Der jüdische Herold
- Journal
- Der jüdische Herold
- Volume
- 13 (1937)
- Issue
- 42 (11.11.1937)
- Date
- 1937-11-11
- Page
- Seite 7 (sequence 7)
- Language
- German, Hungarian
- Belongs to
- journal issue
- OCR quality
- 50% known words query
- IRI
…/9569290-9569297-9569440--146-9569447- Visual Library
- page viewer of the UB Frankfurt
OCR text
7 KOSICF. Die üemeindeleitu״’׳ mit dem Rabbia ste hier bewilligte d:*־ Gr׳״!- düng einer m uer ספרד שען Frak ion - die ein Lehru. Bethaus ins Leben ruft. Die Mitglieder sind zumeist בג־ תורה u. hiesige Bürger. D r Zuwachs ist im Aufschwünge begriffen ־ Die Lokalitäten sind stark frequentiert, so dass man bald auf neue Lokale rechnen muss, להגדיל תורה S. B. (—) Dämmersfunde״Plaudersfunde. I;׳t’s draussen kalt und neblig, wird’s erst so recht gemütlich, wenn daheim im Ofen ein lustiges Feuer prasselt und wir zum Tee ein gutes Ötker-Backwerk knabbern. Viele neue Rezepte und Anregungen zum Backen im Haushalt enthält das mue illustrierte Ötker-Rezeptbuch. Sie erhalten diese erprobten Ötker-Rezepte kostenlos bei jedem Kaufmann oder über Verlangen auch direkt von der Nährmittelfabrik Dr. Ötker in Brünn. »Der Jüdische Herold« Zabzeh n'O. Einen lange in Gedacht' niss bleibenden v. rgi.üglen שב״ק hatte die hiesigג Gemeinde den vergangenen שבת ם׳ תילדות aus dem Auiasse dass unser beliebter שו״ב וש״ץ H. Abraham Lövensohn, einen Brisz machie zu w lohen sie sein Onkel Sr. Ehrw. Herr Oberrabbiner Hü' i Weinberger D. Streda auf würdiger Weise von ihn als מוהל u. der Gemeinde Vo-siehung eingeladen wurde. Der ersehnter Wunsch wurde nur zur grössten Freude der Gemeinde erfüllt, da Sr. Ehrw. Oberrabbiner H. Weinberger am Donnerstag abend mit Begleitung nach M. Ostrau anlangte. Es war ein unvergesslicher Schabbos diese schöne Droscho war mit die gediegensie דברי תורה ומיסד weiche das ganze Publikum zum schluchzenden. Weinen und zu wahren הרהור תשיבה brachle gefüllt. Zu der Droscho wie auch zu den verschiedenen Mahlzeiten an Schabbos u. schliesslich zur Melave demalke und zur Szüdesz Bris 7 Milo strömten fluch die vornehmen und frommen Baale Baiim mit die Eluw. orih. Rabbiner Jungreis u. Bleich Schliio aus M. Ostrau an der Spitze für die vornehme Droscho und viele am hohen Niveau stehende gehörte Divre Tauro wird Sr. Ehrw. H. Oberrabbiner H. Weinberger auch auf diesen Wege der bester Dank ausgesprochen. Kinderfräulein mit Praxis und Nähkenntnisse zu drei g׳össeren Kindern wird aufgenommen, mit deutsche und slovakischen Sprachkenntnisse. DAVID WOHLSTEIN Topolcany. n m ft b y וו r 0 y e ui ü « e 5 z e, ־ \ HIR Eid BREUER ILUS (CHE1LE) WEISZ ERNÖ Dunaszerdahely jegyes ek (M.k. e. h) TELTSCH LILLY Väc FUCHS ZOLTAN Kostolnä-Gala Jegyesek (M. k. e. h) heägett egy Jeshia Illagyaroiszägon. (Budapest.) A Nyirseg egyik zsidö hitközseget, Nyirhodäszt sulyos szerencsetlenseg erte. Gyujtogatäsböl eredö tüz elhamvasztotta az 50 tanulöt magäbafoglalö jesivät. A tüzeset nagy ketsegbeesest vältott ki a böcherek köreben akik elestek tanuläsi lehetösegüktöl. A magyarorszägi zsidösäg köreben nagy gyüjtest rendeztek, annäl is inkäbb, mert Risel Bernät nyirhodaszi förabbi kivälö agilitassal yezeti a jesiva ügyeit. Kibönifefiäft a Jeruzsdlemi orth. rab־ blndtust. Erev Szukoszkor erkezett a szent värosba a hirneves litväniai Gaon R. Zelig Rüven Bengis eddigi calvariai rabbi, aki az orth. hitközseg rabbinätusäban Duschinsky mellett a rozsbeszdin szerepet fogja betölteni. A jeruzsälemi orthodoxia fejlödese szempotjäböl uj fäzist jelent ez az esemeny, miutän ezen nagynevü szemelyiseg meghiväsa szoros összefüggesben all az orth. hitk. örvendetes növekedesevel, ami az utöbbi idöben eszlelhetö. Nachmenke välasztdsa. Egy sötüt, esös äjjel, äjfäl körüi, metszö hang hasitja ät a pokol lärmäjät. ״Nachmenke Zbarosröl haldoklik . . . Nem ügy szokta körmeit vägni, ahogyan a törveny elöirja , , . Nera egyszer megfeied* kezett az esti ima elmondäsäröl 1 . . , Ki hozza le a lelkät?