Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 50

pogánynépekre vonatkozik, akik rabszolgáknak tekintettek, de még ezekről is meg van irva: hogy a gójok szegényeit a zsidó szegényekkel együtt kell segíteni, hogy a zsidó előre köszönjön a gójnak, hogy beteg gójt csak ugy kell meglátogatni, mint a beteg zsidót, csak ugy kell halottukat tisztességben eltemetni, mint a halott zsidót. Egyenes, megcáfolhatatlan bizonyíték pedig, hogy minden amit emiitesz, csak a pogányokra vonatkozhatik, nem pedig keresztényekre, az a körülmény, hogy mi a talmudi tilalmakat veletek szemben nem tartjuk szem előtt. Hát nem tudod-e, hogy •a talmud szerint már három nappal a pogány ünnepek előtt a gójokkal való minden kereskedelmi érintkezés tilos; hát menj csak ki most a zsidópiacra, és nézd meg azt a sürgést-forgást, azt az üzérkedést, amely ott folyik még a keresztény ünnapnapon is keresztények és zsidók közötti fl talmud megtiltja, hogy a barmot a gój istállójába beállítsuk — és mi veletek szemben mégis megtesszük ezt. Keresztényeket héber nyelvre tanítunk, holott a pogányt tanítanunk nem szabad. Jaj neked és romlás vár reád, mert ajkadon hazugság nyílt és káromlás mérge". — Erre Donin a gyülekezet előtt felolvasta a tizennyolcas ima ama részét, amely a rágalmazók ellen irányul, amelyet a k. i. utáni első évszázadban, szorongás, üldözés idejében, amely szorongást hűtelen, elpártolt zsidók idézték fel, igtattak a semone-eszré imába, flz áll a ti imátokban : „És a minim pusztuljanak el hirtelen" — ezek a keresztény papok, Jézus tanítványai, és még ez is: „és a gonosz birodalom irtassék ki mielőbb" — ezek a szavak királyunk, népünk ellen irányulnak". „Van-e még más nép — így végezte a gaz vádló beszédét — amely idegen nemzet papjait és fiait igy káromolja, mint ti?" R. Jechiél bátran, határozottan válaszol: „Ravasz vád, de ügyetlen cselfogás I fl minim nem keresztények, hanem kitért zsidók, akik tagadják a szóbeli törvényt, flzt mondod, hogy nagy tanítónk: Rási is a te vádad értelmében tanítja a minimről való fogalmat. Hazugság ez is, de ha úgyis lenne, hát felelősek vagyunk mi egy ember tanításáért? És azután Jézus sohasem volt min, első tanítványai pedig büntetésre érdemesek, mert ezek először zsidók voltak, azután kitértek, ez pedig olyan bűn, amely alól feloldozás nincsen. De semmiesetre sem értetnek minim alatt keresztények, akik annak születtek, te azonban Donin, aki zsidónak születtél, és azután keresztény lettél, ki bocsáthatna meg tenéked? I Ha pedig azt mondod, hogy ezen mondat alatt „és a gonosz birodalom irtassék ki mielőbb" mi ezt az országot értjük, ugy gonoszságod határnélküli gaztett. Hol volt ez a birodalom, mikor ezt a mondatot írták? Babylonia, flssyria, a pogány birodalmak, amelyek romlásunkra törtek : ezek az országok, de nem ez a birodalom, vagy a pápa országa, amelyek védelmünkre siettek gyakran, nem a föld, ahol élünk. Hallotta-e valaha valaki, hogy mi jóért rosszal fizetünk? Vagy azt hiszed, hogy mivel itt ellenségeink vannak: nekünk az egész francia népet gyűlölnünk kell? Valóban, Izrael sohasem fizet jóért gonosszal, országunkért és királyunkért templomainkban fohászok szállanak lelkünk mélyéből Isten elé I" fl vita végét ért, Donin vádjai pozdorjává törettek, de az aesopusi farkasnak mindig igaza van, a patak partján álló bárány megzavarta a vizet, flki a fogát vicsorítja: húsra vágyódik, s nem azért vicsorítja, hogy a végén mosolyogjon, fl hitvitákból Izrael veszteskép került ki, mert a kikezdett helyekre, a hegedni készülő sebekre mind ujabb marások következtek, fl keresztes póknak is az a sajátsága: finom, vagy durva szövedékű hálóját megfonja százszor újra, bárhányszor is tépik széjjel. S jámbor jellel a hátán szívja a tőrbecsaltak vérét. Spanyolországban, a zsidó szellemi munkásság melegágyában, ahol Izrael fiai irodalomban, tudományokban, államalkotó tevékenységben vezető szerepet vittek, ahol honszerelmük, polgári erényeik az állam megbecsült tényezőivé avatták őket: a dominikánusok aknamunkája igyekezett ezt a pozíciót megsemmisíteni és az 1263. esztendőben szerencsésen rá is akadtak arra a feketesisakos lovagra, akit terveikben eszközül felhasználhattak. Aragónia királyának gyóntatóatyja: Pablo Christian i, más névvel Fra Paolo, dominikánus barát volt az, aki hitvitára kényszeritette Nach ma ni Mózest, a híres bölcsészt és bibliamagyarázót, fl szerzetesköpeny alatt újra kitért zsidó rejtőzött. Fra Paolo, a francia származású kitért zsidó, aki a dominikánusok szerzetébe lépett: szomorúan nevezetes szerepre vállalkozott, fl spanyol zsidók kivívott 50