Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 37

Hitükhöz sem ragaszkodtak többé annyi bensőséggel Izrael követői a sikerek idejében, mint eddig. R görög műveltség elsajátítása napraforgó jellemüvé változtatta a zsidó lelkeket. Epedve emelték tekintetüket a hideg fényességet sugárzó görög szokások felé, a zsidó erkölcsök egyszerűségében, mint homályban hajtották alá bágyadt fejeiket. Egyszerre fölütötte fejét a régóta megnyilvánulásra váró ellenszenv, gyűlölet és irigység a zsidóság ellen, mint a vipera is nagyobb gyönyörűséggel ereszti mérgét a sebhedt testtagokba. Amikor Caligula kegye rásugárzott fiatalkori barátjára, a zsidó hercegek egyikére: flgrippára, és ajándékul adta neki az üresedésben lévő zsidó hercegségek egyikét: a zsidók iránti gyűlölet határokat többé nem ismert, flz alexandriai zsidók körében királyi fényben megjelent flgrippát kigúnyolták, a zsidók házait felgyújtották, a kikötőben levő zsidó hajókat kirabolták, védtelen zsidókat bántalmaztak. Flaccus helytartó segítségével a zsidók ellenségei ravasz tervet eszeltek ki. Caligula szobrát felállították a zsinagógákban; jól tudták, hogy a zsidó hit ellene fog szegülni az emberimádásnak, és sikerült Caligula császár dühét felgerjeszteni a zsidók ellen. Kiűzött zsidók nagy tömegekben hevertek a tengerparton, sőt a vének tanácsának 38 tagját, kik ekkor az etnarkhosz helyett a zsidók élén állottak, a helytartó nyilvánosan megvesszőztette a cirkuszban. Philó lángbanégő szavakkal kelt megtámadott hitének védelmére. Apológiája reánk maradt irataiban, a Legatioad Cajum és In Flaccum cimü műveiben, továbbá exegetikus filozófiai irataiban: Kozmopolia és Nomoi, kettős irányú: egyrészt a gyáva zsidók ellen fordul, akik a pogányság oltárai előtt keresnek védelmet, akik nem ismerik hitük fényességes, tiszta erkölcstanát, másrészt pedig az idegen oldalról emelt vádakat szedi széjjel a tüzes fajszeretet hatalmas gereblyevasával. Rámutat a zsidó törvények igazságot lehellő szellemére, amely nem ismer különbséget zsidók és nem zsidók között. Éles logikával utasítja vissza a zsidó bálványimádás rémregéjét, a hamis ráfogásokat, és merész szavakkal kel ki az Izrael hite ellen irányuló szitkok ellen. „Nekünk olyan törvényeink vannak, — mondja egy helyen — amelyek leginkább alkalmasak istenfélelmet, az emberekkel való békés együttélést, az általános emberszeretetet, az igazságot, a szenvedésekben való kitartást és halálmegvetést előidézni." „A mi templomunk az egy Istené, s nyitva áll minden ember előtt, mert minden embernek csak egy az Istene. Mi áldozatokat mutatunk be, de nem hogy jóllakjunk áldozati hússal és vérrel, hanem minden ember üdvéért, fl mi törvényünk a tiszta házaséletet irja elő; elitéli a házasságtörést; a szülők iránti tisztelet törvénye első mielőttünk. Tiszteljük az aggastyánt, szeretjük az idegent, a biró megvesztegetése tilos minálunk, szegényeket, árvákat gyámolitunk. Akik mindent azért cselekesznek, — mondja Philó—hogy a törvénynek tegyenek eleget, azokra nem ezüst és arany jutalom várakozik, nem olajlevél és epheu-koszoru, hanem mindenki közülünk annak a meggyőződésnek öntudatát hordja kebelében, hogy akik a törvényt megőrzik és érte halni készek, egykoron újra Isten elé állhatnak, és részük leszen egy jobb, gyűlölettől, emberi rágalmaktól ment életben." II. JOSEPHUS FLAVIUS. % Majdnem egyidőben Philóval a zsidóság eszméinek egy másik bajnokával találkozunk. A történelmi színtér változik ugyan, az események is megrázó erővel Izrael népének életében végzetteljes katasztrófát idéznek elő: de Josefus Flavius irodalmi hadviselése egyazon jelleget kölcsönöz törekvéseinek, mint aminők a Filóéi voltak. Ennek a bajvívónak, az Izrael igazaiért sikraszálló ennek a harcosnak ellenálló gáncstalansága azonban nem kerül ki olyan hófehéren az élet küzdéseiből, a megkísértő próbetevésekből, mint Filó minden megkisértésnek ellenálló rendületlenül hűséges lelkülete. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk, hogy a zsidó függetlenségi mozgalmak leghevesebb viharlázongásai között élt Josephus, pártok egymásratörő véleményförgetegei között, a zsidóság sorsának legjelentősebb ujraalakulásának korszakában, s ha jellemének ingatagságára, hősiesságének rovására nem egy kemény szó esik a korabeli zsidó 31