Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 47

ban. Amint ez már gyerekjátékban szokás, a fiu eljegyezte a lánykát. És megeskette, ha valamikor mégis más felesége akarna lenni, ezt csak ugy tegye, ha előbb ő feloldozza esküje alól. fl leányka hajadon lett, kérője akadt, a gyerekjáték elfelejtődött, de a leány hű maradt esküjéjéhez. Elment az ifjúhoz, aranyat, ezüstöt kinált neki, csak oldozza fel az eskütől, flz ifjú igy felelt: „Mert hű maradtál esküdhöz, nem kell az aranyad és feloldalak. Nászútra indult az ifjú pár. De útjukban rablók támadták meg őket. Volt közöttük egy öreg rabló, az elrabolta a leányt, arany, ezüst hozományával együtt, flz ifjú nő, amikor az öreg haramia szerelmével tolakodott előtte, elmondta annak egész élettörténetét. És azt mondta: Látod, az az ifjú le tudta győzni szerelmét, s te az öreg, aki közel állsz a mennyei számadáshoz: gonoszat készülsz elkövetni, fl haramia megindult a történet hallatára. Bántódás nélkül szabadon bocsátá az ifjú nőt, aranyát, pénzét is visszaadta. Nos — fejezte be elbeszélését Salamon király — azt kérdi tőlem a római császár: a három közül melyik cselekedett a legnemesebben? melyik a legkiválóbb? flz ifjú nő-e, aki esküjéhez hű maradt, az ifju-e, aki lemondott szerelméről, vagy az öreg haramia, aki megbánta tettét? flz egyik vándor azt mondta: flz esküjéhez hű maradt leány, fl második: flz ifjú, aki megfeledkezett gyermekkori arájáról, fl harmadik az öreget dicsérte, de igy beszélt: Csak azt nem értem, hogy ha már vissza is adta a nőt, miért nem tartotta meg legalább a pénzt? Salamon pedig igy szólt: Te vagy a kincsrabló! Ha olyan pénz is fáj neked, amelyhez semmi közöd, mennyivel inkább az a kincs, amelyben részed volt I?" Melyik a legkiválóbb? kérdik Jehuda Halévivel azóta sokan — a leány-e, aki később anyjává lett hatalmas felekezeteknek, aki gyermekkori esküjéhez hű maradt ott a Sinai alján, Izrael-e, akinek szellemi kincséből él a nagy világ, az ifju-e, aki megfeledkezett arról, hogy abban az udvarházban nevelkedett, amelyben Izrael és érzületeinek, eszméinek tisztaságát Izraeltől tanulta és utja elszakadt gyermekkori játszópajtásától : a kereszténység-e, amely elszakadt a zsidóságtól, vagy pedig az az öreghitü iszlám Ismael sarja, amely egy ideig Izrael kincsét melengette magánál, Izrael hitére tört? Ne keressük a rejtély megoldását, de azt éreznünk kell, hogy a mi írásunk, törvényünk, szellemi kincsünk megfordult mindnyája kezén, s amig váddal illették hitünknek tisztaságát annyiszor: a mi eszméinkkel aranyozták be ujdonnak hirdetett tanításaik ötvösművét — ám Izrael örök élete vigaszunk, nem válhatik halottá az, aki éltet, aki uj életet sarjaszt, akinek létéből uj létezések fakadtak nagy műhelyében az eszmék forrongásának. IV. HITVITÁZÓK. flz iszlám ritkán harcolt szellemi fegyverekkel vallásos eszméinek terjesztése érdekében. Jehuda Halévi polémiáját az iszlám tanai ellen inkább annak erőszakos fellépése idézte elő. fl mozlimek tüzzel-vassal terjesztették uralmukat, a korán tanításait a kard élére szúrták; nekik elég volt a test igábaszoritása, a lelkek ellenvetéseivel igen keveset törődtek. Térítő működéssel nem foglalkoztak, a kereszténységet, a zsidóságot nem háborgatták vallásos viták fölidézésével, fl kereszténység a lelkeket akarta meggyőzni, a testet is csak azért égette a középkor máglyáin, hogy bűneitől megtisztítsa a beléje szorult bűnös lelket. Mélyreható ellenmondást érzett a zsidóság létében, tanaiban a saját létjogosultsága, a saját tanaival szemben, fl zsidóság makacs életbenmaradását olybá tekintette, mint ellene irányított gúnyt, s minden zsidóban eleven tiltakozást látott tanításai ellen, Izrael az Isten egységét hirdeti: dac ez a háromság tanával szemben. Izrael szigorúan tiltja Istennek képben való megjelenítését: protestáció ez az Isten emberréválásának igéje ellen; Izrael azt hirdeti, hogy ha a bűnös ember a saját erejével, bünbánással engesztelődést eszközölhet Istennél, igaz cselekvéssel a vétkes is irgalmat talál az Isten előtt; merev negációja 47