“ — En, jelentkezik a pusz*uläs egyik angyala. — Käszitsätek közben eiö az üstöt a forrö szurokkal1 Az angyal mär üton van. Ls a rossz angyaiok gyorsan repütnek; De szerencsäre a j6k is. Talän messzibb vannak az embtrektöl, de az irgalom viszi öket. Es amikor a pusztuläs angyala Nachmenke szobäjäba akar läpni, ott lätja a beteg fejenei a viiägussäg egyik angyalät: Ne fälj a halältö;, te szegäny ember. Cupän rövid hid van e sötetseg äs vi-!ägossäg között, csak egy läpäs a gondböl es nyugtalansägbö', a nyugalomba es boldogsägba . . . A beteg rnintha nem is halianä. Gondo'ataiba roskadva fekszik äs egö szemei tetovän bolyonganak a falon. Csodälkozva äil a fekete angyai a küszöbön: — Vajjon nem tävedsz, kedves barätom? — kärdi a vilägossäg angyalat. — Ntm, feleli ez. Engem küldtek a leikeert. Az ö tiszta jö lelkäert. Te nera formälhatsz jogot r2! — Körmtii nem ügy vägta, mint ahogyan keil . . . Tudom — szakhja fälbe a jö angya- — ezzei szemben azonban ^oha egy pill anatig nem ält öumagäert, csak a szegänyekärt, betegekärt, a gyengäkärt, özvegyekärt äs ärväkärt, a szerencsätienekärt, elhagyottakärt äs megkinzottakärt . . . — A vätkek könyväbe be van irva nä-!unk, hogy az esti imädsägot gyakran elmulasztotta . . — Lehet. Azonban, hogyha segiteni tudott, soha nem käslekedett. Nem feledkezett meg soha a färadtakat, elkeseredetteket, remänyteleneket vigasztalni äs bätontani. Nem äpitett häzat, ägya nem volt kipärnäzva, asszony szerelmät nem kereste, gyermekeiben nem telhetett öröme. Mindig csak mäsokröl gondoskodott, mert a töt> bit jobbnak tartotta magänäl . , . Künn most fekete felhök hüzödnak az egen. Pillanatra vakitö villäm hasit ät . . . Utäna mäg vastagabban gomolyognak a sötät fellegek. A villäm a haldoklöt mäg utoljära magähoz täriti: — Ki van itt? Ki ül itt a fejemnäl — kärdik a forrö ajkak. — En vagyok az, a fäny angyala, I-ten kiküldött ärted, a lelkedert. Gyere velem. — Hova? — kärdezte a beteg. — Az ägbe, a paradicsomba. — Eg .. . paradicsom ...— dadogjäk a haldoklö läzas ajkai äs hogy älnek ott a paradicsomban? — Ö, nagyon jöl . .. Az 1'steni kegyelem fänyäben. A szent trönus ragyogäsäban . . . Mindenkinek arany korona van fejän . .. — Fäny . .. arany. .. korona ... — dadogja a beteg — mit csinäljak än ott? — Semmit, egyältaläban semmit: Mert örök nyugalom van ott, örök gyönyör. szakadatlan, sugärzö szerencse. Gyere I — Igen, de mit tegyek ott — kärdi ismö a haldoklö äs erejänek utolsö megfeszitäsävel az angyalhoz fordul. Lehet-e ott valakinek segiteni, elesetteket tämogotni, ähezöket jöllakatni, epedöknek italt nyujtani, elveszetteket magukra eszmältetni? Hiszen ez voit az en boldogsägom ideät. — Nem, ez mind nincsen nälunk, — mondja az angyal bizonytaian hangon. — Nälunk senkinek sincs semmire szüksäge. — Mit keresek än ott, kedves angyal, ahoi lelkemre senkinek sincsen szüksäge, ahoi nem kellenek szivem együttärzö könynyei, vigasztalö szavam ässimogatö kezem? Mondd, mit keresek än ott? A gonosz angyal hallja ezt äs gyönyörüsügäben kidugja a nyelvet, gunyosan vigyorog es kät sor vakitöan fehär foga felvillan a szoba sötätjäben... A jö angyal azonban zavarban ül helyän, mert nem tudja, hogy mit feleljen a haldaklönak. Ez azonban sürgetl,