Der jüdische Herold · 1937-07-15 · 26 (15.7.1937) · p. Seite 7

7 »Der Jüdische Herold« 7 Der JÜDISCHE HEROLD“ o m fl e y fl k n y e l u ű k é 5 z e a——waaaawpay .zajai; awr/’-TLu MaaraawMe«agssg»^rc..-^ljpiffafc>--- flMABBHMnunaMMBRMHVWHHBBnBnsmvaMüaMni ECHO JOSCHVOH... — Jeremiás Jaj I de árva lelt a város, olyan mint az özvegy Letarolva és kifosztva, mint a kopár domb, hegy. Sirás hallszik éjjel nappal, vérpatak fut arcán, Nincsen, aki vigasztalja létért küzdő harcán. Ellenség lett a jó barát, nincs már, ki szerette, Nincsen, aki vigyáz rája s őrködik felette. Elbujdosott Juda népe, száműzetés várja, Nincs nyugalma, űzi, hajtja keserűség árja, Pogányok közt élni nehéz, nagy a robot súlya, Nem segít a Mindenható, veri a más ujja. Gyászban Cion, nincs már ünnep kapui pusztulnak, Áldás helyett fenn az égről átok s csapás hullnak. Az elnyomók nagyok lettek, az ellenség az ur, Nincs az égen a fénylő nap, nincs a kéklő azúr. Azt, hogy minden rabbá lettünk, gyermekeink érzik Oh! Miért ez? Oh! Mit tettünk hogy a szivünk vérzik? Mit vétettünk? Mi a bűnünk? Miért vezekelünk? Mért hagytál el Mindenhatónk? Miért nem vagy velünk? Szent falaid Jeruzsálem lerombolva földig . . . Jajveszéklés, sirás-rivás a légürt betöltik, Asszonyaink, leányaink latrok áldozata, Izraelnek nincs már nemes, igazi magzata. Könyörülj meg rajtunk Urunk! Nézz népeden végig I »Echo joschpoh" - szól panaszunk - hangozzék az égig. siralmaiból. ~ Így szólnak a siralmaink, másért nincs mit sírni? Nem bántja más a szivünket? Hét ki lehet bírni? Ez panaszunk? Ez bánatunk? Nincsen egyébb bajunk? Nem érezzük, mint pusztulunk, hogy most bajban fajunk? „Jeremiás siralmai“ ma már dicshymnuszunk, Uj bajokban, uj gondokban nyakon felül uszunk. Szétszórt népünk csak most szenved az egész világon, Mint a szárnyaszegett madár, ülünk száraz ágon. Nincs kibúvó, pusziit minket szenvedések árja, Szomszédhonban veszve vagyunk, mert fajunk nem „árja“ S a Szentföldön Ciont újra felépitni — vészben, Hiába volt a nagy munka, hiába kéz kézben. » Gyermekeink uj tanoknak hódolnak, hajolnak, Elfordulnak a „Tórától“, ha ma nem, hát holnap. Hiába van az „flguda“ s a „ITladiziko Tajró“ Nem félnek a büntetéstől, megszűnt minden „Illajró“ Nem látjuk be, hogy vétkeztünk, hogy nagy a mi bűnünk, Sokáig igy nem tarthat már, mint „Koracfl“ eltűnünk. * 0 0 Mi még sírunk a régiért s hallatunk uj panaszt, És várjuk, hogy jön ezekért az égből a malaszt. De vaj mi lesz idők múltán, ha már mi nem leszünk? Azon jár most, arra gondol a mi zsidó eszünk. Fiainknak tradíció, Tóránk mit sem jelent, Elfeledik mind a múltat s feledik a jelent. És bár fáj még a múltaknak sok-sok szenvedése, Uj időknek rosszra kelt ki jót remélt vetése. Ne a múltért, a Jelenért panaszkodjunk, kérjünk, Itt az idő, kell, hogy végre jobb utakra térjünk. Kesergésünk „Edlő Joschooh* - ne vedd Urunk zokon - Segítsen az uj bajokon és már nem azokon. — PICK