Der jüdische Herold
- Journal
- Der jüdische Herold
- Volume
- 13 (1937)
- Issue
- 32 (26.8.1937)
- Date
- 1937-08-26
- Page
- Seite 7 (sequence 7)
- Language
- German, Hungarian
- Belongs to
- journal issue
- OCR quality
- 33% known words query
- IRI
…/9569290-9569297-9569361--067-9569368- Visual Library
- page viewer of the UB Frankfurt
OCR text
7 »Der Jüdische Herold« 7 Der ]ÜDI5CHE fi EROLD“_ ־ m fl 6 y fl r n y e l u fl r 5 z e, ־ j wmBxsnpmmmmmtamasosas* *•..׳׳•*». nc*ig«agc3MB»-*«^,ajBSniiiui 111iwwiwjMMduwwBBi Mentsük meg hitközsegeinket! Irla: Dr. ülRKSZ IZSHK kSszegi lörabbi. (Folytatäs.) Hüsz eves korban az ifjüt mär a megelhetes gondja ostromolja. Csak avval foglalkozik, ami majd megelheteset biztositja, Becsületesen akar megelni. A tärsadalom hasznos tagja akar lenni. Ez mind szep! ״Jötekonysägot gyakorol minden nap az, aki csalädjäröl becsületesen gondoskodik.“ De ha felkel, midön a kakas szol, es a Toräval is foglalkozik, akkor a tulvilägban kettös jutalomban fog reszesülni. Ezt fontoljuk meg! Erröl bövebben beszeltünk az elöbbi fejezetben. A kakas negyedik figyelmeztetese: ״Segitsegedben bizom, Ftenem.“ Harminc eves korban mär komolyan gondol a ferfi a nösülesre, Itt vannak a legnagyobb nehezsegek. Azonban ezek nem igazak, hanem csak a korszellem (mondhatnok: a kor szellem) ältal kiszinezett nehezsegek. Ha fiatal embernek meg nem eleg nagy a fizetese, ha üzlete meg nerp virägzik, ha ipestersege )61 nem täplälja, azt hangoztatja, ha megismerkedik egy erkölcsös hajadonnal: Egy koldus, ket koldus! Ha nincs ״megfelelö״ hozomäny, nem nösül, (L, ״ A csalädi boldogsäg az äldäs forräsa“ c. könyvem 10, 16, es 17, oldalait ) Azonban vannak ese־ tek, amikor a körülmenyek räbirjäk arra, hogy egy növel häzassägra lepjen, Vagy benösül, vagy älläst igernek neki a leäny szülei, vagy tenyleg nagy hozomänyt kap stb. Ha egy jämbor nö äll ferje jobbän, ha ö is i'tenfelö, komoly es szorgalmas : akkor a csalädalapitäs az äldäs es öröm forräsa. De sajnos korunkban a csalädi eiet a szenvedesekpok’a. Ha mär egy-ket gyermek siräsa hallatsz k a häzban, az asszony, az ember ketsegbe esik, hogyan fogja azokat felnevelhetni, hogy fog rolak gondoskodni? S most vigyäznak, hogy ״ne tegye öket szerencsetlenne“ egy harmadik, negyedig gyermek születese. De itt a ״baj“ es az asszony siet fühöz-fähoz, hogy megszabaduljon terhetöl, Ez nemcsak sok penzbe kerül, de betegge, idegesse teszi egesz eletere, Sokszor ärväkkä teszi szerencsetlen gyermekeit. Ha eletben marad, bünt-bünre halmoz; elidegeniti magätöl ferjet es ö mäs nö karjaiba esik.., Ilyen legkörben nem lehet elö gyermekeket jora nevelni, Ideges szülöket a fiü, a leäny nem szeret- Meg nincs modoruk, tapintatuk, belätäsuk, — keil hogy velök szemben az atya, az anya elnezö legyen, megbocsäjtö, könyärületes, nemes, Csoda-e, ha a fiü es a leäny akär kis akär nagykorü, nem szeret otthon lenni. Tärsasägot keres, hogy szabadon mozoghasson, Meg nagyon tapasztalatlanok es nem tudjäk kiszämitani tetteik hatäsät; bünbe esnek, tönkre teszik egeszsegüket es nincsenek bizalommal szüleik iränt. Az emberiseg Atyja, aki Toräja igeivel boldogsäghoz akarta Izräelt juttatni, szomorüan bevallja: ״Nemes venyigenek ültettelek el, tökeletesen igaz magböl, 6, mikep vältoztäl el idegen venyige vadhajtäsävä“! Ilyen bünösök közseget nem tudnak fenntartani. Ezt hirdetik is az olyan elöljärök, akikben meg van egy kis emberseg. (Folyt, köv.) Ahogy a ״melave-maike**- nil meselik... Egy lengyel väroska rabbija egyszer azt hallotta, hogy aki Bäl Semmel együtt mondja az imät, annak käräse bizonyära meg^algatäsra taläl. Elment hat a Bäl Sem imahäzäba es odaällt a mester mellä, hogy vele együtt imädkozzek. De mikor a zsoltäroknak ezekhez a szavaikhoz ärtek: 3״eker häszüsz liszesüö üverajv chelaj laj jemälet — lovak ereje nem segit, hatalmuk meg nem ment“, csodälkozva vette äszre, hogy a Bäl Säm ezt a Verset szämtalanszor elismätli, mindig mälyebb äs küiönösebb elmerültsäggel äs ähitattal. Hamar felütötte az egyik komentärt: talän valami sajätsägos jelentäse van ennek a versnek? De nem talält semmit; vägre megunta a vesztegeläst äs befejezte imäjät. Csak hönapokkal käsöbb talälkozott ujra Bäl Sämmel. Nem is gondolt mär erre az estre, mikor a Bäl Säm väratlanul megkärdezte töle : — Miärt nem imädkoztäl