Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 57

^Éá^É^ÉS^^ A HÉBER NYELV A HITTANITÁSBAN. DR. flDLER ILLÉS ELŐADÁSA. CpCpCp ÜRfllM ÉS HÖLGYEIM! Mindannyian emlékeznek még a tavalyi üstökösjárásra. Hogyne. Hiszen olyan össze-vissza idők voltak azok. ftz újságok annyit irtak, a tudósok annyit nyilatkoztak, beszéltek a dologról, mi meg annyit olvastunk, hallottunk róla, hogy már meleg orcánkon éreztük a halál és az elmúlás hideg leheletét, flz utolsó éjszakán sokan közülünk félve feküdtek le; sokan meg reszketve virrasztottak és várták a nagy, a végső összeomlást, flz egészből persze semmi sem lett. Reggelre az üstökös csóvástul, uszályostul megszökött. De ám csak ezután kezdődött a hadd-el-hadd. Csak most tört ki a tudósok háborúja. Benn voltunk-e a csóvában? Nem voltunk benne? Efölött dult a nagy veszekedés. És a kérdés alaposan, végképen még ma sincs eldöntve. Várnunk kell a legközelebbi viszontlátásig. Az egész üstökös-kérdésből csak azt akarom megrögzíteni, hogy a szerencsés megmenekülés után egy vagy több tudós azt állította, hogy megmaradásunkat annak köszönhetjük, hogy az üstököst az utolsó pillanatban eltérítették az útjából. Eltérítette pedig a Vénus; ez a fényes nőcsillag. Én, hölgyeim és uraim, sajna, nem vagyok ragyogó üstökös, fájdalom, még«sgy pislogó csillagocska sem, de velem is megesett, ami azzal a nagy kométával történt. Engemet is eltérítettek az utamból. És ugyancsak egy fényes nőcsillag, aki emberszerető, nemes munkájával csillagfényt áraszt az irgalom egére, cselekedte meg ezt. Minapi felolvasásával, amelyet személyesen ugyan nem élvezhettem, de ugy értesültem, hogy csupa lelkesedésből szent helyre lépett, ahóvá még a legférfiasabb férfiak is megilletődve lépnek, mert lelkükben hallják a bibliai szózatot: „Ide ne lépj, mert a hely ahol állsz, szent talaj". Eme csillagasszony felolvasása, felfogása a héber, a szent nyelvről téritett el előadásom eredeti tárgyától. Nem az „emberről a vallásos felfogásban", hanem a héber, a szent nyelvről fogok beszélni, annak hivatásáról, értékéről, jelentőségéről a zsidóság és az emberiség életében és a héber nyelv jelentőségéről a vallási oktatásban. Ha vizsgáljuk a magyar zsidóság vallásos és kulturális életét, arra a szomorú meggyőződésre kell jutnunk, hogy a héber, a szent nyelv tudása lassanként ki-kisikkad a zsidóság tudatából, néplelkéből és csak törések, foszlányok maradtak meg az istentiszte- 57