Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 86

kisérnék erőszakosságok . . . A papság nem jutna összeütközésbe az állammal, legfeljebb csak másodrangú kérdésekben . . . A házasságokat nagyon korán és nagy számban kötnék és azokat általában tiszteletben tartanák; ennélfogva a házasélet erkölcstelenségéből eredő bajok ritkábbak lennének". „E kép után, melyhez nem kell sok képzelődés, mivel ismert tényeken alapul, sietek hozzátenni, hogy az ilyen módon összetett emberi társaság nem lenne életképes . . . Elméletileg elképzelhetünk ugyan egy rendkívül civilizált társadalmat, vagyis olyant, mely igen távol áll a barbárságtól, de ez még sem lenne tökéletes társadalom, mivel nem tudná magát megvédelmezni". „Hogy van már most az, hogy az egész világon szétszórt kis zsidó községek azon előnyök és hátrányok birtokában vannak, melyek legjobban jellemzik a művelődés előhaladt állapotát? Ez a bölcsészek és történetírók közönséges felfogásával nem eléggé magyarázható. Ha csupán a vallás határozta volna meg a zsidók és keresztyének jellemét, ugy ép az ellenkezőjét láttuk volna annak, amit tényleg észlelünk, A zsidókat az ó-szövetség — a bosszúálló Isten vallása — vezérli, A keresztyéneket az evangélium vezérli, mely a szeretetet és alázatosságot a végletekig ajánlja, ugy hogy a másik orcánkat is oda kell nyújtanunk, ha az egyiket megütötték. Azonban épen a zsidók alázatosak, szinte e sajátságos parancsolatnak való engedelmességig, ellenben a keresztyének gyakran gőgösek, erőszakosak és mértéktelenül szigorúak törvényeikben. Ha egyedül a hit tanításai formálták volna a népeket, akkor az izraeliták ugyancsak erőszakosak lehetnének, mig a keresztyéneknek alázatos-lelküeknek kellene lenniök, holott épen az ellenkezőt tapasztaljuk". „Mondják, a zsidók alázatosak, egymáshoz szitok, takarékosak, bizalmatlanok, mivel soká voltak üldözéseknek kitéve. Azonban sok keresztyén népet szintén ezerféle módon üldöztek, elnyomtak és azok ily viszonyok között mindig készek voltak a visszatorlásra, sőt bosszúból rettenetes kegyetlenségeket is követtek el . . . Az izraeliták aránylagos türelme tehát se vallási okokból, se azon bánásmódból nem magyarázható ki, melyben részesültek; inkább a természetrajz adja ennek magyarázatát. A zsidó faj a legrégebben civilizált népek egyike . . . Már 2000 évvel ezelőtt emelkedett erkölcsi fogalmaik voltak. A hagyomány azután annál inkább megőrizte ezeket, mivel általános szétszóródásuk sem volt képes a faj elszigetelődését megakadályozni. Mindezekből következik, hogy ha a zsidó őseihez vagy nagyon régi elődeihez hasonlít: benne a civilizált e m b e r jó és rossz tulajdonságai fel lesznek találhatók". — De CandoIIe eme szavaihoz, melyek őszintén méltatják a zsidóság kulturértékét és erkölcsi nívóját, csak annyi hozzátenni valónk lehet, hogy mi zsidók Istent nem neveztük soha a bosszúállás, hanem a büntetés és megtorlás ürának és az a hitünk, hogy Isten a gonosztevőnek büntetője, már maga fontos szerepet vitt a zsidóságnak az erőszakos cselekedettől való megóvásában még a harag és elkeseredés pillanatában is, mert nem nyul a bosszúállás szerszámaihoz az, — aki Istenre bízza a maga ügyét. A büntetést mi nem Isten tulajdonsága gyanánt hisszük, hanem a világrendben kifejeződő funkciója gyanánt — Istennek t u 1 a jdonsága a szeretet és könyörület és erre mondják a bölcsek, hogy utánoznunk kell, „valamiképen Ő kegyelmes és könyörületes, légy te is kegyelmes és könyörülő!" Ami De CandoIIe azt a megjegyzését illeti, hogy a zsidóság mint önálló elem szelíd irányzatú civilizációjánál fogva nem maradhatna meg, hanem védtelenségében elpusztulna — ebből 86