Der jüdische Herold · 1937-11-25 · 44 (25.11.1937) · p. Seite 9

9 »Der Jüdische Herold« 9 Ciianakai törtenet. ChanuVa a csodak ünnepe nemcsak azokert a csodäkert, melyeket a jo Te־ remtö az osi idökben tett Izraelert. hanem azert is, mert Chanukakor gyakran törtentek csodak az ujabb idökben is es nemhiaba mondjuk megemlekezesül nyolcz napoi dt : ״Al haniszim, vöal hapürkon. . Egy ilyen különös csoda elevenedik föl (Ne tessek megijedni, nem häborus historia lesz I a szedögyerek) gyermekeveimböl, mely meltö a felemlitesere mar azert is, mert nem mese, hanem a valosdgben meglörtent. Csekely 50 evvel ezelöti nem ege־ szen Matiszjochü idejeben, csak epen egy felszazad muH el azola, az elsö gymnäsiumot jartam Kaposväron. Boldogult apam a hitközsegi alkalmazottakhoz tartozott, akiknek helyzete a mostaniakhoz kepest bizony nem volt epen rozsasnak mondhaio, mert 30 forint havi fizeteseböl kelleti egy nagy csaladot eltartani, gyevmekeket tanittatni, mert akkor kilencen ültünk asztalhoz es mind enni akartunk. Könyvre vasarolta boldogult anyam Simon Gyuldeknal a füszert, Honig Da• videknäl a lisztet, Königsbergnel a ruhat, kalapot a gyerekeknek, a cipöket pedig a Kolb suszter varta. Persze a honap vegen mdr ki volt szamitva, hogy kinek mit fognak fizetni a 30 forir.tböl, melyböl meg adora is kellett jutni, nehogy a lefoglalt vankosokat elvigye a vegrehajtö. Elsejen adta dt mindig a fizetest a temp’omszolga-häzmester, az öreg Leitner bdcsi, aki igen joravalö kereszteny ember volt. Fiait es lanyait a zsidö iskolaba ja• ratta tanulni es 6 maga is folyekonyan tudott heberül olvasni, söt —lattam sokszor— amikor vasarnap es szerddn este a majrev ima utan az öreg Bürger bäcsival, aki a ldjenolds mestere volt, elövettek a Tördt es felsodortak a masnap sorra kerülö szidrat es sokszor a Leitner bdcsi aldlta meg, hogy hol van söt ö rakta ki mindig a Tehilim tabldn a sorra kerülö zsoltarok szamat is. Csikorgos hideg teli idö .volt, magas ho allt a vdros utcdin. Mi fiuk mar na• pokkal elöbb összejartuk a varos összes lisztesboltjait es elkerlük a lisztes zsakokrol leszedett olomplombakat, hogy jo apank abbol a sajat maga dltal fabrikdlt formäkban megöntse a negyszögü es az ugynevezett szarnyas trenderliket mert kö• zeledett a ״Chanuka“ a gyermekek öröme, amikor diot, mogyorot kapunk, hogy aztdn jatszhassunk. De közeledett a szülök öröme is, az elseje, amikor a havi fizetest kiadtak es ez is epen Chanuka elsö napjdra esett. A neolog zsidokndl a ״Chanuka“ elsö estjet a templomban fenyes ünnepseggel szok• tak meg akkor megülni. Az iskolasok elfoglaltdk a templomban az elsö helyekef, hogy jobban lassdk es halljak a gyertya• gyujtas szertartasat. En az enekkarban voltam es a többi enekesekkel együtt a käntor körül dlltam es gyertyagyujtas utan elenekeltük az egesz vilagon egyforma dallamu ״Moajsz czür jösuoszi“־t. Az ima vegeztevel —mint legidösebb fiu— hazaszaladtam es elökeszitettem a primitiv ״Menajret“, ami 1 darab fdbol dllt, melyre rdragasztottam egy gyeriydt a gyerekek rdszere, mig epömnak egy fei diohejba kis o’ajat öntöttem es egöntk kis kanöcot teftem. Bold, apam pedig