Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 100

pendiuma ilyen szavakkal kezdődik: ez a nyitány már „a limine" megmutatja, hogy az előtt a vallási törvénykönyv előtt a vallásos felfogásnak filozófiai ideálja lebeg. Maimonides az ő nagy bölcsészeti gondolkodását életének alkonyán rendszerbe öntve megírta az ő „Móré Mevuchim", „Tévelygők útmutatója" cimü könyvét. Nemcsak az volt a célja ezzel, hogy a maga gondolatait reánk hagyja, hanem az is, hogy a zsidóságot, a művelt, gondolkodó, a filozófiai képzettséggel biró zsidóságot és annak a filozófiai kételyekkel küzdő, a szkepszis karjai közt vergődő elemeit, a tudományos és vallásos világnézlet gépkerekei között küzködő művelt zsidó lelkeket kételkedésük sziklaszorosából kivezérelje. fl vallásnak háromféle alkatelemét ismerjük mi. Lehet ugyan beszélni a vallásfejlődés történetében, amint azt némely tudós megírta, sokféle fokról és árnyalatról, de ugy, ahogy mi látjuk a vallást, három körzetben ismerjük meg annak kifejeződését, fiz egyik a legalisztikus kör, mely szerint a vallásnak törvényeit pontosan és lelkiismeretesen kell megállapítani, pontosan és lelkiismeretesen kell gyakorolni; a másik kör a miszticizmus, amely abból áll, hogy szivünk érzelmeivel tapadunk a végtelen lényhez, az istenséghez, a harmadik kör pedig az ideák területe, a vallásfilozófia. Manapság észlelhetjük, hogy ez a három irány mintegy külön-külön csoportokban érvényesül, ami azért a zsidóság egységét nem bontja meg. A müveit zsidóság — sajnos — a vallásgyakorlatban lanyhább, de ennek ellensulyozásaképen a vallás eszmekörét a legjobban meg tudja becsülni, már műveltségénél fogva is, szereti a filozófiai irányt és ha nem is nagyon mély az ő filozófiája, de mélyíthető, mert a hajlandóság megvan benne. fl konzervatív zsidó a legalizmus legerősebb híve, mert nagy súlyt helyez arra, hogy a vallásnak minden egyes szabálya, minden egyes törvénye a legpontosabban legyen végrehajtva. Természetesen itt nem elvi és politikai orthodoxiáról van szó. fl mi napjainkban zsidó körökben a „Chasszidizmus" az, amely a miszticizmusban merül ki, titkos vágyakozásokban, amelyek által az emberi lélek csatlakozik az örök istenséghez. Minden vallásban sok miszticizmus van, nevezetesen a kereszténységben — állithatjuk, hogy a miszticizmus tetemesen ki van fejlődve, ellenben a legalizmus ugyanott nagyon elsorvadt és visszafejlődött. R zsidó vallásnak egyik igen nagy értékjelzője az a körülmény, hogy mi a vallástörvényt a maga nagy fontosságában felismerjük és meg tudjuk becsülni, de magával a puszta legalizmussal sem érhetjük be, mert végtére vannak gondolkozó, tanult és művelt emberek, akik megismerkednek a bölcsészeti és tudományos irodalmakkal, akik ilyen módon belé lesznek vezetve a szkepszisnek labirintusába és nem tudnak onnan kibontakozni; szükségük van tehát arra az ftriadne-fonálra, amelyre Maimonides gondolt, nehogy végkép eltévedjenek. Maimonides igen nagy szolgálatot tett ezzel a maga kortársainak. O maga előtt látott nagy tömegben tanult, művelt embereket, — nem lehet ezeket feláldozni a hitetlenségnek és a kételkedésnek, ezeknek is kell szellemi tápot nyújtani, hiszen az ő kételkedésüknek az oka nem a romlottság, hanem az emberi szellemnek legnagyobb kincse, büszkesége, a gondolkodás, a buvárlat, a tudományokkal való foglalkozás. De a vallás igazsága áldozatul nem eshet az emberi szorgalom és búvárkodás által követett esetleges irányzatoknak. F\ kettő között keresnünk kell az összhangot, mikor biztat a reménység, hogy erős elme, világos értelem meg fogja találni az utat odáig, ahol összeér a tudományos és a vallási igazság. Ez a szempont lebegett M. előtt és minden korok művelt lelkű zsidósága hálával tartozik neki, hogy a szkepszis 100