Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 52

igazság lenne ez? Hát miért tesztek bennünket felelőssé ezer évek előtt élő emberek egyjének egy mondásáért? mikor sok ezer mondás között alig akad egyetlen, amely erkölcsbeütköző, legföljebb ha homályos, amit hamisítók is eltorzíthattak. Miért ne élhetne a Messiás 1000 évig, vagy még tovább? Adám, ha bűnbe nem esett volna, 930 évnél is tovább élhetett volna. És hol másutt élne a Messiás, ha él, mint az édenkertben? és ha Messiás, miért ne élhetne örökig? flmi azonban a fődolog, nálunk zsidóknál a Messiásnak nincs is olyan nagy jelentősége. Mert hidd el nékem, óh király! Isten sokkal inkább érdemnek tudja azt be nekem, ha most élek törvényei szerint, mintha a Messiás idejében lennék becsületes és tisztaerkölcsü. Mert a Messiás elhozza majd azt az isteni birodalmat, amelyben minden ember egyformán jámbor lesz, de ma, szorongatva, kigúnyolva, megtaposva és csúfság között becsületes zsidónak maradni mégis: ez sokkalta nagyobb érdem!" „Hát eszerint elhiszed, hogy a Messiás megérkezett?" kérdi ravaszul Fra Paolo. „Hogyan hihetném — válaszol a rabbi bátran — hiszen a próféta azt hirdeti, hogy a Messiás eljövetelével telve lesz a föld istenismerettel, háborút nem viselnek többé, lándzsákat kaszákká vernek át, kardokat vincellérkésekké. De Jézus ideje óta is háború és erőszak dúl az emberek között." Négy napig tartott ez a disputáció. Mindig Nachmani szellemének győzelzelmével. Am Nachmani annyi fenyegető tartalmú irást kapott éjszakák idején e négy napon át, hogy ugy a dominikánus papok kényszere folytán, valamint községe kérelmére a további vitától el akart állni, de a király ezt nem engedte; a további disputáció kérdésekben is Nachmaninak sikerült megállapítani, hogy nézeteit meg nem dönthették. fl negyedik nap végén eredménytelenül zárta be a király a vitát, Nachmanit kegyesen bocsátá el szine elől, megjegyezve, hogy igaztalan ügyet annyi szellemmel, mint Nachmani, még sohasem védelmeztek. Mivel Nachmani Fra Paoló korábbi támadásait sem hagyta válasz nélkül, sőt Paoló ama rágalma megcáfolására, hogy a vitában Nachmani győzetett le, a disputációt szórói-szóra leirta és kiadta, a király száműzte az országból és a 70 éves aggastyánnak vándorbothoz kellett nyúlnia, hazáját elhagynia, s életét Palestinában fejezte be. fl XV. század eleje már mély siralom gyászát borítja a spanyol zsidóságra. Pa egykor büszke, viruló spanyol zsidóság, megalázva, össze van törve. Üldözések, vérengzések napirenden. És mint amikor sikoltó vihar száguld át a kerten: a förgeteg nemcsak a gyönge beléndekbokorról ráz le szirmokat, de tördeli a rózsafák gallyait is, ugy akadtak a zsidóságban jobbsorsra érdemes, gyönge jellemű, de egykor ékességei Izraelnek, akik elszakadtak a szélvészben rázott ősi fáról. Ilyen elszakadt, hűtlen zsidó volt Lorki Josua, aki kevéssel áttérése előtt kemény szavakkal ostorozta hitehagyásáért Salamon Halévit, akit később Burgensis Pál a Santa Mariának hivtak, és nemsokára ő maga sem tudott tovább ellenállani, és Geronimo de Santa Fé nevet vett fel a keresztségben. Cselekvése lélekváltozással járt. Gyűlölője lett a zsidóságnak. Hiába méz a méz, egy csöpp méreg ha beléhull, méreggé válik egészen. Hiába volt Lorki Josua a zsidóság igéinek szinmézajku hirdetője, az árulás mérge a szivébe hullt, s meg lett az mérgezve egészen a jellemtelen gonoszságig. Zsidó lélekben mindig ilyen méregcsöpp a hitehagyás. XIII. Benedek pápát arra birta Geronimo, hogy zsidó vitát rendezzen. Színpadi fénnyel, nagy pompával rendezték ezt a disputációt az 1413. évben. R pápa udvarában gyűltek össze kardinálisok, fejedelmek, püspökök, zsidók és keresztények, vagy 1000 ember, fl zsidó eszme bajnoka ez izben Don Vidal Benvenisti volt. fl discussiót maga a pápa nyitotta meg e szavakkal: „Ti zsidók, ne higyjétek, hogy itt dönteni fogunk a keresztény vagy a zsidó vallás ügyében; mert hogy az én vallásom az igazi, arra nem kell bizonyíték; ti csak valaha bírtátok az igazságot, ma azonban már meg vagytok cáfolva. Ma csak arról lehet szó, hogy közületek, saját magatok közül való ember fogja a talmudból a kereszténység igazát bebizonyítani és azt, hogy a Messiás elérkezett már." Geronimo, a Megadéf, a rágalmazó, amint volt hitsorsosai nevezték, beszédét ily szavakkal vezette be: „Ha ti zsidók hisztek, akkor nem lesz bántódástok, de ha nem hisztek: kard pusztít ki benneteket!" E barátságos hangú bevezetés nem lehetett igen kecsegtető, s a zsidók védelemért is fordultak a pápához e 52