Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 79

nyelvnek megnyitják a zsidó tudomány berkeit és szépen terjed a családban, iskolában és templomban, de oh, jöttek az ádáz pogromok és véres kegyetlenségükkel megfagyasztottak minden dealizmust. fi nagy csapások és gyász újra eszükbe juttatta az atyák nyelvét s abban kerestek és találtak vigaszt, reményt és megnyugvást, fi zsargon lett a nemzeti dac és ellen¬ állás nyelve. fi zsargon irodalma hatalmas lendületet vett s alkalmas a legszebb költői művekre. fimint a cionizmus eszméi végig suhogtak a Ghetto szűk sikátorain, oly gondolatok ébredtek azokban, milyenekről ottan annakelőtte nem álmodoztak: a rög iránti szeretet, a föld utáni vágy 1 És Weissenberg zsargon-könyveiben megteremtette a zsidó parasztot. fi zsargon irodalom kiválóbb alakjai: Onauchi S. J., Nomberg G. D., Zlocisti, Spektor Mordachai (1859), Rabinowitsch (Scholaum fileichem), Perez Leib Juda, Pinsky, fisch Salom és Rosenfeld Morris. * fi zsargon nyelv azonban teljesen távol áll a biblia gyönyörű nyelvétől, melynek ujraébredése az uj héber nyelvben igen észlelhető napjainkban. Költők és bölcsészek fenséges alkotása ismeretesek a szentírás nyelvén. fi jelenkor legkiválóbb költőjének Bialik Chaim Nachman van elismerve, fi héber költők fejedelme cimmel van kitüntetve. Nagy istenáldott költő, amilyet a héber irodalom a próféták Kora óta nem szült. Költeményei oly fenségesek, hogy a nagy Halévi-ra emlékeztetnek és mint próféta szózata hatnak az olvasó szivére. Költeményeinek alaphangja mély szomorúság. Bialik jelenleg 31 éves és Varsóban a „Haschiloah" folyóirat társszerkesztője. Költeményei az egész földkeregségen nagy dicsőséget szereztek neki. Irodalmi pályája a sas merész és magasratörő repüléséhez hasonlíts valahányszor ujabb költeménye megjelen, általános a vélemény, hogy abban önmagát multa felül s mégis minden ujabb műve túlszárnyalja az előbbit. Legújabban : „Chason umassa" cimü dalkötete jelent meg. Tizenhat szerelmi dal, 16 igazgyöngy egy selyemszálon. fi beavatatlanok azt hiszik, hogy a héber irodalom az ótestamentummal, vagy legfölebb a talmuddal lezáródott. De nem ugy; a héber irók egy percig sem szűntek meg dolgozni s senki sem üdvözölte Gutenberg találmányát, mit egy iró igen logikusan igy nevezett el: „művészet egyszerre sok tollal irni",— nagyobb örömmel, mint ők. fi miriádnyi kötetek, mik az évszázadok folyamán napvilágot látlak, ékesszóló tanúi a zsidó faj zsenialitásának és alkotóképességének. Egy Maimonides filozófiája, Egy Gabiről Salamon és Halévi Juda költeményei, egy Zohar misztikuma bármely nemzet irodalmának méltó büszkeségét képeznék. Nagyon figyelemre méltó a héber irodalomban azon hosszú korszak, amidőn szent és világi könyv között alig tétetett különbség, mert bármely könyvet, ha földre hullott, a felemelésnél ájtatosan megcsókoltak. fi 18. század tanúsítja, hogy Luzzatto, zsidó olasz költő mint alakítja át nyugati formákba a költői és allegóriái drámát és Wessely Németországban mint irja az exodus époszát Klopstock verssoraival. S midőn a mult században a külvilág fénye nagyobb erővel kezdett behatolni a homályos Ghettóba, a szent nyelv még nagyobbszerü feladatokra vállalkozott. Németországban Rappaport megalapítja a zsidó tudományos kutatást; Krochmal, a Ghetto gyermeke, Hegel sarktételeivel fejtegeti és magyarázza az ősi vallást. Egy lengyel költő: Erter Izsák egy Pope vagy Swift szatírájával gúnyolja a vallásos babonaságot. Igen figyelemreméltó jelenség a 19. században, hogy Eugene Sue: „Páris titkai" cimü regénye héber nyelven kerül a könyvpiacra. Mapu fibrahám megteremti a modern héber regényt ugy romantikai, mint realisztikus szempontból és mindkét irányban iskolát alapított. Gordon, a 79