Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 49

az üldözött vad rohantában nem tekinti, hová jut: ugy igyekeztek ezek a szerencsétlen, meghasonlott lelkű emberek iszapot hányni a tiszta forrásba, amelyből egykor ittak, amely egykor otthonuk földjén csorgott. A keresztény templomok szószékére állottak s az oda beterelt, bekényszeritett zsidó testvéreiknek téritő beszédeket tartottak. Keresztény szószékeken elferdített zsidó szentírási versekkel zúdítottak vádat-vádra Izrael ellen. Majd a királyi udvarok palotaházaiba hívták nyilvános hitvitára a zsidóság legkiválóbb képviselőit. Királyi palást gyémántköve villant, püspöki infulák biborja piroslott, udvari nép vihogása zúdult, udvari testőrök lándzsája csillant, a támadó kitért zsidók egyházi méltóság ruháiban, haragos, csattanó, káromló szóval, száz kereszt sugárzott káprázatos fényességben s a másik oldalon egy egyszerű, csöndesszavu rabbi, egy kicsiny könyvvel a kezében: a bibliával. Góliáthok a kicsiny Dáviddal szemben, akinek három parittyája: istenbizalom, igazság és tiszta lelkiismeret. Szitokszót hallunk röppenni, fenyegető tekinteteket látunk csillanni, s mint tiszta hegyipatak halkszavu csörrenését a zsidóság eszméi hősének ajkáról a védő szózatot. A XIII. század első felében, Franciaországban : egy Do n i n nevü, a talmudi tudásban járatos kitért zsidó idézett fel hitvitát. Düh és gyűlölet sarkalták: hogy hitsorsosait megalázza, veszedelembe döntse, A francia rabbik átkot mondtak reá, mivel talmudellenes izgatásokkal igyekezett a francia zsidókat hitükben megingatni. Ezért keresztvíz alá állott, a keresztségben Donin Miklós nevet nyert, s a pápánál bevádolta a zsidókat és a talmudot, amelyre ráfogta, hogy káromolja a kereszténységet. Majdnem sikerült neki a talmud elégetésének keresztülvitele. Ezt az Ítéletet azonban IX. Lajos visszavonta. Donin nem nyugodott, amig legfőbb vágyát el nem érte. Kieszközölte a királynál, hogy a francia rabbik hitvitára kényszeríttessenek. Ez a hitvita meg is történt a királyi udvarnál, Blajiche, az anyakirályné jelenlétében. Rabbi Jechiélt választották a rabbik szónokuknak, aki mint szónok volt korában nagy hírnevű. Hermelin, bibor csillanása, keresztes lobogók lengése, püspökök, udvarnagyok körében előlépett R. Jechiél, s első kérdése az volt Doninhoz,* hogy tulajdonképen miről akar vele vitatkozni? Egy régi dologról —válaszol villámló szemekkel Donin. — Mert azt az egyet nem tagadhatom, hogy a talmud több mint 400 éves Bocsáss meg — veti közbe Jechiél — a talmud 1500 éves, s rögtön, ellenmondást be sem várva, az elnöklő királyasszonyhoz fordul azzal a kéréssel, hogy engedje el neki a disputációt „mert hiszen — úgymond — maga Donin is beismeri, hogy a talmud régi könyv; ha lenne benn csakugyan valami elvetemült dolog, ugy a papok már előbb is megsemmisítették volna. Azután pedig kitért zsidó a vádló, akinek szavára hinni nem lehet. És aztán — kérdi Jechiél — milyen eredményt várhatok e vitából? Testünk a kezetekben van, szellemünk pedig, a talmud, az nemcsak Franciaországban él, hanem az egész világon, azt úgysem ölhetik meg I Akárhogyan esküszöm, hogy a talmud tiszta, makulátlan irás, akárhogyan magyarázom igazságomat: Donin tagadja minden eskümet, minden magyarázatomat". — A rabbinak a vitát el nem engedték. Donin ajkán elhangzott az első vád; a talmud káromolja Jézust. Jechiél bebizonyítja, hogy a talmud idézett helyén csak egy hasonnevű emberről lehet szó, mert a talmud adata szerint az említett esemény évtizedekkel Jézus születése előtt esett meg, Hát vájjon minden franciaországi Lajos a mi királyunk, és nem akadhat-e két hasonnevű ember egyazon városban, akik ugyanazon halálos ítéletben részesültek?!" Az első vádat szerencsésen visszaveri Jechiél. De veszedelmes gyanúsítás mérgét önti ki második vádjával Donin: „gyűlölitek a gójt és ez alatt a keresztény értendő" — harsogja diadalittasan a kitért zsidó. R. Jechiél az igazság szellemétől áthevitve válaszol a denunciánsnak. „A saját magad ásott verembe hullsz, a saját fonatu kötélből készitsz hurkot magadnak. Hát vájjon a mi tízparancsolatunk tesz-e külömbséget közöttünk és a gój között? Továbbá ne hagyd figyelmen kívül a talmud általánosan ismert szabályát: a talmud gója csak az ókori » Graetz: Geschichte der Juden VIII. K., Wikkusch Rabbenu Jechiél; Ziegler: Reiligöse Disputationen. 4 49