Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 96

kel a benyomásokkal is gazdagította, mélyítette szellemét. Kicsi epizódok ezek, nem is említeném fel, ha el tudnám képzelni, hogy egy olyan fényes elme, amilyen Maimonides volt, abban a pillanatban, amikor ott állt Ábrahám sirja mellett a szent földön, nem élt át nagy lelki megrázkódtatásokat, nem gazdagodott oly lelki megélésekkel, melyek az ember életében és lelki világában folyton tovább rezegnek és soha el nem halnak. Palesztinából Kairóba, Egyptomba költözött és ott Fostát külvárosban telepedett le, még mint szegény, fiatal tudós, fiz apja meghalt, egy testvére volt neki, azt Dávidnak hivták. Ez a Dávid ékszerkereskedéssel foglalkozott. CItazott, tengeren járt, a drágaköveket jól ismerte és ő gondoskodott Maimonidesről, ő tartotta el, ő vette le róla az anyagi élet gondjait, hogy teljesen a szellemi életnek szentelhesse magát. És itt, ebben a dologban egy gyönyörű szép zsidó vonást látunk megint. Valamikor a zsidóságban a szellemi életet, a szellemi munkát, a tanulást, a tudományt olyan nagyra becsülték, annyival fontosabbnak tartották, mint a hatalmat, kincset, gazdagságot, gyönyört, e muló világnak minden értékét és drágaságát, hogy boldog és büszke volt az az ember, aki áldozatot hozhatott avégből, hogy valamely másik tehetséges ember búvárkodhasson és szellemileg munkálkodjék. Ilyen volt Dávid, Maimonides Mózes testvére, aki dolgozott, kereskedett, küzdött az élettel, nemcsak azért, hogy magáról gondoskodjék, hanem méginkább, hogy egy kicsi szobácskát hódítson meg, egy kicsi szigetet: — a tudós szobácskáját, — a sors hullámaitól, hogy ott az ő testvére tanuljon, dolgozhassék. ft talmudban, Zebachim és Szóta traktátusában is előfordul ez a név: „Simeon achi flzarjóh", magyarul „Simeon, fízaria testvére" és azt mondja az illető helyeken a kommentár régi források alapján, hogy Simeon kiváló tudós volt, akit azért neveznek a testvéréről, mert a testvére szerezte meg számára a kenyeret, hogy gond nélkül merülhessen el a tudományban. Már oly régi időkben megvolt a zsidóságban ez a nemes vonás és ha napjainkban meg is változott a közfelfogás ebben a tekintetben és ha jobban szeretik a vagyont, mint a szellemi munkát és hogyha nem támogatják a tudóst, mert azt az áldozatot többre becsülik, mint a tudományos szolgáltatásban rejlő ellenértéket, mint az eredményt, melyet a fiatal tudós munkásságával az emberiség javára elérhetne, mégis még mi is tudunk visszaemlékezni olyan időkre, amikor a családtagok odaadó szeretettel gondoskodtak az ő kiváló, tudós családtagjukról. Hány olyan derék zsidó asszony volt, aki vezette az üzletet, kínlódott és fáradozott és boldogságot adott neki az a tudat, hogy ott benn ül a férje, aki nagy ideálista, aki nem törődik a világ dolgaival, aki tanul, aki a talmudban elmerül, elrévedez régi, nagy autorok gondolatain és azokat tovább szövi és gyarapítja a zsidóság szellemi életét. S hány olyan név van, amelyben a zsidóság ideálizmusa és dicsősége csillagfénnyel ragyog, melyhez hozzá lehetne tenni a családtag nevét, aki érte fáradt és dolgozott. Maimonidesnek az ő Dávid testvére volt az flzariája. Maimonides Mózes, mint említve volt, Spanyolországból indult ki, Afrika északi tengerpartjának előbb nyugati, azután keleti részén élt, közben a szentföldön is tartózkodott; — jó darabot bejárt e világból, mig Egyptomban nyugalmas otthonra talált. Szelleme a spanyol-arab kultúrából nyert bő táplálékot és alkalma nyilt — még zsenge korában — olyan zsidó közönséget megismerni, mely érett volt filozófiai tanok befogadására. De Maimonides már 13 éves korában maga is nyilteszü egyéniség volt arra nézve, 96