akkor toväbb is velem? — Erthetetlen volt — felelte meglepetten a rabbi — miärt ismätled annyiszor azt az egy jelentäktelen verset. A Bäl Säm eltünödött, — Azon az äjszakän törtänt — mondotta. hogy egy vändorlö zsidöt a rengetegben ert a päntek este äs hogy a säboszt meg ne szegje, ott a szabadban töltötte az ejszakät, A környäk egyik utonällöja azonban megtudta, hogy a vändor ott alszik az erdöben äs lovat keritett, hogy rajta üssön, kifossza, megölje. De ahogy ezt a verset ismeteltem : ,Lovak ereje nem segit“... a bandita lova megzavarodott a mäly sötätben, eltävesztette az utat äs a rablö ut* vesztetten tävelygett a rengeteg vad szakadäkaiban, mig a szombat väget ert äs a vändor folytatta utjät. A rabbi elcsodälkozott äs sokat töprengett ezen az eseten azutän is, hogy visszatärt szülövärosäba. * Elt egyszer egy falusi ember, kinek minden vägya az volt, hogy felesägänek fia szülessek. Hive volt Bäl Semnek äs sohasem mulasztotta el az alkalmat, hogy megkärje a mestert: imädkozzek, hogy az Eg egyszer meghallgassa käräsät. Vägre teljesült a vägya: a Bäl Säm elmondotta neki, hogy käräse meghalgatäsra talält äs fia fog szüietni. — Ha megszületik a fiad adj hirt röla — mondotta Bäl Säm vägezetül, — De esodälatos, nem örült mikor ezt tudatta vele, inkäbb, mintha elborult volna az arca. Es mikor az apa nemsokara boldogan rohant elhozzä hirül adni, hogy fia született, a Bäl Säm lehajtotta fejät äs kät könnyesepp gördült a szakällära. — Miert sirsz? — kerdezte megrendülve vendäge. ~ Hosszu hallgatäs utän vägre megszölalt .־ — Lätom : fiadnak a tizenharmadik születäsnapjän meg keil fulladnia. De meg van möd, egyetlen möd, a megmentäsere : ezen a napon nagyon keil vigyäzni rä es tävol tartani minden viztöl. Ha ez a vägzetes nap elmuük, a fiad megmenekült. De hogy el ne felejtsd, amire intettelek hadd mondjak ntked valami figyelmeztetö jelet is : azon a reggelea a fiad elveszti az eg>ik cipöjet, keresni fogia es az ägya fejänäl fogja megtalälni. Ez emlekeztessen rä, hogy egäsz nap dvjad minden viztöl. De mond meg a felesägednek is es a häzad näpänek, hogy emlekezzenek majd rä. Elmult a tizenhärom äv, apa, anya, es a häz nepe reg elfeledtek a Bäl Säm szavait. A gyermek tizenharmadik szüietäsnapjän törtent, hogy kora reggel, mikor a fiu meg aludt, elment az imahäzba. Ahogy visszaerkezik, kiabäläst es kotoräszäst hall a gyermekszobäböl. Benyit äs fiät läzas kutatäs közben talälta : — A cipöm 1 Nem talälom sehol a cipömet. — De hiszen ott all az ägyad fejänel — mondotta nevetve az apja. Ebben a pillanatban azonban, mint a villäm ütöttek fejäbe a Bäl Sem szavai. Es eltökälte, hogy fiät egäsz nap szigoruan 6vja a viztöl. Forrö nyäri nap volt, a falu laköi csapatostul siettek a folyöhoz fürdeni. A gyermek övatosan kilopözkodott a häzböl äs lerohant a folyö felä. A häz näpe mäg ideje korän eszrevette üldözöbe fogta äs visszavitte a häzba. A fiu mindenäron a folyöhoz akart menni; vegül is be kellett zärni egy kamräba. Apja magähoz vette a kulcsot. Egäsz nap hallatszott kiabäläsa äs jajveszäkeiese : — Apäm legy irgalmas, majd megfulladok a hösägtöl, engedj a folyöhoz! Es käsöbb elhalö m es ijesztöen : — Vizet, vizet I Szomjas vagyok! De az apa reszketett, hogy tän iväsközben is megfullhat es nem engedte inni. Eközben dälutän lett. A hösäg elviselhetetlennä fokozödott, ujabb äs ujabb esoportok mentek a folyöhoz fürdeni. Alkonyat felä valamennyien lättäk, amint a folyö örvänyäböl egy irtözatos dämon feje äs kät csapkodö szörös kar emelkedett ki. A roppant karok kigyözva äs tekergetve csapkodtäk a vizet äs ugyanakkor rekedt kiältäs hallatszott: — Az enyem, az nem jött el ma! A következö pillanatban mindez eltünt. De ugyanekkor hirtelen elmult a gyermek szomjusäga äs tikkadtsäga is; eiesendesült äs nyugodtan elaludt; este pedig, mikor a vägzetes nap elmult, ujra üde volt äs jökedvü. Hosszu äletet ält azutän örömben äs boldogsägban. Penzkölcsönt postai lebonyolitässal aranyra, ezüstre, ekszerre äs ällami äpitkezäsi sorsjegyre ad a POLGÄRI ELÖLEG KASSA Bratislava, Köztärsasäg t4r 10. hat. eng. zäloghäz intäzefänek pidäki osztälya. — Bizfos, elözäkeny, diskrät. Ekszerek, vagy ällami epitkezesi sorsjegyek postaesomagonkent, vagy pän« zesleuelenkänt ärtäkfeltüntelässei adan* dök lei. Informäciok keresenel välaszbelyeg mellekelendö.