Cultur-almanach
- Journal
- Cultur-almanach
- Volume
- 2.1911-12 (1912)
- Date
- 1912-01-01
- Page
- Seite 80 (sequence 87)
- Language
- Hungarian
- Belongs to
- journal volume
- OCR quality
- 28% known words query
- IRI
…/6465881-10023883--089-6465969- Visual Library
- page viewer of the UB Frankfurt
OCR text
héber Byron, Oroszországban tűnik fel és modern héberben ecseteli a zsidó sors egész tragédiáját. Smolenszky novelláiban pedig a zsidóság önarcképét látja. * „lka" „Jewish Colonisation Association" néven működik ama jótékonysági bizottság, mely néhai Hirsch Mór báró zsidó jótékonysági célokra hagyományozott millióit kezeli s Palesztinában meg Argentínában már eddig is nagyon sok jelentékeny zsidó telepitvényt létesített. Tizenöt év óta áll fenn s vagyona jó néhány millió frank. 1910. év elején az argentiniai kolóniákban 2436 bevándorolt telepes család lakott 13.407 lélekkel. Az uj telepesek 1—1 terület földet kapnak és kölcsönt 6600 márka 'erejéig, mit 20 év alatt törleszthetnek le. A régi telepesek kifogástalanul tesznek eleget fizetési kötelezettségeiknek. 1909-ben egyedül szántóföldért 1,100.000 frankot és hitelért 1,800.000 frankot fizettek. 1909-ben 297 uj telepes érkezett s a földvásárlás 1,465.000 frankba került. Az „lká"-nak 5,171.300 dumán földje volt, abból 1,030.000 dumán már be van telepítve s így még 4,140.700 dumannal rendelkezik. Az 1909. év az argentiniai telepesekre nézve nagyon kedvezőtlen volt, sok elemi csapás pusztított vetésben és állatállományban. Az „lka" a gyermekek helyes és okszerű oktatásáról és vallás-erkölcsös neveléséről is nagylelkűen és atyai szigorral gondoskodik. * Az emberi érzés legnagyobb védője: Börnstjerne Björnson, örökre lehunyta éber szemeit. Ahol igazságtalanságot látott vagy vélt, fölemelte tiltakozó szavát. Síkra szállt a Dreyfus-ügyben és a zsidókkal való bánásmód ellen Oroszországban és Romániában. S apostolkodását nem dicsőséges feladatnak, hanem bensejében érzett kötelesség teljesítésének tekintette. Hogy Björnsonnak milyen nézete volt az antiszemitizmusról, azt fényesen igazolja a következő szellemes elbeszélése: „Mikor szőrme-sapkát vettem." 1881. dec. 31.-e volt és Chicagóban egyik szőrmeáru-üzletből a másikba mentem; hirtelen hidegre fordult az idő és szőrmesapkát akartam magamnak vásárolni. Azonban sehol sem kaptam fejem nagyságának megfelelőt és egyik szűcs sem Ígérhette meg, hogy másnap délelőtt 11 órára készit egyet számomra. Még csupán egy üzlet van hátra, mondja kísérőm, a legnagyobb, talán sikerül ott megfelelőt találnunk. Rövid idő múlva Washington Street 101—106, Hatter and Manufacturing, D. Lederner, előtt állottunk. Itt is minden sapka kicsiny és e tulajdonos sem vállalkozik rá, hogy másnap 11 órára készit egyet. Kisérőmhöz mondottam: Norvégiában minden szűcs elfogadta volna a megrendelést s két nap múlva elküldötte volna a sapkát. — Nemcsak Norvégiában, feleli kísérőm amerikai megfontoltsággal, de egész Európában, talán Franciaországot kivéve. Ha Amerikában tenné ezt egy iparos, megbízhatatlannak tartanák s boltját hamarosan bezárhatná. E beszélgetés alatt nem is figyeltünk az üzlettulajdonosra. Bőrt tartott kezében s kijelenté, hogy a kívánt időre megkapom a sapkát. Az asztalra kiterítette a szőrmét s biztosított arról, hogy igen ritka darab, milyenhez hasonló csak évekkel ezelőtt volt üzletében s megmutatta, miként győződhetünk meg a szőrme finomságáról és valódiságáról. Eközben észrevettem, hogy mily finom arcvonásai vannak az üzlettulajdonosnak. Nyúlánk, barna hajzatu volt és sem németre, sem angolra nem hasonlított. Kísérőm azt mondotta: francia. Másnap reggel 9 órakor ő maga hozta el a sapkát lakásomra: a Palmer House-ba. — Ön maga hozza? S ily korán 1 80