Der jüdische Herold · 1937-08-12 · 30 (12.8.1937) · p. Seite 9

9 »Der Jüdische Herold 9 1ÜDI5CHE fi EROLÜ mneyfiRnYELUü r 6 5 z f. p—18 —י*ggcsiaaterit^B^aWiMrtirapgaaMggBJfcHaawgvsgasMraac» <rjewgaB1«ft>»aw*»aMCTB a ■sss&'.’cs&c < HIREK fl Szanzi Ros 5esiP0 haläla. R. Avrohom Cvi Friedmann, a nagy gaon, a 300 növendeket szämlälö neusandezi jesiva nagytudäsu vezetöje, aki a häborü idejen Beregszäszon vezetett jesivät, Budapes» ten elhunyt. A megdicsöült nagysägäröl valösägos legendäk keringenek a köztutudatban. Mär 30 evvel ezelött, a hunfalvai czadik z. c. 1., valamint az ״ Arügasz Habajszem“ huszti förabbi z. c. 1. nagy töratudösnak ismertek el. A budapesti Chevra diszsirhelyen temettek el nagy reszvet mellett. A temetes a hakofo szertartässal kezdödött, majd a megdicsöült fia Friedmann Samuel, aki Dun. Stredän Machsike Tora rabbi, tartott egyoräs nagy heszpedet, vegül Steif Jonäthän rabbi bucsuztatta. (X) Dr. Ulayer Frigyes, Bratislava, a füll-, orr-, torokbetegsegek szakorvosa, ätköltözött Haläszkapu-ulca 9. sz. alä. (Dunabank palota.) Elül havi gondolatok ... A nyärutö hüvös ejjele utän a nap ragyogö pompäban bontakozik ki. Felnezek a tiszta egboltozatra es a szivem valami jölesö erzessel telik meg. Hiszen olyan szep az eiet, ha meg olyan gondterhes, ha a sziv ezer sebböl verzik is! ... A haldoklö aggastyän, a meghajszolt vad is csak egy vägyat erez: Elni, elni, elni! Elni vakon, elni szenvedesek közepette, elni nyomorban. Mindegy, csak elni, elni! A bölcsek bölcse, Kajhelesz is azt mondja: ״lekelev chäj tajv min ari mesz“ jobb az elö kutyänak, mint a kimult oroszlännak... De vajjon csakugyan erdemes elni? Elni egyuzsoräs karmai között? ... Hiszen az eiet a legnagyobb uzsoräs, mert minden gramm elvezetet, melyet nyujt, egy mäzsa szenvedessel keil fizetni! . .. Akinek a szive es az esze a helyen van es megerti, hogy a földi eiet a ״chäje ajlom häbo“, a jövendö viläg eletenek az elökeszitöje, annak meg erdemes a szenvedessel telt, tüskes uton vegighaladnia, mert tudja, hogy az egy napsugaras, virägillatos, felviditö madärdal zengesetöl visszhangzö kertbe vezet, ahoi nincsen nyomor ahoi a szenvedes ismeretlen fogalom. De aki azt nem hiszi, aki azt vallja, hogy a siron, az enyeszeten tul megszünik minden, ärdemes-e annak elnie 1... Hiszen annak az eiet nem egyeb, mint a nehäz küzdelmek läncolata s szenvede* sek halmazata!... De legyünk öszintek. Mi akik hiszünk a tulvilägi eletben, nem esünk-e abba a hibäba, hogy bar tudjuk, hogy az eiet veget är, megis ugy teszünk, mintha elhitetnök magunkkal, hogy az csak bekepzeles? Neha ätcikkäzik ugyan agyunkban az elmuläs szomoru gondolata, de csak ugy, mint a vihar ältal üzött felhö földre vetett ärnyäka, äs mi rohanunk toväbb, legäzolva mindent, aki utunkba kerül. Rohanunk a kej, a mämor s az elvezet delibäbjät üzve-kergetve, de soha el nem erve. Rohanunk, mint a feketört gözsörnyeteg, amely zugva, bugva örületes sebesseggel rohan a sineken, egyszerre a melsegbe zuhan es a földbe furödik. A kerekei egypärszor meg megfordulnak a levegöben, meg gözölög, prüszköl darab ideig, de azutän egy tö• meg öcskavasnäl egyeb nem marad . . . Rohanuk elöre es nem vesszük eszre» hogy a smaragdmezök särgulnak a fäk levelei fonnyadäsnak indulnak, a ragyogö nap korongja a nyugati lejtöre erve, gyorsan csuszik lefele es az ej fekete szärnyainak remes csattogäsa hallik mär! . . Ki gondol vele? Csak rohanunk elöre. Hovä? . . . Meddig? Addig, mig egyszerre egy irtözatcs zuhanäst erzünk, melynek nyomäban könnyforräsok nyilnak, a bänatterhes keblekböl fäjdalmas söhajok törnek elö, de az örökös sötetsegtöl körülveve, nem lätjuk es nem halljuk azt többe! Csak a lelkünk szäll, szäll sirö galamb mödjära, keresve azokat, kiket szerettünk, hogy azokkal egyesülve, azok vedöszärnyai alatt megjelenhessünk az örök Birö itelöszeke elött, ahoi az eletben veghez vitt minden cselekedetünkert felelnünk keil. Az eiet keserves küzdelmei köze־ pette, a kenyerert folytatott rettenetes harc heveben azonban erröl teljesen meg- (Folytatäs.) VII. Szöl a kakas mdr. A zsido irodalom egy gyöngye a hat fejezetböl ällö ״Pereksirö“. Csupa szentiräsi versböl äll. A nagy termeszet minden egyes resze egy-egy versben el* mondja tulajdonsägät, termeszetet, hasznät. Peld. a macska hirdeti: ״Uldözöm az ellensegeimet es utolerem, vissza nem fordulok, mig el nem pusztitom öket.