En nagyon megbecsülöm a pänzt — felelte emberünk — äs vigyäzok, hogy egy fölösleges garast el ne költsek — fukar vagyok, de csak a magunk szemälyäre vonatkozölag ott azonban, ahoi a mi szent Töränkröl van szö — ahoi szent tanainknak terjesztäsät keil elösegiteni, ott megszünik a fukarsäg — ott bärmennyit szivesen äldozok . . . (Hoemesz) B. L.-nä Rögtöni segitseget nyujt helybeli intäzetünk szlovenszköi äs ruszinsköi ällami äs közalkalmazottaknak. RÖVIDLEJÄRATÜ KÖLCSÖNT Kö 15.000-ig äletbiztositäs nälkül. HOSSZÜLEJÄRATÜ KÖLCSÖNT Kc 25.000.-ig äletbiztositässal. Kärjen Informdclöf, amelyef dijfalanul küld a Polgäri elölc^penztär, Bratislava, näm.Republiky 10. sz.

Text as recognised by OCR (ABBYY FineReader), without corrections. Entity mentions: TagMe (2021); their positions were matched to this text again.