Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 33

pihegő mély tavak hullámtükörében. Sem az flsérának hajlongó rekettyebokra, sem a puszta köveinek merev érzéketlensége. Minden az ő alkotása, és nincsen semmi és senki, aki az ő teremtő munkájának részese lenne. Istennek káromlása : őt emberi, földi alakban elképzelni, megfoghatatlan lényét emberi gerjedelmekkel összekapcsolni. R zsidó vallás oltotta be az emberiség fogalmainak körébe azt a gondolatot, hogy babonák rémsége a természetesnek istenitése és az isteninek emberi vonásokkal való megérzékitése. Egységes, egyetlen, érzékileg felfoghatatlan az Isten lénye. Látható alakban való megjelenítése hazugság őrjöngése, és halandó testtel, öregedő, változó indulatokkal roskadozó ember föl nem érhet sohasem az ő tökéletességének csucsfokára. R legnagyobb próféta: Mózes se más, csak ember. Ember, aki vétkezett, bár az Isten házában meghitt volt ő, akivel az ür ajakról-ajakra beszélt és nem rejtélyekben, és mégis bünt követett el, és vétkeiért bűnhődést kellett állnia. Hol van még, merre, mikor élt próféta, népvezér, aki az ő nevéről elnevezett könyvben átörökiti fogyatkozásait, tévedéseit, makacsságát, bünhődését, aki sirját rejtek mélyében készité el, hogy balga istenítés közel ne férkőzzék hozzá, amint azt Mózes tette?' így ember nem cselekedhetik, igy csak az Istenség készteti cselekvésre a föld fiátl Ennek az örök Istennek alakja nem fér korlátok közé, hiszen „ez még az ő trónusa, és lábainak zsámolya", telve van végtelen hatalmával a nagy világ, mindenütt jelenvaló, fűszál sarjadozásában a rög alól, villám cikkázásában a Hóreb gomolygó ormán, estétől-reggelig nyiló kicsiny virágban csak¬ úgy, mint pálmák zugásában a Libánon csúcsán. „De ti alakot nem láttatok, csak megnyilatkozást észleltetek". — Izrael szemeiben nincsen hát formák ívelését magára öltő látomány képe, csak lelkének mélyén csöndülhet hangja az istenség sejtelmének, de ez a hang a néplélek mélyéig ható, isteni divináció prófétai lüktetése, amely Babyloniának bölcselőit és Graeciának és Rómának filozófus elméit az isteni igazság megismerésének szárnyalásában a régi rabbinikus irodalom eme szavaival múlja felül: „Egy szolgálóleány ott a Nilustenger partján, amelyen át Izrael kivonult Egyptomból, látta azt, amit Ezekiél és a többi próféták sohasem láttak". Mert a néplélekben lakozó istenség az Isten lehelletének alkotása, de a „gondolatok alélt szárnyain röpködő bölcsészet vergődése sohasem érhet el hozzá egészen". Lehet-e elképzelni, hogy ez az Isten, amint lénye, hatalma, bölcsesége, végtelen szentsége Izrael minden írásának, tanúságának lapjairól kisugárzik, szük korlátok közé szorított nemzeti, népistenség lenne? Hogy Izrael magának foglalta volna le az őt védelmező hatalmat és kizárta az egyetemes gondviselés mindenek átölelő szeretetéből embertársait? Izrael Istene az emberiség Istene. És ha Plátó a hellén világot szembeállítja a nagy nemgörög emberiséggel, ha a zsidóság ágyékából szakadt kereszténység egyedül üdvözítőnek hirdeti tanítását, ugy Izrael Istene Ábrahámnak már a biblia legelső lapjain azt az áldást juttatja osztályrészül, hogy „általad fognak megáldatni a földkerekség minden nemzetségei". R zsidóság bibliája nem kezdődik geneologiai fölsorolással, nem a zsidóság őseinek megnevezésével, hanem az első emberpár megalkotásával, az emberével, akit Isten a saját képmására teremtett meg, és az ember megbecsülésére, egyenlővé tételére hatalmasabb igét sohasem hirdettek, mint amikor a szentírás az Isten képére alkotott ember tragédiájával vezeti be örök időkre szóló lángoló híradásait. R zsidó tan univerzálizmusát, faji gőgtől, zárkózottságtól való mentességét az a megindító sokszoros figyelmeztetés biztosítja a szentírásban „emlékezzél meg róla, hogy szolga voltál Egyptomban", majdnem mindannyiszor azzal való összefüggésben, hogy „szeressétek az idegent, mert ti ismerhetitek legjobban az idegen lelkületét". Cornill, a szentírás ama törvényéről „ne vessed meg az egyptombelit, mert vendég voltál országában", azt mondja, hogy az irás eme helyét lehetetlen mély meghatottság nélkül olvasni. Tehát olyan vendégszeretetért, amilyent Izrael Egyptomban élvezett, amely vendégszeretet abból állott, hogy az egyptombeliek vérig kínozták őket, még ezért is hálás legyen Izrael és lekötelezettnek érezze magát ama néppel szemben. Ha ez nem közelíti meg az ellenség szeretetének törvényét: ugy igazán nem tudom: megértek-e egyszerű mondatot". Izrael törvénye világosan előírja a felebaráti szeretet kötelességét, és amig az ó-kor népei előtt az ide- 33