Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 94

filozófiával is nagy előszeretettel foglalkoztak. Mikor 711-ben Tarik a Gibraltári szoroshoz eljutott, mikor a Cheres de la Frontérei ütközetben az arab elem diadalt aratott és reá tette hatalmát Európára, akkor a zsidóság történetében nevezetes fordulat állott be. Itt a történet logikáját és a gondviselés csodás eljárását szemlélhetjük. Ezek az arab mohamedán törzsek, ezek az almohádok és mórok Spanyolországba bejövet ott találták a zsidó elemet, kezdetben természetesen a hóditó ostorát és vasvesszejét éreztették az egész lakossággal, a zsidósággal is, de csakhamar megismerte testvér a testvért és a zsidó elem roppant sokat tanult az arab, a mohamedán szellemi élettel érintkezve, motívumokat, indítékokat és serkentést nyert; az arab mintára megalkotta a héber nyelv grammatikáját, az arab rímes versek költészetét utánozva megteremtette az uj héber költészetet; az arab filozófia, mathematika, csillagászat megismerésével egy egészen uj, nagy zsidó tudományos irodalmat teremtett, fl történetnek, a gondviselésnek csodás utja és logikája ez, mikor a hóditóban az elnyomott megismeri a testvért, egyik a másikra talál és egyik a másiktól tanul és a kölcsönös érintkezés által szellemi kincsekben mindkettő gyarapodik. Erre példát a világtörténetben másutt is találunk. Legyen szabad illusztrációképen egy hasonló esetet említenünk, fiz angol-szász fajok egyik csoportja letelepedett az angol szigeteken, a másik csoport Franciaországba jutott el. Ezek a normannok. Franciaországban a gall szellem hatása alatt más irányban fejlődtek, más irányban köszörülődött a szellemük, más módon gazdagodott a lelkük. Mikor ezek a normannok Hóditó Vilmos alatt betörtek flngolországba és ott legyőzték a lakosságot, tulajdonképen megint testvér a testvért igázta le, de az egyik más világtájról jött és más áramlatokat, más szellemet, más tartalmat hozott magával és Hóditó Vilmos után az angol irodalomban oly csodás fellendülést, gazdag virágzást, dus kifejlődést látunk, hogy ez szinte eleven mása annak a fejlődésnek, amelyet a spanyol zsidóság költészete és tudománya vett akkor, amikor egy másik sémi faj, a mohamedán vallású arab érintkezése őket uj szellemi tevékenységre serkentette. Gyönyörű irodalom indult meg. Jellemzésül csak a költészetre akarok néhány szót vesztegetni, annak is csak a formáiról, flmint mondottam, a rimelés művészetét a zsidók az araboktól tanulták el, de micsoda gazdagsága, változatossága, micsoda színdús sokfélesége fejlődött ki magának a verselési technikának ebben az időben az arab hatás alatt. Olyanok ezek a zsidó poéták, mint azok a zsonglőrök, akik mikor meg vannak kötözve, — hiszen a verselés kötött beszéd, — a legnagyobb szabadsággal és kényelemmel tudnak mozogni, minden lehetséges és elképzelhető mozdulatot véghez tudnak vinni, vagy mint az erőművész, aki a legnagyobb sulyokkal játszva dobálódzik — és igy találunk madrigálokat, ahol 700 rim szalad végig egymásután, találunk verseket, ahol a sorok eleje és vége rimel, szonetteket, ahol a sorok végei összeolvasva szellemes szentenciákat fejeznek ki és azután olyanokat, melyeket balról jobbra és jobbról balra is lehet olvasni és néha ugyanazt a gondolatot fejezik ki, mint az eredeti olvasásban, néha ép annak ellenkezőjét, ugy hogy a zsidó mecénás, aki dicsőítő verset kapott, kénytelen volt azt előre is, meg visszafelé is elolvasni, vájjon nincs a hátrafelé menő olvasatban valami rejtett célzás, a dicséretnek visszavonása vagy alattomos, gonosz, élces palinódia. F\ technika jellemzésére még egy különös fajtáját akarom megemlíteni a sírfeliratoknak, mert ez mutatja legjobban, minő bámulatos tökélyre tudták vinni a verselési készséget. Ezek az úgynevezett sirversek, „koporsók" vagy „sirkamarák". flzért nevezték 94