Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 41

Hajasar"-t és a tóra könyveinek megőrzése legbeszédesebb bizonysága annak, hogy a zsidó néplélek műhelyében percig sem szünetelt a megőrző, a conserváló, a továbbfejlesztő, hagyományos szellemi munkásság. Két birodalom rombadőlt; Izrael és Juda I de az irás meg nem halhatott; oltárokat, áldozatokat, zsoltárokat és fohászokat porrázuzhattak és elnémíthattak; de oltárok, áldozatok, zsoltárok és fohászokon tul: kiszakithatatlanul, örök gyökérrel élt Izrael lelkének talaján a fekete hínárokat, sötétlő viharokat túlélő, hajlongó irásliliom: a tóra és amint a néphit a halott koporsójába két kis botocskát helyez, hogy majdan a föltámadás messiási harsonarivajára legyen mire támaszkodnia, legyen mivel föltámadnia a halálból, ugy Izraelnek halottjaiban sokszoros sirbatemetésekor volt két ilyen kicsiny támasztó botja: Életnek fája az, mindazok számára, akik hozzá ragaszkodnak és akik reája támaszkodnak: boldogulnak, uj életre kelnek. F\ tóra támaszbotjai... Joggal állítja tehát Josephus, arra a szeretetre és tiszteletre hivatkozva, amellyel Israelben a tórát környezték minden időkben: „Közismeretes, hogy milyen rendületlen hittel viseltetünk mi a mi írásaink iránt. Percek peregtek, évek és századok suhantak tova fölöttünk és eme nagy idők özönében senki se merészelt közülünk a tórához valamit hozzátenni, vagy abból valamit elvenni, vagy valamit abban fölcserélni, fl zsidóságnak keletkezésének első idejétől fogva veleszületett tulajdonsága: ezeket az Írásokat Isten tanának tartani, abban váltig megmaradni és ha kell, értük szeretettel meghalni tudni. Hol van a görögök között Olyan valaki, aki nem pusztán egy soráért az ő írásműveiknek, de még akkor is, ha minden irodalmi kincsük megmentése forogna kockán : szenvedést állna és ugy küzdene értük, mint a zsidó az ő tórájáért? fl zsidó irás közkincse Izraelnak. Állami archívumok, államkönyvtárak nem tudták volna megőrizni. Ugyanaz a sors érte volna, mint Babylon írásműveit. Romtörmelékből, szétömlő kövekből ásnák föl maradékait, ha nem a népszellem mélyéből tört volna elő, ha nem a néplélek őrizte volna melengető, titkos parázstüzben, amelyre elég volt egy lehellet, hogy újra lobbanó fényre gyúljon . . . Nem az égben van a tóra, hogy valaki azt mondaná, ki megy föl nekünk oda, hogy lehozza azt onnan és nem a tengeren tul . , . hanem közel volt hozzánk a tóra a mi szánkban és a mi szivünkben, hogy cselekvésben adjunk életet neki." R tóra legkedvesebb foglalkozásunk. Legfontosabb életfeladatunk: az erkölcstörvények pontos betartása. Családi életünk mocsoktalan, fl szülők iránti tisztelet parancsa, az Isten iránt tartozó tisztelet törvénye mellett áll. Öregeinket megbecsüljük; Isten a példája a legnagyobb öreg kornak. Ha kedveseink közül meghal valaki: láttatok-e már zsidó gyermeket simi apjának, anyjának ravatala mellett: hallottátok-e elcsukló imáját? láttátok-e már a zsidó halotti mécsesét? minden fényesége a halottkoszorus temetői pompának abban a lélekből buggyanó fohászban, abban a reszkető imádságban, abban a siratómécsesben rejlik; mert a zsidó nem virággal, nem emlékoszloppal szeret és temet, hanem egyesegyedül a szivével . . . Josephus Flavius kezében a toll szablyává lett és pengéjének zúgása, süvöltése, bátor hadatviselése kései időkig emlékezetes. Olyan volt ez a kicsiny toll, mint a Makkabeus lándzsa, óriások ellen hadatszerző egymaga és világotosztó lángja, mint a fertőzött templom tiszta olajkorsója. Kicsinyke láng, de sugárkévéje nőttön-nő, meggyarapszik, homályt tör át és lélektelen sötétségbe önt lelket, flz a fájdalomkiáltás, amely a zsidóság megtámadott igazaiért való védelemben az ő lelkéből előtör: zsidósikoltás, amely az ártatlanul üldözöttek szivéből, az emberiség lelkiismerete gyanánt hördül elő. Hadi szerszáma : a szentírás, az az irás, amelyről egy költői szózat azt hirdeti, hogy benne annyi hang csöndül, amennyi a hangulata az emberi léleknek. Szavai elevenek még mai napság is; nem halott a josephusi szó; minden szavában benne lüktet a zsidó nép szelleme, mint az óceánok mélyéből kihalászott tengeri csiga kagylójában ott morajlik, ott csöndül valami titokzatos bugás, egykori oceánzugások hangjainak sejtelemszerü emlékezete, egykori viharok panaszló visszajárása, amint az eleven levegő átjárja a tenger sós vizében fürdött kagyló zeg-zugát, amint a jelen forrongó lehellete rokonzugással találkozik a multak förgetegeinek immár csöndessé halkult sikongásával. Poseidon hármaságu szigonyában a mitosz 41