Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 72

már ősidőkben az altruizmusról, szembeállítva annak értékét a böjt jelentőségével. Engesztelő nagy böjtünk napján olvassuk templomainkban ezt: „Nemde ez a böjt, melyet kedvelek: feloldani a gonoszság bilincseit, kibontani a járom köteleit és szabaddá bocsátani a szorongatottakat és hogy minden jármot széttépjetek. Nemde, hogy megszegjed az éhezőnek kenyeredet és bujdosó szegényeket beviszel a házba; midőn mezítelent látsz, betakarod és véredtől el nem huzódol; és odaadod az éhezőnek lelkedet és sanyargatott lelket jóllakatsz: akkor feltündöklik a sötétségben világosságod és homályod olyan lesz, mint a dél". Lám milyen szépen és jól tanulhatjuk az ézsájási műveltségnek a világossága és melegsége mellett, hogy nem az a vallásos, derék ember, aki a legszentebb rituális törvényt, az engesztelő napot szigorúan megtartja, mert nem ez a vallás végcélja, hanem csakis az, aki másokért, embertársaiért minél több jót tesz. Hitványoknak bélyegzi a próféta azokat, akik ezt nem teszik, akkor is, ha a leglelkiismeretesebben és legodaadóbban teljesitik a vallás szertartási törvényeit. F\ prófétai álláspont az altruizmus legszebb, mert legszemléltetőbb tanítása, fl neves német protestáns theologusok, Wellhausen, Cornill, Schürer tényleg elösmerik, hogy a próféták a valláserkölcsi kultúra legmagasabb fokán állottak, de ugy tüntetik föl működésüket, mintha kortársaikra semmi hatást sem gyakoroltak volna. Fenséges tanításaikat meg nem értették, remek szónoklataik a pusztában hangzottak el. Nem jutottak el a szivekhez és nem termékenyítették meg az elméket. Óriások voltak törpék birodalmában. Szerintük a próféták által elhintett mag csak Jézus idejében talált termékeny talajra, mert ő képviseli a zsidó prófétizmus virágzását és érését. Okoskodásuk a határtalan tudományos elfogultság elszomorító példája. Prófétáink nem vallásalapitói célzattal működtek, ők csak a tóra törvényét és szellemét óhajtották magyarázni és ezen hivatásuk sohasem volt teljesen eredménytelen, fl kiválók szivében erős gyökeret vert tanításuk, mely ereklye gyanánt öröklődött át nemzedékről-nemzedékre. Elénk kifejezésre jut későbbi századokban is a rituális kérdések fölött méltó buzgósággal vitatkozó rabbik tanításaiban is. Óriási magaslatra emelkedtek ők, ha erkölcsi törvényeket magyaráztak. Erkölcsi műveltségük világossága és melegsége mellett azt tanuljuk, hogy ők is csak azokat tartották a vallás derék híveinek, akik embertársaikért minél több jót tesznek, fl tóra gyakori felszólítását „az Örökkévaló után járjatok", tehát igy értelmezik, járjatok az ő szellemében, valamiképpen ő irgalmas és könyörületes, azonképen légy te is irgalmas és könyörületes,* hiszen szentirásunk alapja és tetőzete, központja és célja az irgalom, a könyörület, a jótékonyság gyakorlása. Ez kiterjesztendő a pogány szegényekre is, az aratás áldásában ők is részesitendők, szükölködőik élelmezendők, betegeik gyógyitandók és elhunytjaik eltakaritandók.** fl jótékonyság a zsidó vallás legnagyobb, legszentebb parancsolata,*** bálványimádónak tekintendő az a zsidó, aki nem gyakorolja.**,,. f\ jótékonyság és könyörületesség a zsidó jellegzetes tulajdonsága,*** csak aki irgalmas az összes teremtményekkel szemben, mondható Ábrahám törzsatyánk ivadékának.**** Ezen cikk szük keretébe csak egy kis csokrot illeszthetek azon gyönyörű erkölcsű altruisztikus * Szóta 14 a, Sabbath 133 a, Sifre V. 11, 22-hez és Jalkut II. §. 702. ** Gittin 59 b és 61 a. *** Baba Bathra 9 a, Jer. Pea I. 1. Sukká 49 b. *** Kethubboth 68 a, Baba Bathra 10 a. *** Jebamoth 79 a, Midras Rabba IV. 8. **** Beca 32 b. 72