Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 31

a mózeslélekkel telitett gondviselés. Zsidóság nélkül, a zsidóság lényegének megszületéséig, nincsen harmónia Isten és természet, erős és gyönge, földi küzdelem és szeretet között; nincsen prófétaság lélekbeli megváltásban, nincsen hillelség az emberiség egységében, s ha a Libánon ormára, a sötét júdeai cédrusokra a zsidóság etikájának szines fátyolát reá nem teriti a jordánvölgyi eszmék sejtelemmel teli ködlátomása, a Qenezareth alján sokáig alvadt volna akkor nehéz, fekete bora a lelkek megváltó mámorának, s a Qetsemanei kertek rőt alkonyata fölött sokára késett volna a megváltó titkok hajnala, a zsidóságból, a zsidóság igazságaiból lelkedzett kereszténység . . .mindaz, amire büszke az emberiség. Csodálatos jelenség a zsidóság hitének fejlődése; hálátalan, terméketlen a talaj, amelyen gyökeret készül verni. Mocsárban, kushadt, elgédelgetett fertőben hófehér liliom fakad. Alulról, az iszapból fojtó hínárok nyújtják utána csápjaik, hogy levonják a mélybe, csak felülről, a napsugárban fürdő mennyei magasságokból élteti zamatot, szint kölcsönző melegség. flegyptom hadi szekerei diadallal robogtak végig Syria piros földjén; lovainak patkói végigdönögtek Babylon és Ninive országútjain; Pháráói átkeltek az Eufrát és a Tigrisnek zúgó habjain; az öt folyam országai porba omoltak előtte. Skythia és Kolchis rémülettel érezte hadi szerszámainak erejét. Hatalma világokra terjedt, de erkölcse, istenismerete állati sorba helyezte az embert isteneivel együtt, flz aegyptomiak vallásos megismerése alig emelkedeti ki a fetisimádás babonájából. Varázslók voltak papjaik, akik a jáspismennyezetü templomok padozata alá hajlós fűzfavesszőt rejtettek, hogy a templombalépőnek járása alatt halk sziszegés keljen: a macskafejü Pacht istenasszony rejtelmes susogása; a szentély falai mögött a Nilus iszapjából épített nedves titkos ajtó rejtőzött, amely mögött láncravert krokodilusok és kigyök pisszegése sikítozott, egy nílusi viziló pedig vadul dobogott patáival és skarabeusok amulettjéből kiszálló kábitó füstfelleggel csitította el üvöltésük a biborpalástu főpap; Ha tor a kicsapongás istennője hívta áldozatra híveit, fl tébéi fl m m o n kosszarvat viselt és a bubastisi zarándoklatokon kígyóknak, macskáknak, egereknek tiszteletére rabszolgák hekatombáit áldozták fel. Osiris mezetlen vadságban a lélek meztelenségét kívánta, ami annyit jelentett, hogy az embernek, sem benszülöttnek, sem idegennek nincs joga az istenek rangjára emelkedett királyok előtt. Isis tehénfejjel ült bálványtrónusán flpisban a fekete bika, Heliopolisban a fehér bika uralkodott. Emberi méltóság, a gyöngébb joga, az erősebb méltányossága ismeretlen fogalmak flegyptomban. És ha a modern kritika a monoteismus fogalmára akar ráismerni az ős flegyptomban, milyen szánalmas istenfoga lom a k. i. előtt az 1500. évben uralkodott IV. Páráó flmenophis Tel el flmarnában föltalált archívumának tanúsága, aki a napkorongot tette meg flegyptom egyedüli istenének, és ehhez az ő egyedüli istenéhez ekképen fohászkodott: „Oh te napistenség, uralkodója a sugarak fényességének, légy magasztalva hajnali pirkadatkor, amikor lángszekérrel szöksz az ég mesgyéjére és alkonyi borulatban, amikor aláhanyatlasz a tarjagos fellegü menny mélyébe. Téged hívlak én, örökkévalóság Ura, aki önmagadat alkottad meg. Mind az istenek hangosan ujjonganak, ha látnak téged, te ég királya; én pedig újra fiatal leszek, ha szépségedet látom. Üdv tenéked, aki az élet birodalmába lépdelsz, óh te Istenek atyja." flmenophisnak még ilyetén monoteizmusát is az ammonpapok fanatizmusa csakhamar gyökeresen kiirtotta, és az eretnekfáráó hitének helyén korlátlanul uralkodott azután a bálványok sokasága. Midjánban a mineusi vagy muszrita istenségfogalom, a babyloniai kultúra leszármazottja, a hivő lelkek vallomása. Politeisztikus vallásforma minden tekintetben. Mindenütt a legsötétebb pogányság jellemvonásai: a parzizmus istenek harca, istenek gyilkossága, a világ megteremtésének mondája a mitoszi chaoszsárkánynak: Tiamatnak véréből, az istenek hazudozásai, ravaszkodása'!, az istenek éhsége és egymásra való agyarkodása és irigysége, a bábeli bálványok egymással való háborúskodása, Marduk és Élam, Kirisa és Ormuzd hadviselése. Ezek a zsidóság tisztult istenhitével ujabban egy rangba helyezett Hamurabinak istenségfogalmai. fl kánaáni népek a pusztaság isteneinek szolgálatában állanak, fl természet, a végtelen 31