Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 90

a tehetetlenség kényszere, fl zsidó épen azért, mert azzá lett, amivé lett, nem lehetett eszközeiben sem barbár, nem lehetett, mint ahogy sohasem is volt — hóditó faj. fl maga nemében páratlanul jellegzetes a honfoglalása. Amikor az ősi haza, a jákobi törzsfészek már szük lett s a termékeny Egyptom a megélés lehetőségével kecsegtetett: egyszerűen elkerült néhány előőrs oda s mikor egyikük kormányzói tisztségre emelkedett, ez azután betelepítette népét Gessen buján termő földére, kardcsapás nélkül — még boldogította is vele a fáraót", „flz ész fegyverei inkább, semmint a vérontás, ez a mindenkori zsidó harcmodor".... „Ha csak zsidó lett volna a földön, már régen akár az ideális anarchismus önmagától megférőtársadalmábanélne az emberiség. De csak kicsiny töredék volt ez a szelíd, tiszta emberarc, körülfojtva: pogányok tengerétől. Nemhogy békésen hódithatott volna, de sőt véres önfentartó küzdelmekbe sodródott. Pótolhatatlan vesztesége lett volna a világfejlődésnek, ha elpusztul, de valami csorba támadt abból is, hogy nem hagyta magát" . . . „De megálltak az önvédelemnél" ... „fl zsidó eszme, az emberszeretet eszméje nem alkalmas arra, hogy vérkeresztségben hódítsa meg a világot". — Mint Ferrero Guglielmo Jézusban a Iegsémibb tipust látja, melyet a zsidó nemzet valaha megteremtett, ugy szerzőnk is a keresztény vallás megalapítójában a judaizmus inkamacióját — a judaizmus propagatorát ismeri föl a „nagy rabbiban" — és épen ugy, mint Delitzsch tanár Babilonismus und Christenthum cimü előadásában a katholicizmus diadalutjában a pogánysággal való megalkuvást és a tiszta eszméknek pogány elemekkel való salakolását demonstrálja: ő is, bár sokkal szelídebb, méltóbb és nemesebb formában, a pogányság megnyerésére irányuló paedagogiai momentumot Iát abban, hogy az általa igen magasra értékelt judaizmus terjeszkedésének utján pogány elemekkel lett elegyítve. „Nincsen mása — igy folytatja — az emberiség történetében a zsidóság esetének: minden faj, amely szétszóródott, eltűnt, beolvadt vagy kiirtották; a zsidó faj érintetlenül fönnáll, sőt sohasem volt oly népes, mint elszéledésében. Ellentmondásául minden nemzeti terjeszkedés rendszerének: neki azóta van mindenütt gyarmata, amióta anyaországa nincsen, flzóta lett világfajjá . . . Nemzeti életét elvesztve, valóban egy nemesebb értelemben vett kiválasztottság pozícióját foglalta el, ... ő a faji harcok ellen való faj" . . . „És valóban a zsidóság mindenütt a szociális mozgalmak arcvonalában harcol. f\ szociális élesztő szerepét játssza: csak egy csipetnyi mindenütt, csak két krajcár ára élesztő, de nem válik nélküle tésztából — kenyér. Ez a zsidóság világhivatása". — A zsidóság hivatása „nem a sovinismus volt, hanem a szeretet, nem a nemzeti tömörülés, hanem a világgá széledés!" R Jézus utja, mely a pogányság meghódítására és megnemesitésére vezet — „a zsidó eszme megdicsőülése is". „Lassú, de biztos folyamat. S oly gyönyörű, ahogyan történt és — történik". „De támadt egy nagy nehézség a Ieghivőbb pogánynyal is. Eredeti vallása, amely a merő formalizmus volt: a legélénkebb alakzatokkal, szemléltető ábrázolásokkal, képekkel, szimbolisztikus szertartásokkal telitette fantáziáját. Ezt a buján kifejlődött formaérzékét viszont a Jehova abstrakt formája lepte meg ürességgel. Nem lehetett a pogánynyal szóba sem állani az ő dus képzeletének, pogány formalizmusának foglalkoztatása nélkül. Hogy a Jehova lényege a szivébe juthasson, föl kellett áldozni neki a Jehova tiszta formai elvontságát. F\ legérdekesebb dolgokat produkálta itt a megakadt zsidó téritők zsenialitása. Nem ment például a fejébe a pogánynak az, 90