Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 46

erővel szívta magába a szentségnek Istentől eredő forrását, és még romjaiban is ott él az az összemorzsolhatatlan erő, amelyből még kapuk fognak feltámadni, amelyek závárjaiba az isteni szellem kulcsa fog egykoron beleillesztődni, hogy uj üdvök világát tárja föl a reménykedők előtt. Nem halt meg Izrael, mert a tóra balzsama életben tartja szenvedések között is. Kicsiny és elnyomott és elrejtett a népek között: de mint a sziv az emberi szervezetben, ugyvan elrejtve, flz emberiség szive Izrael, a leggyorsabban megbetegedő szerv, a legérzékenyebb, mert a népek szervezetének legkisebb zavarát és idegességét a leghamarább jelzi, de egyúttal védő szerve az emberiségnek, mint a sziv a testben. Állandó vérkisugározásával és sohsem szünetelő keringésével megmenti a szervezetet emésztő betegségektől. Ha beteg az emberi szervezet: lázasan lüktet a sziv, és addig működik, addig izgul, amig a kórokat megszünteti. Izrael, az emberiség szive, első bűnhődik az emberiség bűneiért, de az első vészjelet ő adja meg: Izrael szenvedése az emberiség beteg voltának jele; egészsége, megbecsült volta, az emberiség gyógyulásának bizonysága. Magszem a zsidóság, amely a népek lelkületének mélyébe van elágyazva; fejlődik, változik, átalakul, van idő, amikor rohadt csirának látszik, de az az apró magszemecske észrevétlenül és láthatatlanul odalenn a mélyben csodálatos átalakító munkát végez, környezetét még rothadó alakjában is éltető virulásra serkenti, lehámlasztja arról a reája ülepedett salakot, s egyszerre csak pompázó virág és édes gyümölcs tör elő az iszapos humusból. Eszmények élnek Izraelben, s ez eszmények fejlesztésére készteti a vele élő népeket, megtisztítja lelkeiket a rája ülepedett szennytől, duzzasztó erővé fejleszti a homályban eliszaposodott, napfénytől húzódozó növényzet rétegeit. Nem halhat meg hát sohasem Izrael, mert nem attól teszi függővé életét, hogy százezrekre rugó tömegből áll-e, hanem a zsidó szivek rettenthetetlen ellenálló erejétől, flmig egyetlen zsidó hirdeti: zsidó vagyok, addig él a zsidóság, sőt még azontúl is, mert a halhatatlanul nemes eszmék a zsidóság lelkéből szakadtak. Ez a nép, ez a vallás cselekvést és valóságot, nem pedig puszta hangulatot vár híveitől, nem kenetes szavakat, de az élet cselekvéseinek hófehér gáncsnélküliségét. Egyetlen szavába került volna, hogy megváltsa magát minden gyötrelemtől, egy szóba, mely az „Echod" ellentéte, de ezt a szót még sem vette ajkaira, inkább vérét ömlesztette, könnyét öntötte — óh ez a nép nemcsak beszél Istenben való alázatosságról, de élete, cselekvése: alázat, hősiesség, cselekvés és fölmagasztosulás. fl zsidó törvény az istenfélelemnek, a szeretetnek, az életörömnek törvénye, s az élet boldogságának keresése közel viszi őt az Isten szivéhez, fl böjtnapokon való sanyargatás nem tetszik jobban az Urnák, mint a szombati és az ünnepi öröm. Ha elmerülünk a természet szépségeibe, ha egy imádság gondolata rebben meg szivünkben, ha Istenben való örömünk akár dalban és táncban nyilvánul: ugy ez is olyan istentisztelet, mint az öles imádság, a melldöngetés, a lehajtott fő. F\ törvények isteni voltát nem szavaknak csilingelése, sok imádság és hosszú könyörgés, izgés-mozgás és hajlongás, amelyet cselekvés nem követ: bizonyítja, hanem megtisztult érzület, amelynek bizonysága a tett, áldozatkövetelő tett, de amely cselekvés mégis szeretettel teli lélek mélyéből fakad". „Óh ne keressétek emberek, moslimek, zsidók, keresztények, hogy melyik vallás az igazi: az egyedül, amely embert szeretni és cselekedni képes." Mintha csak a Náthán csodaszép meséjét hallanók Jehuda Halévi panaszló ajkairól, vagy mintha a midras regéje elevenednék meg beszédje lángszikráiban : Salamon király idejében történt. Három vándor szombat előestéje közelgésekor egy város határába ért. Mivel pénzt szombaton hordani tilos, elhatározták, hogy azt egy rejtett helyre ássák szombatra. Éjszaka az egyik közülök kivette a rejtekből az elásott kincset. Mikor útjukat folytatni akarták s a pénzt nem találták: egyik a másikára fogta a tolvajlást. Salamon király elé vitték ügyüket. Salamon gondolkozott az eseten, s másnapra újra maga elé idézte őket. Ekkor igy szólt hozzájuk: „Mielőtt ügyetekben döntenék, segítsetek ti, okos és kereskedői szellemű férfiak egy vitás kérdés eldöntésében. R római császár egy birodalmában megtörtént eset perdöntésére kért fel engem, flz eset a következő: Egy kis fiu és egy kis leány lakott együtt egy udvarház- 46