BÉLA. I Mentsük meg hitközségeinket! Irta: Dr. IíIIIKSZ IZSÉK kőszegi főrabbi. (Folytatás.) IV. Kétféle mérleg. Csak panaszt hallunk mindenhol. Ennek az újságok is hangot adnak. Előttem van Forrai Zoltánnak egy karikatúra rajza a Magyar Hírlap egy régebbi számában: „Az élő mérleg." Fel van rajzolva egy adófizető, akinek vállát egy nagy mérleg két serpenyővel nyomja. Az egyik serpenyő a földet érinti, mert hat csomag van azon a következő felírásokkal: kereseti—adó, vagyon—adó, jövedelem—adó, rokkant—adó, ház-adó, forgalmi—adó. A másik felfelé megy és üres. Az adófizető kérdezi: Mi az, hát ebbe a másik serpenyőbe soha nem tesz senki semmit, ami ellensúlyozná a sok terhet?—Nem tudom, milyen feleletet akarnak erre a politikusok adni. Én a vallás szemüvegén át szemlélem az emberek küzdelmeit és ezen kérdésre is megnyugtató feleletet adok híveimnek. A magyar közmondás hirdeti: Többet ésszel, mint erővel. Jób azonban azt tanítja: íme, istenfélem az bölcsesség, távoznia bűntől — belátásra vall,* Ha én egy tizedes mérleget veszek és egy 60 meg egy 40 kilós terhet teszek rá akkor ezt 10 kilóval lehet ellensúlyozni- Ez ellen nem lehet okoskodni. Kell hogy ezt a tapasztalatot az erkölcsi világban is meglássuk. A zsidó három jármot hord : a megélhetés, az adózás és a zsidóság jármát. Ez utóbbit tízzel jelölhetjük meg, mert a tiz parancsolatban benne foglaltatik a Szinajon kinyilatkoztatott vallás minden követelménye. Ezen kívül tegyük fel, hogy az állam a kereset negyven százalékát adóban követeli, úgy, hogy annak csak 60 százalékával kell családját fenntartania. A tizedes mérlegre adva 60-at, a megélhetés, és 40-et, az adózás jármát: ezt tízzel, a vallás jármával ellensúlyozhatjuk. Vagyis, ha megfelelünk vallásos kötelességeinknek, egy felsőbb hatalom támogat minket, hogy három jármot inkább tudjunk elviselni, mint kettőt a hitetlenek. Ezen szent meggyőződést hirdeti a III. perek 6. misnájában Rabbi Nechunjó Hakkonó fia : „Aki (örömmel) magára veszi a vallás jármát, annak megkönnyítik az állami törhetek és a megélhetés gondjait; de annak, aki leveti magáról a vallás jármát, megnehezítik az állam igáját és a megélhetés igáját." A tizedes mérleg megérteti ezt velünk. Ha hitközségeink tagjai erre gondolnának, meg lehetne menteni összes intézményeiket. Még a legkisebb hitközségben is alkalmaznának oly vallásos és tudós tanítót, aki mint rabbihelyettes is működne. Az any gi áldozatokért megelégedett szívvel és bőséget kenyérrel áldaná meg őket a Teremtő. (Folyt, köv.) Pénzkölcsönt postai lebonyolítással aranyra, ezüstre, ékszerre és állami építkezési sorsjegyre ad a POLGÁRI ELŐLEG /G4SS>1 Bratislava, Köztársaság tér 10. hat. érig. zálogház intézetének pidéki osztálya. — Biztos, előzékeny, diskréí. Ékszeíek, vagy állami építkezési sorsjegyek postacsomagonként, vagy pénzesleoelenként értékíelíünteíéssel adandók lel. információk kérésénél válaszbélyeg mellékelendő.