Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 55

ETCsrefiS^^ i ^•y"^"""TTMM"n!T"TrM"T^p^"M,<.j v*—= SZÓZAT AZ IZR. EGYETEMI IFJÚSÁGHOZ! R Pészach-ünnepi Mensa utolsó asztaláldása előtt mondotta: Dr. GRAUER VILMOS hitk. előljáró. T t£>c£c£3 isztelt Hölgyeim és Uraim! Évről-évre midőn téli álmából fölébred a természet és virágillat és madárdal köszöntik a tavaszt, mi is hálatelt szívvel és imával ajkunkon köszöntjük Örökkévaló Istenünket, ki egykoron, azon az emlékezetes első nagy Pészach ünnepen téli fagyból tavaszi szabadságra vezetett bennünket. Tavasz volt akkor is, rózsás tavasz, midőn Izrael négy százados rabbilincsei lehullottak s a nép, mely tegnap még a Pharaók ostorcsapásai alatt nyögött s lelketlen zsarnokainak kőemléket emelt, az napon dalra kelt és szabadulásának első hajnalán elzengte a szabadság örökszép hymnusát. Szép volt e dal, szép és magasztos s az ének utolsó akkordjai közé a trónvesztett pharaók halálhörgése vegyült. Izrael szabad volt, hazát alapított és évszázadok során nagyot alkotott. De im ádáz ellenség támadja meg s ott látom gyászoló nemzetemet a Babilonnak folyó vize mellett amint sir, mikor megemlékezik Jeruzsálemről. Évszázadok múlnak el, az újjáéledt Izraelt Róma ostromolja, legyőzhetetlen légiói a szent várost feldúlják; elhamvad a templom, rabláncra fűzik a hősi nemzetet, már-már kétséges Izrael jövendője, elhagyva barátaitól, üldözve elleneitől, a kétségbeesés küszöbén, egyedül Izrael jóságos és hatalmas Őrzője, Isten őrködött felettünk. A mélységből meghallgatta könyörgéseinket. f\ vészfelhők elvonulnak, Babilon, Róma néma kőhalom s a szabadság napja újra egy Istenfélő, jámbor népre ragyog. A barbár középkor borzalmairól történetünk vérrel és könnyel irt lapjai zokognak. Máglya, kinpad, üldözés megtizedelte népünket, de az életben maradottak hívő lélekkel és alázatos szívvel Isten dicsőségét hirdették, az Ur jóságát magasztalták hűséggel és szeretettel. Kedves Barátaim 1 Mi adott kitartást az üldözötteknek, erőt a gyöngéknek, mi világította meg bujdosásuk és üldöztetésük sötét zordon éjszakáját? Önkénytelenül flntheusra, a föld fiára gondolok, akiről a görög mithologia regéli, hogy legyőzhetetlen volt, mert midőn ellenfeleivel viaskodott, s azok hosszas küzdelem 55