Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 104

Ez oly magasztos gondolat, hogy átérzéséhez nemcsak nagy elme, hanem nagy sziv is kelletett. És az az istenség, amelyet Maimonides igy elgondolt, mint minden létnek ringató forrását, az az istenség nem testben vagyon. Ez Maimonides egyik alapvető és rendkívül fontos tanítása. Ezen felfogás értelmében a világot meg kell szabadítani azoktól az anyagias képzetektől, amiket a babonás gondolkodás és a szük látókörű tudatlanság belevisz a köztudatba, fizt mondja: „angyalokról szól az irás?" „Ne képzeljétek az angyalokat szárnyas lényeknek, bájos ifjú alakoknak; az angyalok a természetnek örök törvényei és azok a suramló, suhanó erők, amelyek isten akaratából a mindenséget átjárják, flzt mondja, hogy némely zsidó tudós megbotránkozik azon, ha azt kell hallania, hogy a világűr nincs szárnyas angyalokkal benépesítve és az Istent nem veszi körül egy görög vagy perzsa stílusban megalkotott nagyszabású udvartartás; megbotránkozik, ha azt hallja, hogy az erők és a természet törvényei, ezek azok a tulajdonképeni angyalok, amelyekről a régi próféták egyes beszédeikben szólanak. Megütköznek a tisztult felfogáson, mert babonákat örömest fogadnak be, de hogyha valaki azt mondja nekik, hogy a virág kelyhében fejlődő gyümölcsöt vagy magot az az örök törvény, melyet isten a természetben elhelyezett, idézi elő, az a formatív princípium, ezt ők istenkáromlásnak tartják, míg ha azt mondják nekik, hogy az Isten egy angyalt küld, mely beleszáll a virág kelyhébe, akkor ezt elhiszik dacára annak, hogy az angyalt égető tűzből alkottatott lénynek tartják és azt vélik róla, hogy legalább is százszor oly nagy, mint maga a föld. Maimonides meg akarja szabadítani a világot az ilyen fantasztikus, balga képzetektől, flz emberi lélek, az emberi életnek ez az entelechiája, szintén nem képzelhető ugy, mint egy árnyék vagy fantóm, mely hazajár mint kisértet, és melyet az alvilágba leszálló görög hős megitathat vérrel, hogy testet öltsön. Ez szintén szellemi természetű, olyan, mint az erő, egy neme az intellektualitásnak és vitalitásnak, nem szabad azt anyaginak elképzelni, flz Istenség is anyagtalan, szellemi, végtelen, örökkévaló lény; aki másképen képzeli, az babonába esik, az alacsony rendű, korlátolt vallási felfogásnak rabja. Vájjon mi vezette Maimonidest akkor, midőn ilyen istenfogalmat tanított? Vezette őt az a tudományos meggyőződés, hogy a tiszta zsidóság, a durva anyagiasságtól megmentett zsidóság velejében és lényegében ezt a végtelen istenséget tanítja, vezette őt az igaz zsidó szempont, vezette őt a tiszta zsidó valiásnak bölcseleti eszmeköre és tartalma, és vezette őt a maga filozófiai meggyőződése. Ha Laiand, a csillagász azt mondja, hogy: kiszögezve távcsövét a világűrbe, ott bolygókat, álló csillagokat, hulló meteorokat, üstökösöket, ködfoltokat Iát, de istent nem talál, akkor ez ugy értendő, hogy nem talál a világűrben hófehér hajú aggastyánt, nem talál a világűrben a cinquecento mestereinek képeire emlékeztető göndörhaju idealizált embert, bodrosfürtü, ábrándos szemű fiatal férfiút, nem talál a világűrben szőke hajú, szelid asszonyt, nem talál a világűrben kövérarcu pici bambinót, nem talál a világűrben lebegő szárnyas angyalkákat, mert ilyen mithológiai, költői képzetek, ilyen fantasztikus létegek nem népesitik be a világegyetem űrét, csak az emberi képzeletben rajzanak. De hogy ha valaki bölcsészetének éles lencséjét kiszögzi a világűrbe, ha tanulmányozza a természet csodás berendezését, a természeti törvények bámulatos összeségét, akkor lát a mindenségben erőt, értelmet, intellektualitást, lát gondviseletet, csakhogy emberi érzékkel mindazt felfogni teljesen nem lehet, csak logikánk erejével következtethetünk reá. Jól mondja Maimonides, hogy annak az istenségnek lényegét szóval kifejezni nem lehet, 104