Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 48

ez az eredendő bűnnek, a megváltás tanának. Izrael egy jövendő messiássi eszmében reménykedik, a szeretet, a mindeneket átölelő emberség eljövetelében, még gyűlöletet, szeretetlenséget Iát a világon : tagadása az a megérkezett keresztény messiásnak. fl kereszténység a zsidó biblia alapján áll: abban megtalálja, abból kiolvassa az ő tanait s mindenkit eretneknek bélyegez, aki mást olvas a bibliában; a zsidóság évezredes kutatással van összeforrva az ő lelkéből fakadt Írással, ismeri annak minden betűjét. Eleven lelkiismerete hát a ker. egyháznak, aki reáolvassa minden ferdítését és erőszakosságát. Vitairatok ezrével röpültek keresztény oldalról a zsidóság ellen. Izrael sokáig türelemmel hallgatta a hite ellen irányított mérges nyílvesszők süvöltését. Lelkéből hiányzott a téritő vágy buzgalma, azt hirdette, hogy törvényei csak a maga számára kötelezők és készséggel elismerte, hogy minden vallás igaz embereinek örök életben van részük. Nem viseltetett ellenséges érzülettel a kereszténység ellen sohasem, nyíltan hirdette, hogy a kereszténység hite istenben való hit, csakhogy az Isten osztatlan, egységes lényéhez más emberi lényt csatol. Ebben hinni sohasem tudott, s ezt a tant el nem ismerte gondolkozása körében percre sem. Védőiratok a zsidó tan igazságának megerősítésére a keresztény vitairatokkal szemben csak elszórtan bukkantak fel. Csak a XII. században lép ki a zsidóság zárkózott magatartásából, amikor a keresztes hadjáratokkal az egyház hatalma növekedésével a vallásos fanatizmus teljes erővel veti magát reája. Kitért zsidók segítségét veszi igénybe az egyház. Ezek a delátorzsidók, ezek a kiiértek érezték, hogy uj hitüket, megtérésük őszinteségét bizonyítani kell; nemcsak feltűnően fityegő kereszttel, hanem azzal a dühvel és gyűlölettel, amelyet volt hitsorsosaik, elhagyott testvéreik ellen kell tanúsítani. Fegyvereiket a zsidóság arzenáljából vették; a zsidó irást igyekeztek elferdíteni azzal a dialektikával, amit a zsidó iskolákban sajátítottak el. fl zsidóságnak kénytelen-kelletlen védekeznie kellett. Apologetikus iratokban bizonyították hitük mocsoklalanságát, erkölcseik salaknélküliségét, honszerelmük önzetlenségét, emberies érzületeik gáncstalanságát, amiket elleneik annyiszor kétségbevontak. Bátor szókimondással keltek megtámadott igazságaik védelmére, írástudóik merészen szembeszállottak még a legmagasabb egyházi rangban álló férfiakkal is. Igy amikor a 12. században a Sensi érsek a hírneves Nathan Official rabbinak a háromság tanát akarta bebizonyítani, még pedig a szentírás 1. fej. 26. verséből, amely igy hangzik:* „És Isten szólt: hadd teremtsünk embert a saját képmásunkra", ahol — szerinte — a többesszámu „teremtsünk" szó a háromegységü Istenre utal, Náthán egy hasonlattal felelt, azt mondta, hogy „keresztény kereskedő szomszédjának pénzt kölcsönzött áruk bevásárlására. R kereskedő ezeket az árukat későbben Párisban drágább áron akarta eladni s a nyereségből neki Náthánnak is köteles volt hasznot juttatni. Azonban az áruk ára váratlanul leszállt s nemcsak hogy a kereskedő semmit sem nyert, hanem azonfelül az árukat el is égette, flzért igazságot kér, ő Náthán az érsektől, mert — úgymond — hogy jutok én ahhoz, hogy vagyonomat elveszítsem őmiatta?" flz érsek esküdözött, hogy intézkedik, hogy a kereskedő visszaadja Náthánnak tőkéjét és nyereségrészét. Nos — mondotta erre Náthán — azt hiszed, hogy az Isten kevésbé igazságos, mint te? Ha a teremtés művénél igénybe vette a fiúnak és szentléleknek segítségét, hogyan szabadott akkor neki a világot elpusztítani akarni e kettő megkérdezése nélkül? És mégis azt olvassuk a vizözönnél, Noé történetében: El akarom törülni az embert a föld színéről" — tehát ő egymaga I* Ezeknél az apró csatározásoknál sokkal veszedelmesebbek voltak azok a nyilvános hitviták, amelyekre a zsidóságot a kitért zsidók kényszeritették. Vádat emeltek a talmud ellen, s nemcsak hogy a keresztény tanok igazságát igyekeztek a szentírásból kimagyarázni, azt hirdették, hogy a talmud gyűlöletet hirdet a kereszténység megalapítója, a kereszténység követői ellen. Elvakult zsidók voltak ezek, akik nem állták tovább a szenvedések ostromát, keresztvíz alá álltak, s mint * fl hitviták leírását." Graetz: Geschichte ] d. J., továbbá Ziegler: Religiöse Disputationen Wikkuach Rabbenu. Jechiel r. műveinek nyomán adom.3 48