Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 85

Lássunk csak egynéhány adatot. Hiszen a múltjáért és szellemi kincseiért lelkesedő zsidó maga sem gondolhat szebbet és fenségesebbet, mint azok a meggyőződések, melyeket komoly tanulmány az igazság embreiből kivált. Hát csak néhány idézetet. A történetírás sokszor nagyon mostohán bánik Izraellel. A világtörténeti nagy szakmunkákban, de még inkább az iskolai ifjúság számára irt történeti szakkönyvekben, igen mostohán, igen fukarul bánnak velünk. Mint ha rabjai volnának egy a világot rendszeresen félrevezető hatalmas balítélet békóinak, még csak annyit se mernek elismerni, hogy a zsidó népnek vallási és erkölcsi téren világtörténeti jelentőségű missziója volt, amit pedig számos — bármely felekezet szempontjából megirt — egyháztudományi munka is kénytelen — ha csak leplezetten bár — beismerni. Ilyen körülmények között kellemes hatással van, ha szélesebb látkörü és magasabb szempontú történész szakit a kegyes tradícióval és bár megmért szavakban, de kifejezést ad históriai meggyőződésének. Duruy Viktor az Institut tagja, volt francia közoktatásügyi miniszter, az ő velősen megirt világtörténetében „összehasonlíthatatlan fensőbbségét" tulajdonit a bibliai törvényeknek minden más törvényhozás felett, melyekkel „Mózes az ő népét az egyistenség becses dogmájához hozzácsatolta. Ebben a törvényben a zsidók a polgári egyenlőséget nyerték Duruy szerint birtokul". Másutt — úgymond — a törvényhozó nem törődik sem a szegénynyel, sem a szükölködővel és háttérbe tolja az idegent. Itt a törvény a szegény felé hajolt, megtiltotta az uzsorát, ajánlotta az alamizsnálkodást, szeretetet parancsolt még az állatok iránt is, az idegent a templomba és az áldozatokhoz hivta. A Mózesi törvény felemelte mindazt, amit az ó-világ lealacsonyított és elnyomott. E társadalomban az idegen nem volt többé ellenség, még a rabszolga is emberszámba jött s a nő méltósággal foglalta el helyét a családfőoldalánál, hasonló tisztelettől kö rnyezve". A zsidóság történetének helyes beállítása már praejudikál a faj erkölcsi- és kultur- értékének megítélésében. Oly tér ez, ahol nagyon sokat vétettek az igazság geniusa és a zsidóság méltósága ellen. De hát hála Istennek, nem mindenki Chamberlain. Ribot „A lelki átöröklés" cimü nagyfontosságú művében magáévá teszi De Candolle véleményét a zsidókról és azt szórói-szóra átveszi a következőkben: „Ha az izraelitákat a keresztyén népekkel összehasonlítjuk, oly különbségekre bukkanunk, melyeket a politikai és vallási történelem nem tud megmagyarázni, de amelyek felől az atavismus kielégítő módon felvilágosit minket". „Én a zsidó népet mindenkor és mindenütt munkaszeretőnek, értelmesnek, takarékosnak találtam, olykor a fukarságig, de egyúttal jótékonynak, és személyek elleni vétségekre, erőszakosságra és iszákosságra kevéssé hajlamositottnak . . . Mindent összevéve a túlságosan civilizált népek előnyeivel és hátrányaival, azaz kiváló tulajdonságaival és elviselhető hibáival birnak". „Ha Európában egyedül izraeliták laknának, ugy világrészünk a következő kialakulások színhelye lenne: Nem lenne többé háború, millió ember nem lenne kiszakítva mindenféle hasznos munkából, a közadósságok és velük az adók csökkennének. Az izraeliták ismert hajlamai szerint a tudományok, az irodalom, a művészetek, de különösen a zene művelése nagyon előre haladna, ipar és kereskedelem virágoznék, személyek elleni vétségek ritkábbak lennének és a vagyon ellen elkövetett vétségeket ritkábban 85