Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 69

a synoptikus evangéliumokban eléggé ismeretes.* Máté evangéliumának első, legrégibb és legrészletesebb tudósítása igy hangzik: „És megkérdé ő közülök egy törvénytudó, kisértvén őt és mondván: Mester! melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus pedig mondá néki: Szeressed a te üradat Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedből és teljes eimédből. Ez az első és nagy parancsolat. fi második pedig hasonló ehhez: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat", fi „törvény" alatt a tóra, szentirásunk értendő. Igaz, hogy „tóra" első sorban nem törvényt, hanem tant jelent, de az uj testamentum szerzői szívesen használják a „törvény" szót, ezzel is jelezni óhajtva, hogy a régi szentírás csak törvények halmaza, melyek súlyosan nehezednek követőire. Maga az uj testámentum bizonyítja tehát, hogy Jézus csak a törvényből, illetve Mózes tanából, a tórából idézett. De talán mégis ujat hirdetett és tanított azzal, hogy az emberszeretet törvényét avatta a szentírás nagy parancsolatává, hogy külömbséget tett a parancsolatok között érték és súlyra nézve, amiről mestereinknek, a zsidó bölcseknek, halvány sejtelmük sem volt fellépése és tanítása előtt? fizon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ezen nagy kérdésre vonatkozólag is objektiv választ kaphatunk irodalmunkban, amely bizonyítja, hogy a „nagy parancsolatáról szóló vita már néhány évtizeddel Jézus előtt élénken foglalkoztatta ünnepelt mestereinket, fi babiloni talmud a következő tudósítást közli.** Megtörtént, hogy egy pogány ily kéréssel állított be Sammájhoz: Fogadj be, neves mester, a zsidó vallás hivei közé, de csak azon feltétel alatt, ha megtaníthatsz az „egész tórá"-ra oly rövid idő alatt, míg egy lábomon állhatok. Sammáj ridegen elutasította.,Kérését ismételte a másik neves iskola főnöke, Hillel előtt, aki nyomban igy válaszolt: „fimi téged bánt, ha veled teszik, azt ne tedd te sem embertársaidnak", ez az egész tóra, a többi csak ennek magyarázata. Sammáj és Hillel voltak a zsidóság legkiválóbb tanítói és mesterei a polgári időszámításunk előtti században. Iskoláik és tanításaik révén vett nagy lendületet a tórával való foglalkozás, fi szigorú Sammáj képviselte a konzervatív irányt, mely nem osztályozta a törvényeket és az úgynevezett rituális parancsolatokat teljesen egyenrangúaknak tartotta az erkölcsiekkel, mig a türelmes Hillel jelszavával „szeressed embertársadat"*** a prófétai zsidó vallás képviselője volt, amely az erkölcsi törvényeket a vallás céljának, a rituális törvényeket pedig csak szükséges eszközöknek tekintette az erkölcsi törvények megvalósítására. Ezen két vallásos irány hű tükre a talmudi tudósítás, fiz „egész tóra" alatt csak a tóra summája, tartalma, a „nagy parancsolat" érthető, fi konzervatív Sammáj nem ösmer nagy parancsolatot, meggyőződése szerint a tóra minden törvénye az, mig a liberális Hillel tüstént megadta' a határozott választ. Szavait azonban hiába keresnők a tórában, ily alakban nem fordulnak elő. Válasza a felebaráti szeretet törvényének értelmezését foglalja magában, fi felebaráti szeretet törvényének ezen magyarázata — igy értendő felelete — képezi az egész tórát, illetve a „nagy parancsolatot". Tanítványai és iskolájának hivei megőrizték tanítását és a későbbi tudósoknál a nagy parancsolatnak már műszava van „Klal gadol". Rabbi fikiba szerint a tóra nagy parancsolatja „Klal gadol"-ja a felebaráti szeretet törvénye, amint a III. könyv 19. fejezet 18. verse tanítja; kortársa Simon ben fizzaj szerint az általános emberszeretet, * Máté 22, 35—39, Márk 12, 28—31 és Lukács 10, 25—27. ** Sabbath 31 a. *** flboth I, 12. 69