bement Leitner bacsihoz, ahoi mdr el volt keszitve az aszlalon a hitközseg1 alkalmazoitak kiolvasott fizetese es dt• vette az ötforintosokböl dllo havi 30 fo• rintot es szinten sietett haza gyertyagyuj• tashoz a nagy pelyhekben huilo hoban׳ ami — mint minden zsidö hazban, ahoi gyerekek vannak — szep eneklessel meg is törtent. Jo apam gyertyagyujtas utan rendes szokds szerint a nadrdgzsebbe csusztatott bankokat dtadia jo anyämnak, de legna• gyobb megdöbbenesükre csak 5 darab ötforintos bankö volt, a hatodik hiänyzott. Hiaba forgatta ki zsebjeit, nem volt a hatodik talälhatö, pedig jöl visszaemlekezett, hogy 30 forintot vett at. Elkepzelhetö az ijedtseg, hisz nem csoda, mert akkor 5 forint nagy penz volt es bizony gondot okozott a hiany, merl ki volt szamitva, hogy a 30 forintböl kinek mi jut. Nem volt mas hatra, mint vissza• sietni meiegeben a templom udvarba a hazmesterhez es ott keresni a hianyzo banköt, de hiaba, mert nem volt sehol es Leitner bacsindl, aki feltetlenül becsületss ember volt, nem mutafkozott többet. Szo״ moruan ballagtunk hazafele az apdmmal ös az uton kerestük az ötforintost, de ugyis lehetetlenseg volt megtalalni, mert, ha ki is esett taldn a zsebböl, a szel elvitte volna. A hideg dacara leforrazva mentünk haza es a vignak igerkezö Chanuka esthez nem volt semmi kilatasunk. Vacso״ rahoz ültünk, ami megis jö volt, mert jö anydm mikor odatette a krumplit sütni, naeg nem gondoihatott arra, hogy abban a hönapben 5 forinttal kevesebböl keil gazdalkodni ös persze azert kijdrt hozza egy-egy kanal majzsir, ami felseges eie• delle tette a sültkrumplit. Mi gyermekek is atereztük, hogy mit jelentett 5 forintnak az eltünese es csendben ültünk az asztalndl ös meg arra sem szdmitottunk, hogy az asztalutdni ima el, vegeztevel megkapjuk a irenderli jafekhoz a szokdsos 10 szem diot es egy marek mogyorot. De mily nagy volt az örömünkmikor jo anyam meg sem ereztette velünk a veszteseget es kiadta hiany nelkül a reszünket. Az asztal letakaritdsa utan aztan jatekhoz togtunk, pergett a trenderli, csörgött a dio es mogyorö es a szeren* cse is vdltakozott. Nekem mdr csak 1 szem diom volt es azt is vigyazatlanul leejtettem az asztal ala es persze le is bujtam megkeresni, mert folytetni akartam a jatekot, hatha azzal az egy szem dioval visszanyerem az elveszitett többit. Amint az asztal alalt — jo nagy asztal volt — bujkaltam, megtaldltam a diot apam ldbanal, ahoi a csizmatalprol es sarokröl leolvado hotöl valösdgos töcsa kepzödött. Eszrevettem azonban, hogy egyik csizmdja sarkahoz valami papir volt hozzalapadva, hat kertem, hogy emelje fei kicsit a labat es le is vettern a meg odafagyoit papirt es kimasztam az asztal alöl. Es csodak-csoddja, a talalt papir az elveszett 5 forintos voli, mely — mikor a penzt apam a zsebjebe tette leeshetett a földre es — rdlepven — hozzafagyott a havas csizmasarokhoz. Persze, hogy volt öröm ujra a hdzban, hiszen a megkerült 5 forintos sokat jelentett. En is kaptam ügyessegemert a tovabbi jdtekhoz egy ujabb porciö diot es folyt tovabb a jaiek: ״Halb, Ganz, Stellein, Nix“. Dunaszerdahely, 1937 november hö PICK BELA ״Chanuka! csoda“ A P ... i zsidö-ucca alsö vcgen van egy kis, nehäny häzböl ällö zsäkucca, ahoi mindenkinek szemöbe ötlik egy kis kötemeletes häzacska, mely a nözöre igen szegdnyes benyomäst kelt. Az elhanyagolt ällapotban levö falak, a papirlapokkal beragasztott ablakok is jelzik, hogy itt nem gazdag emberek laknak, hanem a szegenyseg tanyäja ez. Az elkopott falöpcsökön a mäsodik emeletre Reb Dovid Löb Wiener talmudtanitö lakäsäba lehetett jutni, aki bizony csalädjäval ällandöan nagy nyomorban eit ott. Egyetlen gazdagsäga volt a nagy gyermekäldäs ös felesögön kivül hat gyämoltalan gyerekröl kellett gondoskodni. Ezenkivül volt egy Sära nevü 18 öves leänya, aki varrässal maga kereste meg kenyeret. Reb Dövid Leb, mint talmudtanitö heti 6 forint fizetöst kapott de volt kis mellökkeresete privät tanitäsört, Kadisch mondäsert ös Mischna tanitäsört, de ez sem segitette öt gazdagsägra ös bizony gyakran ehezett csalädjäval együtt. Eltekintve ettöl, az egösz csaläd legjobb egeszsegben ölt ös ha valaki megbetegedett bizonyära nem gyomortulterhelöstöl. Amellett Reb Dövid Löb jö humorral volt megäldva ös mindig ezt a sort mormolta a zsoltärokböl. ״Aldott legyen az Örökkövalö napröl-napra“ Olyan feltötlen bizalma volt mindig a Mindenhatöbant hogy mög akkor sem rettent meg, amikor nem volt a häzban mäsnapra valö kenyer. Az Örökkevalöban valö remönysegen kivül volt azonban mög egy remönysöge, a lutri melyre ällandöan rakott nehäny garast ös neha sikerklt egy ״Ambo“ nyeremönyhez jutni de remölte, hogy majd egyszer mögis csak beäll hozzä a szerencse ״Ternö“ kepeben. Igy ölt ö, mint sok mäs szegeny hitsorsosa a jö szerencsöt värva remölve. Jämbor ös jölelkü felesöge Channa kitartott vele jöban rosszban egyaränt, noha a jöböl kevös jutott neki osztälyreszül. Volt azonban szegöny Reb Doved Löb-re egy kritikus idö, az 1866-lk häborus öv telen, mely korän ös szigoruan köszöntött be. Nagy hö ös dermaszlö hideg vältakoztak, a vonatok el voltak havazva, a Duna jege beällt ugy, hogy a hajözäs ös vonatközlekedös szünetelt, söt a forgalom a värossal szomszödos közsögekkel is megszakadt, miältal az üzlet P-ban hanyatlott, mert a vidökiek nem jöhettek väsärolni. Ezt az üzlettelensögetReb Dävid Löb Wiener is megörezte. Megszüntek a privätöräi ös a Kadisch mondäsok is vögetertek. Ehhez järult meg az is, hogy Sära leänya sem keresett mär hetek öta ös igy nem tudott semmit hazaadni. Szüksög ös hiäny voltak az urak Reb Doved Leb häzäban. Minden nölkülözhetö ertektärgy a zaloghäzba került csak meg a szep antik Menora, melye! szüleitöl örökölt, maradt meg, melynek elzälogositäsät igyekeztek elkerülni. Igy örkezett el a ״Chanuka“, mely rendesen minden zsidö häzba örömet szokott hozni, csak szegöny Reb Doved Leb Wiener häzäba nem. Chanuka harmadik napjän volt. Reb Doved Löb ablakäban pislogtak ugyan a möcsek, melyeket mindig csalädja jelenlötöben szokott meggyujtani ös elönekeltök a ״Moajsz czür jöschuoszi“ ösrögi fülbemäszö dallamait, de nem volt meg most a szokäsos kedölyes hangulat. Chanuka utolsö napjän esedökes volt a häzbör ös ilyen kürülmönyek közt nem volt kilatäs, hogy ezt meg tudjäk fizetni.