Der jüdische Herold · 1937-07-15 · 26 (15.7.1937) · p. Seite 8

8 f;írairPÍcbu5l'U‘^ qu,e und biliiae Schuhwerk fúr Kinder. 27-33 Ke 9.- 19.- Hübsche, beigefarbene Opanken die letzte Mode. Sie sind bequem und billig. 29.- Beliebter blauer Schuh aus Kunstsämisch mit Spezialsohie. Idealer, leichter Sommer-Halbschuh aus grauem Leinen, mit Lack kombiniert.! »IJ A legenda költészetéből... . . . Egyszer éjfélkor, hang hatolt a kozsnici maggid szobájába . . . — Szent férfiú, — sóhajtotta a hang — könyörülj meg egy nyomorult lelken, amely íme, tiz esztendeje nem talál nyugovóra . . Ki vagy — kérdezte a maggid — hogyan élted le földi életedet? — Muzsikus vagyok, — felelte a hang — cimbalmos voltam s vétkeztem, mint, minden halandó. — S ki küldött hozzám? — Lakodalmodon játszottam, Rebbe, s te el voltál ragadtatva játékomtól. Egyik darabot a másik után rendelted s ezért merészkedtem . . . — Emlékszel még a dalra, amelyet akkor játszottál, amikor a chüppó alá léptem? És ime a hang elénekelte a nászdalt. — A következő szombat megvált szenvedéseidtől — mondotta erre a maggid. S a rákövetkező péntek este a maggid olyan melódiával énekelte a beköszöntőt, amelyet a községben még nem hallott soha senki. S a kórus nem »Der Jüdische Herold« tudott;.szekundálni ehhez a dalhoz . . . * A krakkói Rabbi Jékel fia, rabbi Eisik, aki esztendők hosszú-hosszú során át keservesen nyomorgoit, egy éjszaka különös álmot látott. Álmában angyala útján megparancsolta neki az Ur, hogy utazzék el haladéktalanul Prágába és ott a királyi várba vezető hid boltívei alatt keressen egy kincset. Ez az álom háromszor egymás után megismétlődött. Eisik már nem tudott ellentállni neki s felkerekedett Prágába. Ahogy a hídhoz ért, kellemetlen meglepetés érte : a hídfőket éjjel-nappal katonai őrszemek őrizték s ezért ő azokat nem is merte megközelíteni, viszont éjjel-nappal ott settenkedett körülöttük. Az őrség kapitánya figyelmessé lett rá és R. Eísiket maga elé idézte. — Mit ólálkodol folyton a hid körül? kérdezte tőle. Vársz-e, vagy keresel-e valakit? Rabbi Eisik becsületesen megmondta az igazat. Elmesélte a kapitánynak álmát, amely őt messze földről idevezette. A kapitány az álom hallatára hangosan felnevetett: — Szegény ördög, mondotta Rabbi Eisiknek. S te egy álom kedvéért vándoroltál ide olyan messziről, elron« gyolódott cipődben ázva-fázva! Bizony, igy jár, aki álmokban hisz. Ha hinnék bennük, magamnak is útra kellett volna kelnem egyszer s elvándorolnom Krakóba, mert nekem is megparancsolták egyszer álmomban, hogy utazzam tüstént oda s keressem fel Jékel fiát: Eisiket, ássam fel szobája padlóját a kályha mellett s emeljem ki onnan a kincset, amelyet valamikor odarejtettek. A Jekel fia: Eisik szobájába . . . Szinte látom magamat, ahogyan felásom fél Krakót, ahol a zsidók felét Eisiknek hívják, a felét Jekelnek. S a kapitány nevetett. R. Eisik azonban tüstént megfordult, hazament Krakóba, felásta a szobája földjét a kályha mellett és megtalálta a kincset. S ebből a kincsből épült az az imaház, amelyet „Reb Eisik Schüí"-nek hívnak , . . * Mikor egyizben az aptí caddíkot meglátogatta Kabbi Jiszróéi, az későn fogott a sachrisz imádságba. Megkérdezték tőle, mikor kezd bele, de azt felelte, hogy maga