Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 54

Ne légy olyan, mint apáid, a holtak, Akik az irást meg sohsem tagadták, Akik oly dőrék, esztelenek voltak, S egy kicsiny könyvért éltüket odadták. Ők balgák voltak, számolni nem tudtak, És rongy köpenyben járták a világot, Tehozzád gáncs soha közel nem juthat, Mit dobtál sárba? csak egy balga álmot! Ne légy olyan hát, mint apáid voltak, Mit is törődnél mohlepett sírokkal?! Apád, anyád csak tétlenül zokognak, Te többre viszed ököllel, birokkal. Nos rajta hát! Add el az apád csontját, Kapsz érte gyöngyöt és ezüstöt bőven! flkik szivüket cseretárgyként hordják: flzok virulnak fényben és erőben. Ne légy olyan hát, mint apáid voltak I És higyjed el, hogy tiszta hited álom! S ne higyjed azt: mit ég és föld susognak, Hogy egy az Isten az egész világon! Minek a hűség? dac? kitartás vértje? Mit ér e földön rongydarócos élet? fl tóra kincse?! mit is kaphatsz érte?! Tagadd meg lelked! benned a szent lélek! Ne légy olyan hát, mint apáid voltak! Ki égi Atyját mint te megtagadja : flz hű fiu! és hitet uj tanoknak, Hogy fiu van, és fönn az égben apja, Elég ha egy van, aki meghal bátran, És apja miatt bitófán sem reszket, fl többi hősen bújjon el a sárban, S ne hátán hordjon, csak mellén keresztet. Ne légy hát olyan, mint apáid voltak! Kik hitüket ebkoncért el nem adták, És tűzben, máglyán ottan sem nyugodtak, flz ür nevét még ottan sem tagadták, Te csak hirdessed: eljött már az ország! fl Messiás, a szeretet hogy lángol! Mig testvéreid meleg vérét ontják, S száz Echodhörgés sikolt ki a lángból. Ne légy olyan hát, mint apáid voltak! Reád hadd süssön a szerencse napja! fl lelked sárban, ám fejed fenn hordjad! És nézz le arra, ki hitét nem hagyja! Más szined lett! és arcbőröd helyében Két bőröd van — és mindkettőt cseréled, Majd gyáva nyúlként pislogatsz szerényen, S majd tigrisbőrben hajszolod testvéred I Ne légy hát olyan, mint apáid voltak! Kik jobb arcukat nem nyújtották gyáván, Ha bal arcukra ütéssel tapostak, De sikra szálltak lángigéknek szárnyán, Ha Írásukat, hitüket gyalázták, — S meghaltak inkább, mintsem kegyre-kényre, Mosoly torzuljon hízelgő szemükre, Amikor utcák durva söpredéke Szennyet borított drága örökükre. Ne légy hát olyan, mint apáid voltaki Kacagj! nevess! és Izrael hadd sírjon! A vércsöppek, mik szivünkből csurognak: Téged ez ár csak víg mámorra hívjon! Hadd járjuk mi a vértanuk bús útját, S te hágj magasra, ne maradj az árnyban! Mit is bánod te: százezren hadd zúgják: Mi zsidók vagyunk életben, halálban I 54