Cultur-almanach
- Journal
- Cultur-almanach
- Volume
- 2.1911-12 (1912)
- Date
- 1912-01-01
- Page
- Seite 36 (sequence 41)
- Language
- Hungarian
- Belongs to
- journal volume
- OCR quality
- 21% known words query
- IRI
…/6465881-10023883--043-6465923- Visual Library
- page viewer of the UB Frankfurt
OCR text
válik az ügy hasznára, legtöbbször létra egyéni ambíciók kielégítésére, zavarja a lélek tisztán látását és a gondolatok szabad röptét. Jelleme gáncstalan ennek a zsidónak és erkölcsi súlya oly nagy, hogy hatása alól zsidó kortársai szabadulni nem tudtak. Csaiádi élete, háza tája előkelő, zsidó szellemű volt a szó legnemesebb értelmében. Amikor a gazdag Philó feleségét egyszer megkérdezték, hogy miért nem hord arany ékszert, azt válaszolta: „A férj erénye elegendő ékszer az asszony számára", A legtöbb görög zsidó asszony talán abban az időben is egy kissé sovány ékszernek tartotta pusztán a férfi-erényeket. Am Philó és családja abból a felfogásból indult ki, hogy a zsidók megbecsülését csak lelkületüknek mocsoktalansága, hitük erkölcsi gondolatainak magas röpte, életmódjuk morális tisztasága vívhatja ki idegenek szemében, irigységet ébresztő zajos fellépés sohasem. Philó reánk maradt műveiben az istenes erényeknek a zsidóság által hirdetett ősiességét bizonyítja. Ábrahám az elméleti uton elsajátítható erények typusa, Izsák a vejünkszületett, Jákob a gyakorlat által elsajátítható tökéletesség példája. A legnemesebb emberi tulajdonságok példázói az ősatyák, oktatói a zsidó törvényeknek. Rajongó, lelkes zsidó Philó, teljesen át van hatva a zsidóság igazságaiban való hittől, amely szerinte minden bizonyításon felül álló, a legnagyobb odaadással merül el a zsidó tanok szellemének mélységébe, nemes tiszta fényben látja Izrael vallásának erkölcsi tartalmát. Lángoló meggyőződését, a zsidóság tanai iránti szent szerelmét Philó védőirataiban öntötte ki. A zsidóság sorsa Egyiptomban Izrael végzetszerű hányódásainak jeleit, megbecsültetésének és az iránta fölgyulladt ellenszenv hullámzásait tünteti föl. Perzsa, makedón, syr, egyiptomi és római uralom fellegei vonultak el feje fölött. Hirünk van róla, hogy az ősrabszolgaság földjére: Egyiptomba, még az első templom pusztulása előtt vándoroltak. Nagy Sándor és Ptolomaeus Lagi jelentősebb gyarmatosításai újra nagyszámú zsidót telepitettek le, és Philó korában a k. i. első századában Alexandria két negyedét zsidók lakták. A tengeren, a Níluson vezető szerepet vitt hajóközlekedésük. Irodalom, ipar és kereskedelem terén utolérték a görögöket. Élükön előkelő zsidó hivatalnok: Etnarkhosz állott, aki a pogány kormánynál a zsidóság képviselője volt. Egyenjogúságát az alexandriai zsidóság már Nagy Sándor idejében elnyerte, szorgalmuk, tudományos és társadalmi műveltségük átöröklött vallásukhoz való ragaszkodásukkal karöltve közismert. Még hadvezérek is kerültek ki soraikból, akik az egyiptomi sereg élén diadalt szereztek az egyiptomi fegyvereknek. Amikor pedig későbben a római sas bontotta ki szárnyait Egyiptom felett, a római uralom kezdő korszakában a zsidó vallásnak a Caesarok soha nem álmodott megbecsültetést juttattak osztályrészül. Augustus felesége Lívia és a császári ház tagjai a zsidó szentélyben áldozatokat mutattak be, a zsidó irodalom erkölcsi törvényei csodálat tárgyát képezték, olyannyira, hogy Juvenalis méltatlankodva kifakadt: „Öreg zsidók mormogására figyelnek mai napság, vén zsidóasszonyok suttogásához tolonganak". Római előkelő családok hódoltak a zsidó hitnek, a Gens Fulvia Valeria asszonytagjai Izrael hitét vallották; maga Poppe a, Neró császár felesége azt óhajtotta, hogy zsidó ritus szerint zsidó temetőben temessék el, amit Neró valóban teljesített is. Különösen az asszonyok tódultak nagy számban Izrael hitének oltárai elé. A zsidó családi élet melegsége, a zsidó ünnepek bensősége, családias vonása, a zsidó nőnek Izraelben való megbecsültetése ellenállhatatlan vonzó erőt gyakoroltak a pogányság erkölcseiben alárendelt szerepre kárhoztatott nőkre. A zsidó hit tisztasága, babonától ment, szivekethóditó egyszerűsége nyíltan szembeszállott a pogányság dőre szokásaival, ami nem ritkán megadta az első ébresztő jelet a nép lelkében lappangó zsidóellenes érzelmeknek. így egy Mosolam nevű zsidó műlövő egyszer egy madarat, amelynek jós jeladásától várták az augurok a római hadsereg előrevonulását vagy meghátrálását, lelőtt a fáról ezzel a kiáltással: „Ha ez a madár csakugyan ismerné a jövendőt, akkor lövésem elől elrepült volna a fáról I" A zsidók sikerei, terjeszkedése, a fórumokon való gyakori csoportos megjelenése, a zsidó férfiaknak tudásban, irodalomban, kereskedelemben való kiválósága, a zsidó asszonyok fényűzése, a bujkáló irigységet teljes erővel életre hivta Alexandriában. 36