Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 45

érdeklődését és csodáló szeretetét fölébreszték a rég halott zsidó poéta iránt. Látom a költőt, amint útjában hódolat és szeretet fogadja mindenütt, Alexandriában, Damiette-ben, Egyptomban — mindenütt hallom mélyzöngésü, Shelley szárnyalásával vetekedő viharok költői leírását — látom, mint hull az ősz poéta célját elérve, a szent rögökre, s lelke, hótiszta lelke egybeolvad az istenséggel, amelyből izzó szive szikrái fakadtak, forrongtak, lángot gyújtottak . . . És látom őt, Jehuda Halévit, a harcost, az én előadásom keretében szivembe rögződik bajvivó alakja, amint sikra száll gáncstalan vérttel Izrael hitének igazságáért, ő a tűzajku vallásbölcsész „Kuzari" cimü művében, az elnyomott és félreismert vallás védelmezésére irott munkájában. Mohamedánok és keresztények egyaránt arra törekedtek Jehuda Haléví korában, hogy a zsidóságot ősi vallásától eltántorítsák. Ezt a törekvésüket pedig nemcsak máglyák lángjával igyekeztek megvalósítani, hanem az irott szónak mérges tüzével is, s a zsidó vallás eszméinek tisztaságát gomba módon szaporodó irásművecskékben gyanúsították meg az iszlám és keresztény vallás előnyeit fejtegető a tollnak gáncs és félelem nélküli lovagjai. Gáncstól nem tartottak, félelem nem tartotta vissza őket — hiszen csak Izraelről volt szó. Ezen vádakkal szemben irta meg J. Halévi Kuzari cimü vallásbölcseleti védőiratát. Irta pedig ezen munkát a szive vérével, a legnemesebb érzelmek szinmézével, amelyben fenséges gondolatok fürösztötték hótiszta szárnyaikat. Művét párbeszéd formájába önti.s történeti hátterű elbeszélés keretébe öltözteti, fl kazárok királyát álom nyugtalanítja, amely azt hirdeti neki, hogy lelkülete tetsző Istennek, de cselekvései annál kevésbé, fl különböző vallások papjait, írástudóit szólítja maga elé, hogy álmát megfejtsék. Mivel pedig ugy az iszlámnak, mint a kereszténységnek képviselője a zsidóságot jelöli meg vallása anyja gyanánt: a zsidóság írástudóját hallgatja meg, s igy abban a párbeszédben, mely a zsidó tudós és a kazár király között folyik: Juda Halévi legbensőbb érzülete csillan elő a meggyőződés izzó kohójában kiforrott salaktalan istenhittel. Isten, a legmagasztosabb lény — ez Jehuda Halévi világfelfogása — inkább a sziv erejével közelíthető meg, mint viaskodó gondolatmarcangolások utjain, fl bölcselkedés zsámolyáig sem érhet a világszellemnek, alélt vergődés, mely gyorsan porba zuhan a vélt magasságból, halovány séma a philosophia Istene, de a lélek látása mélyébe tekinthet érzéki eszközökkel is, a történelmi tapasztalat pillantásával. Jehuda Halévi szivében keresi az Istent, mert az Istent át kell élni, magunkból kell meríteni, ha át nem éljük, ha bennünk nincsen, nem találjuk seholsem. Sehol sem nyilvánult meg annyira szembeszökően az isteni gondviselés, mint Izrael történetében, aminthogy egyáltalában az Isten oltalma nemcsak a nagy világegyetemre terjed ki, de népegyedekre és egyes emberekre is, mert az élet és valóság csak az egyénnek Istenében lakozik. Már az első embernek megadta az Ur ezt az intuitiv belső erőt, az ősember ott hordta már-szivében ezt a világosságot, és átörökítette utódaira meghamisíthatatlan ösnemesség gyanánt, amíg az ősatyák révén, az isteni szellem prófétákról a nép tanítóira, a nép tanítóiról egész Izraelre szállott át és Izraelben gyulladt föl a leglángolóbb tűzben az Isten szívvel való megismerésének képessége, flz emberen áll, hogy az Istenszellemet vagy kifejlessze magában, vagy a bűn lehelletétől engedje elhomályosítani. Erre az igazságra oktatja Izrael a nagy világot. És ezért a tanitó munkáért nem vár a Sinai népe megkülönböztetett jutalmat; az Isten jutalma valláskülömbség nélkül minden igaz ember jogos várandósága, de Izrael éppen az ő tanítói küldetésének teljesítésével jutott mindeneknél közelebb az isteni szellem rebbenésének megleséséhez. fl törvények, a vallás gyakorlatai ha sokszor érthetetlenek is, mégis az isteni szellem halk pihegése lüktet bennük, aki bennük él és velük él, az előtt lassan megelevenedik a merev gyakorlat és boldogságot szerez a szívnek, flhol pedig kicsinyesnek tűnik föl a törvény rendelkezése, ott nincs jogunk az ősi fát fejszecsapásokkal döngetni, mert a fa dudorodásának is megvan a maga élettani szüksége, fl szent föld pusztulása, a profétia megszűnte, a látnokok slrbadőlte, az ősi istentisztelet rombadőlte után a világgábujdosott Izraelnek egyetlen ereje: az Isten, bár a szent föld talaja soha meg nem apadó 45