Der jüdische Herold · 1937-08-26 · 32 (26.8.1937) · p. Seite 8

8 Für die Schule SCHUHE FOR KINDER, »Der Jüdische Herold« © . . die zu Hause die Schuhe nicht umziehen wollen, 31-34 Kc 12.- 27-30 . . die ihre Turnschuhe zum Umziehen und für den Turnunterricht oft zu Hause vergessen, 31-34 Kc 12.■ . . die in den Ferien nicht geärgert haben 31-34 Kc 35. . . . die für ihren Fleiss neue Schuhe verdienen, 31-34 Kc 25. . . . die über Stock und Stein laufen, 31-34 Kc 39.- die durch Dick und Dünn in die Schule gehen, 31-34 Kc 29.-, 35-38 Kc 39.-. . . die nach den Ferien die Füsse wieder um eine Nummer grösser haben. Az elajändekozott nap — Shaszideus förfönef — Levy Jakab beteg voll. Nagyon beteg. Az egesz heten ät zsoltärokat mondottak erte. Vasärnapra az ällapota olyan kritikussä vält, hogy a templomszolga egy ivvel häzröl-häzra järt, hogy ״eveket gyüjtsön“ a szämära. Mindenki kivetel nelkül keszseggel jegyzett a maga eleteböl egy idöszakot a közszeretetben ällö hitközsegi elöljärö javära. Mi is lenne a hitközsegböl, ha Levy Jakab elhagynä? O, aki mindig ket kezzel adott, ahoi szükseg volt rä, akit a hatö־ sägoknäl annyira szerettek es aki a kis mezöväros hatärain tulmenöen is egyformän tekintelyes volt a zsidök es mäshitüek elött. Egesz rendes mennyiseg gyült össze az evekböl, annak ellenere, hogy a nyolcvan eves Guggenheim csak egyetlen napot, a templomszolga merhetetlen csodälkozäsära, csupän csak egyetlen egy rongyos kis napot jegyzett, Az öreg Guggenheim egyebkent nem volt kicsi■ nyes. Ha sokkal kevesbe volt is jömodu, mint a sulyos beteg, azert ö is jötekony volt es egeszen bizonyos, hogy szivesebben äldozott volna a viszonyaihoz kepest jelentekeny összeget, mint egyetlen napot is, Mert — mondotta a csodälkozo, tekintetü templomszolgänak neim zavarral - häny napom marad meg egyältaläban? A nyolcvannäl mär egy nap is igen sok. Talän több, mint egy evtized a fiataloknäl, akik az eletet meg nem ismerik. Attöl a perctöl kezdve, amikor a pergamenttekercset a gyüjtött evek listäjäval együtt a beteg ägyära helyeztek, az ällapotäban kedvezö fordulat következett be• A magas läz csökkenni kezdett, a többit pedig megtette az önfeläldozö äpoläs, melyben felesege es leänya reszesitettek az ältaluk szeretett beteget. Negy hettel kesöbb mely meg* hatottsäggal, valamennyi hivö igaz örömere, a töra elött elmondhatta az eiet״ veszelyböl valö menekülesre elöirt äldäsmondatot. * I-tentisztelet utän meglätogatta Guggenheimet, barätjät, aki nemreg sulyos betegseggel ägynak esett. Guggenheim, miközben kezeit erösen szorongatta, nagy erölködessel igy szölt hozzä: ״Ha tudtam volna, hogy ilyen sokäig feküdnöm keil, szivesen adtam volna egy egesz hönapot magäert, amelyet azutän ön egeszsegben tölthetett volna, mert hiszen önnek a Mindenhatö csak jöt juttat osztälyreszül." Levy megindultan bucsuzkodott es a szombat kimenetele utän megtudta, hogy öreg barätja röviddel az ö lätogatäsa utän örökre elaludt, 8 A. iemetes nagy reszvet mellett folyt le. Meg a szomszedos falvakbol äs värosokböl i3 sok vendeg erkezett meg, akik közölt feliünt egy ferfiu. Az arca es tartäsa nem voltak kellö összhangban lerongyolt ruhäjäval. Senki sem ismerte öt. A gyäszolök azt hittek, hogy egyike azoknak a koldusoknak, akik különösen halälesetek alkalmäval szedik a maguk vämjät. Ezert nagyon meglepödtek, mikor az idegen este megerkezett a gyäszhäzba es ott föv ärosi bankärnak mutatkozott be, A csaläd esodälkozäsa meg inkäbb nött, mikor az idegen közölte velük, hogy az elhunytnak näia elhelyezett ertekp apirjai között egy ällamkölcsön-sorsjegy is volt, melyet szombaton igen tekintelyes nyeremennyel kihuztak. Dacära annak, hogy ö maga is szegeny ember, szombaton este rögtön vonatra ült, hogy a hallatlan szereneset leggyorsabban szemelyesen jelenthesse es a nagy penzösszeget azonnal kifizethesse. A penzt meg kölcsön is kellett kernie, mert a nyeremenyt csak nehäny nap mulva kapja majd kezhez. Az öreg Guggenheim häzäban, a csodälatos szerenese ellenere, a gyäsz meg fäjdalmasabbä vält, ״Ha szegeny apa ezt meg megerte volna!“ — söhajtotta a fiä. ״Eppen most, mikor mär hetek öta nyomasztö gondok kinoztäk!“ — jajveszekelt a leänya. A kis unokäbol pedig kirobbant: »Ha szegeny nagyapa annakidejen nem ajändekozott volna Levy Jakabnak egy napot, akkor meg megelte volna.“ Kinos esend követte ezeket a szavakat, A kis Lea ijedten zokogni kezdett, Talän meggondolatlansägäban ostobasägot követett el? A sarokböl, ahoi nemän es szomorkodva ült, egyszerre csak megszölalt a nagyanya : ״Ne vedd annyira a szivedre a dolgot, Lea! Az a nap, amelyet a nagyapa elajändekozott, a javära fog szämitödni es bizonyära mindnyäjatoknak, nektek, gyermekeknek javära fog välni. Az apäk erdemei ־. . .. A siräs megakasztotta a toväbbi beszedben. Levy Jakabot melyen meghatotta es megrenditette, mikor a templomszolga mäsnap közölte vele ezt a jelenetet, ainely a gyäszolö csalädnäl törtent. Mikor aztän egyedül maradt, odament a penzszekrenyhez, elövette a vegrendeletet es egy függeleket *irt hozzä. Mindez 1845-ben törtent . , , Lea, aki közben nagyanya lett, sokszor elmeselte gyermekeinek az elajändekozott nap különös törtenetet. Mi. kor azutän a gyermekek megkerdeztek, hogy igaza volt-e e nagyanyänak abban a jöslatban, hogy az a nap a csaläd javära fog välni, a jö öreg derüs mosollyal igy felelt: — Egeszen bizonyosan! Nagyon sokan voltak közöttünk, akiknek boldog napja volt az eletben, sohasem remel־ tek es sohasem värhattak. En azt hiszem, hogy az I-ten bennünket ezert, sok, nagyon sok nappal ajändekozott meg ... N. (X) Dr. mayer Frigyes, Bratislava, a füll-, orr-, törokbetegsegäk siakorvösa, ätköltözött Haläszkapu-utca 9. sz. alä. (Dunabank palota.)