“ (18, Zsolt, 38. v.) Celoz arra, hogy az egerektöl tisztitja meg a häzat. A szarvas szäjäba adja az 59. Zsolt. 17. verset: ״De en megeneklem majd hatalmadat, üjjongok reggelre szeretö kegyeden, mert te voltäl mentsväram nekem es menedekem az nap, hogy megszorultam.“ Az üldözött szarvas csodälatos megmentesere es a nehez szülesi aktusra emlekeztet. A tyük avval täplälkozik, amit a szemetdombra dobnak. A tyük kikaparja äs jöllakik, Eletmödja hirdeti nekünk az igazsägot: ״Täplälekot ad minden elötestnek, mert örökke tart az Ö kegyelme.“ (136. Zsolt- 25. v.) A 4. fejezetben a madarak jutnak szöhoz. A kakasnak itt nagy szerep jut, mert nem egy, hanem het verset hangoztat. A kakasröl szölö reszt a költö a következö szavakkal vezeti be : Abban az öräban, amikor a Szent, dicsertessek az Ö neve, a paradicsomban a jämborokhoz közeledik a ganeden ösz< feledkezünk. Halljätok-e kedves hittestvereim azt a sikongö, azt a szivbemarkolö hangot, amely minden reggel a templomban feihangzik es hol könyörögve, lägyan szöl hol pedig fenyetöen, felelmetgerjesztöen harsan: Urü jesenim misinäszchem, ebredjetek fei, oh ab'ök, letargikus älmotokböl! . . . Oh edes testvereim, ez a hang arra figyelmeztet bennünket, hogy idejekorän keszüljünk fei a nagy es felelmetes napra a ״jajm hädin"-ra—amikor a mi es hozzänk tartozök elete, egeszsege es boldogsäga fölött fog az igazsägos Birö itelkezni. Szerezzük meg a felmentö itelethez szükseges härom dolgot, a tesüvö, tefilö es czedokö—biztosan hatö szereket: Terjünk meg, fohäszkodjunk es gyakoroljunk jötekonysägot! . . . Ha a söfär hangja gyönge arra״ hogy mely älmukböl felkeltsen benneteket figyeljünk a Szentföld felöl hangzo borzalmas sikoltozäsokra, a haldoklök hörgesere, özvegyek es ärväk jajgatäsära! Imädkozzunk, könyörögjünk az Egek Urähoz, hogy tisztitsa meg szivünket a bünök salakjätöl, hogy teljes szivvel es lelekkel terjünk meg es akkor a bajok es a szenvedesek az elmult esztendövel együtt fognak az enyeszet birodalmäba zuhanni es egy szebb, nyugodtabb s boldogabb jövendö fog a sokat szenvedett Jiszroelra virradni! . , . Hoch kajos, szes fäi illatot terjesztenek, dicsöitik es dicserik, es akkor ö is (a kakas) felebred es dicsöiti öt. Az elsö hang tartalma: ״Emeljetek fei, kapuk, fejeiteket es emelkedjetek ki, ajtai az örök jövendönek, hogy bevonuljon kirälya a dicsösegnek! Ki ez a dicsöseg kirälya? Az Örökkeva- 16 a hatalmas, a hös; az Örökkevalö a häborünak höse". A mäsodik hang: ״Emeljetek fei, kapuk fejeiteket es emelkedjetek ajtai az örök jövendönek, hogy a dicsöseg kirälya bevonuljon. Ki tehät kirälya a dicsösegnek? Az Örökkevalö, a seregek Ura, Ö a dicsösegnek kirälya. Szela. (A 24• Zsolt. 7.-10. v.) A harmadik szözat: ״Keljetek fei, ti jämbor emberek, foglalkozzatok behatöan a Töräval, akkor a jövendö eletben kettös jutalomban fogtok reszesülni.“ (E szözat kivetel, mert a tenachban nem fordul elö.) A negyedik figyelmeztetes : ״Segitsegedben bizom, Ptenem“! (Möz. I. k. 49. fej- 18. v.) Ha ötödször hallatja hangjät, gondoljunk a Peld. könyv. 6, fej. 9, versere: ״Meddig akarsz meg, te rest, feküdni, mikor kelsz mär fei älmodböl.“ Hatodszor em.iti e könyv 20. fej• 13• verset: .,Ne szeresd az älmot, hogy el ne szegenyedj, tarsd nyitva szemedet, jöllakol kenyerrel.“ Hetedik tanitäsät a 119. Zsolt. 126. verse tartalmazza: Ideje, hogy cselekedni keil az Örökkevalöert, megbontottäk a tanodat,“ Mentsük meg hitközsegeinket! Irta: Dr. I1II1KSZ IZSflK köszegi lörabbi.