Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 91

hogy egy az Isten: megcsinálták neki a közvetítő formulát: a háromszemélyü egyistent. Ezt már fölfogta" . . . „Számtalan keresztény kultusz, szertartás, szemléltetés, ábrázolás — csupa tipikus zsidó gondolat — tipikus pogány formában. Fölülmulhatlan pedagógia! Így azután hódított az eszme" . . . „Teljes egész, kisugárzásában mindent jótékonyan átható tehát a nagy gondolat — Krisztus egyetlen célja: a pogány világ megszelídítése. Ezer példával lehetne igazolni, hogy ez a szelidülési folyamat mennyire a siker utján van, hogy a pogányba ojtott zsidó eszme ebben az idegen tőben is tényleg kihajtott és egyre jobban lombosodik. Nemcsak számtalan dicső emberpéldányát a kereszténység jelenének is, múltjának is lehet itt fölemlíteni s magának a társadalomnak is életét a barbár társadaloméval szembe állítani, hanem a legkifejezőbb fokmérője a megszelidülésben való haladásnak az, hogy ezek az eredetileg pogány fajok a judaizált öntudatkörben már ott mozognak, hogy világbékéről, lefegyverezésről, nemzetközi választott bíróságról, szocialista államról szőnek képeket, terveket — a lelkükben tehát ott ég már a vágya a Békének és azért majdan valóra is fogják váltani" . . . „Mit jelent egyebet már a reformáció is?" — kérdi a fölvilágosult szerző, kinek idézett dolgozatában alapgondolata e tömör fogalmazásban jut frappáns kifejezésre: „Kiindul a mozgás a judaizmusból és fejlődő körpályán fölszedve mindeneket, visszatér a judaizmusba. Maga a mozgó pálya azonban a krisztianizmus". — „Mit jelent egyebet már a reformáció is, mint hogy elég volt egyedül a zsidó eszme lényegének a pogányba ojtódnia, hogy az azután maga erjessze ki benne a neki megfelelő kristályformát és a tisztátalan és babonás pogány salakot kivesse magából" . . . „Minél közelebb jutott a kihullámzás a Jehovai formához, annál kisebb vizek jöttek mozgásba; unitáriusok csak kevesen lettek, a szombatosok pedig, ezek a „zsidó keresztények" még kevesebben, de ez a végső hullámverés már céljához ért: beleolvadt a zsidóságba", „fl huszadik század felvilágosultsága ismét megrázta a kereszténység pogány formáit, ft modernizmus süstörög a kétezeréves egyházban, igazolásául annak, hogy ez az ősi intézmény nemcsak a múltban teljesített történeti missziót, hanem a jelenben is történeti életet él: ifjú erő készül kitörni belőle ..." „fl modernizmus, a krisztianizmusnak ez a minden pogány sallangtól és tudománytalanságtól való megtisztultsága, élő eszme ma már a kereszténység széles rétegeiben és testet öltése sem vajudhatik soká. Elragadó vitázói és szónokai vannak — egyelőre bent az egyházban. De ha kivül lesznek, magukkal ragadják a keresztény társadalom nagy részét". ft modernizmus fáklyafénye mellett ez a látása tömörül ki a vallásmozgalmi nagy kérdésekről egy figyelni tudó nyüt szemű magyar hirlapirónak. Megihletik tollát az egyházi életben fölsarjadozó tudományos mozgalmak, melyek modernizmus név alatt már közismeretesek és melyek egész más szemmel tekintenek bele a vallási élet nagy és klasszikus ősforrásaiba, melyek mélyen búvárolják a bibliát, a talmudot hívják segítségül az evangélium megértéséhez, a zsidók történetét kutatják és a zsidó néplélek mélységeibe szállnak le, hogy jobban megérthessék a saját hitüket és akik egész uj értelemben fogják föl a régi jelmondatot: in vetere testamento nóvum latét. Közben föl-fölcsillan egy-egy szemernyi igazság a zsidóságról, melynek kiserkedő fénye megvilágítja a zsidóság nagy erkölcstörténeti értékét és világtörténeti misszióját. Lassanként kibontakozik igy az emberiség köztudatában gyönyörű arányaiban a zsidó vallás, a zsidó törvény, a zsidó tan 91