sem tudja. Hallgassatok ide, — szóit — egy történetet mondok el nektek: — Egyszer egy király kiadta parancsban, hogy a nap meghatározott idejében minden alattvalója járulhatott kihallgatásra, szabadon, bejelentés nélkül. Egyszer egy koldus jelentkezett nála audienciára, de nem a mondott időben. A poroszlók nem akarták beengedni, de a koldus nem hagyta magát, hanem igy szólt: „Tudom a király parancsát, de ez a parancs csak azoknak szól, akik a királlyal a maguk kéréseiről, kívánságairól akarnak beszélni. De én másról akarnék szólni vele, olyanról, amire az országnak van szüksége*. Az őrtállók erre szó nélkül beengendék a koldust. Megértettétek a mesémet — szólt Rabbi Jiszróéi. Hát honnan tudhatom, hogy mikor fogok imádkozni? * 8 Orth. kóser Gyermekott" on pezinoKon. Magaslati neiy. Kiválóan egészséges és napos fekvés Szépen, modernül berendezett villa, gyönyörű üvegverandóval. Elsőrangú ellátás, ötszöri étkezés. Egyéni pedagógia és orvosi felügy let. Vallásos nevelés. Saját kocsi minden időben rendelkezésre. Kívánatra egésznap js szlovák társalgás. Megnyílik juüus 25.-én. Cim: Eugen Rosner, Pezinok, Villa Koch. Teljes penzió 4 hétre 475 Ke. Jelentkezések csak lapunk kiadóhivatalában eszközölhetők. . . . Egy ember jött a szanzi caddik elé. Kérte, hogy nagy titkot szeretne vele közölni, fia és gabeja menjenek ki a szobából, ami meg is történt. — Nos, mondd el a nagy titkot! — Nagyon szegény lettem — mondta halkan az idegen. — És ez oly nagy titok? — Igenis! Hiszen a misna intő szózatként tanítja : „haréajszi esz máaszáj v’kip achti esz parnoszószi — elrontottam cselekedeimet és elvesztettem megélhetéseimet." Tehát biztosan azért lettem szegény, mert vétkeztem. És „üdv annak, aki elfedi a vétket" hirdeti a zsoltáros király. Hát nem kell titokban tartanom a sorsomat? Az idegen szavai könnyekre indították a gaont. Biztosította őt, hogy újból meg fog gazdagodni. így is történt . . . IRODALOM. ZSIDÓ MESÉSKÖNYV. E cím alatt egy csinos kiállítású könyv jelent meg M&ndowsky-Garai-Lili tollából zsidó vonatkozású mesékkel a Kisdedek számára. A könyv amelyhez Dr. Hevesi Simon budapesti főrabbi irt előszót Komáromban a kiadónál NEUHAUSER JENŐNÉL kapható. Szórol-szóra. Tőmegjelenség . . . Egy zsidó cserkésztáborban voltam a minap, ahova az olt nyaraló gyermekeknek a szüleit hívta meg egy kirándulás keretében a vezetőség. Egy körülbelül 20 éves fiatalember tartotta az üdvözlő beszédet ki többek közölt igy folytatta beszédét: „A zsidók ellenségei látván azok harci fejlettségét és képességeit, nem mertek azok ellen fegyverrel fellépni, hanem egyébb diplomácia fogáshoz nyúltak,- és egy bűvésszel akarták a zsidókat tönkre tétetni, mely bűvésznek Bileom volt a neve. Bileom vállalkozott is a tervre és szamarának hátán igyekezett a zsidók táborába jutni, hogy büvészetével félrevezesse és elűzze a zsidókat. A szamár azonban menetközben gondolt egy nagyot megcsökönyösödött az utón és szóval adott kifejezést azon nézetének, hogy nem hajlandó gazdáját erre a nem éppen dicsőséges útjára elvinni.* Itt jegyzi meg a történelem először azt, hogy egy szamár megszólalt volna. Azóta a szamarak mér többször megszólaltak, ma pedig ez már nem i£ történelmi esemény, — hanem, tömegjelenség Ulys.