Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 30

A ZSIDÓ ESZMÉK HÖSEL Dr. KISS ARNOLD sorozatos előadása. BEVEZETÉS. RÖK küzdelme van a jónak és a rossznak egymással. Ősellenségek: a lélek egetkeresése és a vérnek sátánsugdosása, az igazság és hazugság, a jövendőknek világosságát lélekriasztó homályok ezer fátyla mögött megsejdítő vívódás, és a sötétségnek, időknek, eszméknek forrongását csittitó, maradiságmarasztó bajvivása. És ez a harc nemcsak a bibliás szónak értelmében folyik; nemcsak az emberi lélek magánvaló, szük csataporondjára szorul, hogy eggyéölelkezve gáncsvető tusában külön-külön vívják meg az ember bensejében az angyalok és a démonok ősi csatáját; a korlátok közé szorított keretekből az eszmék tusakodása világbirodalmakat hódit csaták porondjának, égen és földön dobban küzdelmük megfeszült lábtoppanása, és népeknek és nemzeteknek, fajoknak és nemzetségeknek arculatját fordítja egymás ellen. Egy maroknyi nemzet, Izrael, az Isten harcosa, az ősidők homályában kezdte meg az erkölcsi eszmék fenségébe vetett hitének háborúját világok meggyőződése, igazságoknak, erkölcsnek hitt életelvek ellen. Végzete és dicsősége, veresége és diadala egyaránt ez a harc. Végzete, mert mocsárba, gúnyba és vérbe fojtották ezerszer az eszményeit. Dicsősége, meri mocsárból, gúnyból és vérből föltámadt megannyiszor az ő igazsága. Veresége, mert álmaiból hurkot kötöttek a torkára, mert prófétaálmodásokkal járó hősöket házalógúnyába bujtattak szitkos hahotával gyűlölői, s a sötétsikátoros zsidónegyedekben látnia kellett: miképen késztet sokszor a lélekhörditő szenvedés, a kenyérnek gondja az igazságában való kételkedésre fényespengéjü harcosai közül annyit. És diadala, mert az erkölcs győzelme, a messiásálmok felé törtető emberi haladás őnélküle, az ő tanításai nélkül el nem képzelhető, fl zsidóság nem faji, nem nemzeti probléma, nem etnikai jelenség, léte az emberiség kérdése. Elképzelhetetlen sötétségnek perspectivája tárul elénk, ha arra gondolunk, mi történik, ha a zsidóság föladja hivatásának harcát, ha többen lettek volna körében a menekülők, a sebzettlelküen futamodók, a külső fény után törtetők, a megrettentlelküek, az elfáradtak és a kapaszkodók, mint a Sinai lobogójának törhetetlen hivei, nemcsak a zsidóságra lett volna ez végzetes, mert tán megmenti a beolvadás futamlásával utódait a kínoknak ezer válfaju fájdalmaitól, de az ellenállás pörölyzuhogásokat kiváltó hiánya folytán nem fejlődhetnek körében a tudásnak, az irodalomnak, a művészetnek bércormokat hódító jelesei — de eszmehűtlensége kárhozatos lenne bizonyára az egész emberiségre is; a jónak és a rossznak, a fejlődő világosságnak és az ellenszegülő sötétségnek harcában sokáig kellett volna alulmaradnia az erkölcsi fenség princípiumának, mindaddig, amig egy másikzsidóságot, más névvel talán, de ugyanazon eszmei köntösben hívott volna életre a korok Micrájimjából 30