Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 39

rejtett ösvényen át titkos barlangba. Amikor Vespasianus hadai ezt a rejteket is fölfedezték: a katonák kardjukba dőltek. Csak Josefus és egy társa maradtak utolsóknak. Josefusnak sikerült társát rábeszélni, hogy adják meg magukat a rómaiaknak. Vespasianusnak kegyét sikerült megnyernie és hálából ennek családi nevét a Flavius nevet vette föl. Később Vespasianus fia Titus kíséretében járt Palestinában, a zsidókat teljes megadásra biztatva. Quny és megvetés volt osztályrésze az elkeseredett zsidók részéről. Jeruzsálem elfoglalása után Titusnál sok halálraítélt zsidó életét mentette meg közbenjárásával. Mint fogoly: Caesaráéban egy ugyancsak fogoly zsidó nőt vett feleségül, aki azonban elhagyta. Másodízben Alexandriában nősült; akkor már előkelő szerepet vitt a római udvarnál. Ugyancsak zsidó asszony volt a hitvese. Ettől is elvált s egy krétai zsidó nővel lépett harmadik házasságra. Később állandóan Rómában lakott s nagy kitüntetésekben részesült a flaviusi családból származó három római császár idejében, A zsidók árulással vádolták. Árulással Róma és árulással a zsidó ügy ellen. Hogy magatartását tisztázza, több munkát irt, amelyekben magatartásának inditó okait és egyúttal zsidó hitéhez való rajongó szeretetét bizonyítja. Titus tisztázta őt az ellene emelt vádak alól s mint már emiitettem: zsidó szellemű bátor fellépése írásműveiben a zsidókat is arra bírta, hogy elmondják róla : Josefus engesztelődést talált testvéreivel." A zsidó szabadságharc Görgeyje Josefus, akit csak későbbi korok, a lehiggadt szenvedélyek békitettek ki az ellene támadt múlttal. Josephus műveinek, amelyeket nagyobbára görög nyelven Rómában irt, köszönhetjük a zsidó állami élet utolsó két évszázados történetének ismeretét. Munkái közül ismeretesek a zsidó háborúról irott két kötetes műve, a 20 kötetes zsidó archaológia, amely a zsidóság történetét a világteremtéstől, Neró császár idejéig tárgyalja; önéletrajza, amely Tiberiási Antus támadásai ellen galiläai parancsnokságának emlékét védi és eljárását igyekszik megértetni. Végül munkája : „Apion ellen, vagy a-zsidó nép ős voltáról" cimen. Bennünket előadásunk keretében, különösen ez utóbbi műve érdekel, mert a zsidóság igazainak védelmében rettenthetlen bátorsággal és ritka irásművészettel száll sikra irója és amint a háború idején a josefusi parancsnoki kard irótollá gyávult, ugy a béke idején irói tolla : lángoló karddá hősült, magasztosult. Zsidó igazságokért, zsidó ügyért pedig hatalmasok támadásai ellen sorompóba szállni van akkora bátorság, mint hadi sisakkal csataporondra állni. Élet forog kockán ágyuk torkának üvöltése közben; de becsület, nyugalom, siker, elért eredmények, az élet legfőbb javai, a másik csatamezőn, hurokkal leskődők gáncsvetése közben. Josefus Flavius veszedelmes időkben állott bátor harcot zsidó ügyért veszedelmes ellenségekkel szemben. A görög-római közvélemény mindinkább mélyreható gyűlölettel telt el a zsidósággal szemben. Vallásban és kultuszban egyöntetűséget követelt, a társadalmi és polgári egyenjogúság előfeltételének tartotta azt. A zsidóság pedig nem tudja és nem akarja ezt az áldozatot meghozni. Hogyan is cserélné fel apái tiszta egyistenhitét a görög-római pogányság erkölcstelen hitével? Özönben támadtak hát ellene, vallása, faja ellen a rágalmazó vádiratok. Jött Manethó, a hazugság tompa lándzsáival hadakozva: tajtékzó szóval hirdette ez a feketesisakos egyiptomi pap, hogy a zsidóság ősei bélpoklos rabszolgák voltak, akik Amenofis kőbányáiban dolgoztak. A rhodusi retor: Apollonius Mólon volt a második a dicső sorban: Istentagadók a zsidók — hirdeti — akik meseistent imádnak; embergyűlölők, akiknek törvényei gát ember és ember között. Lysimachus és Chairamon naplót irtak, s ha zsidók között akadt elvétve valaki, aki vétett a társadalmi rend ellen, rögtön tollhegyre szúrták. Tacitus, a hires latin iró is gúnyjának epéjét önti a zsidók fölé, „hiszen még képet sem imádnak. Milyen Isten is lehet az a zsidó Isten, akit még képben sem tudnak megörökíteni hivei?" A szombat — mondja Tacitus — csak lustálkodásra jó. Juvenalis szerint a zsidók vallása: felhőimádás s az a tilalom, amely a sertéshús élvezésére terjed ki, nem egyéb, „minthogy a zsidók jámborsága hosszú életkorral ajándékozza meg a sertéseket." Előbbi előadásom keretében emiitettem, hogy eme dicsőséges hadseregnek virága disze, vezetője, a hírhedt Apion volt. Amit a többiek szálankint szedtek le a hazudozásnak, a 39