Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 20

Ebben az érzetben semmiféle hivalkodás nincs. Vájjon lehet-e büszkeségnek, önhittségnek helye abban a viszonyban, mely a mestert tanítványaihoz fűzi? fl nevelő nem ura, hanem vezetője, gondozója annak, akit oktat. És a hódolat legértékesebb kifejezése a tanitó rátermettségének, bölcseségének, buzgalmának az elismerése. Izraelt is ezzel kecsegteti a törvényadó, midőn szivére köti az isteni meghagyások követését és ezáltal a szent népnek polcára való emelkedést, azt mondván: „őrizzétek és tegyétek meg, mert ez a ti bölcseségtek és értelmességtek a népek szemeiben; akik hallják mind e törvényeket, azt mondják majd: bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet." (V. Mózes 4, 6). Ennek a cimnek az elérése Izrael legmagasabb ambíciója. Ezért mondja magát kiválasztott népnek. Át van hatva nevelői hivatása nagy jelentőségének tudatától és magasfoku optimizmusánál fogva bizik annak eredményeiben és annak a reménynek a megvalósulásában, hogy az elismerés pálmáját el fogja nyerni. Ilyen ideáljai csak optimisztikus népnek lehetnek. Csak a legoptimisztikusabb felfogás mellett vállalhatunk súlyos kötelességeket abban a meggyőződésben, hogy ezzel nagy ügyet szolgálunk és abban az erős hitben, hogy hűségünk az ellenérzést elismeréssé fogja változtatni és legyőzi majd mindazokat az akadályokat, amelyek a jónak diadalmaskodását gátolják. És ez a hit, amely a messiási eszmévé fejlődött, Izrael optimizmusának legjellegzetesebb megnyilatkozása, legnemesebb gyümölcse. Vallásunk számos intézménye tükrözi a zsidóság derűs világnézetét. Midőn ünnepnapokat rendel, amelyeknek alaphangulata az öröm, midőn kötelességünkké teszi, hogy az élet gyönyöreiből azoknak is juttassunk, akikre a sors vajmi ritkán mosolyog, midőn végtelen gyöngédséggel felkarolja azokat, akik nélkülöznek és szenvednek, midőn védelmet biztosit a munkásnak, a szegénynek, a rabszolgának, még az állatnak is, ezzel annak a felfogásnak ad kifejezést, hogy minden embernek, sőt minden teremtménynek joga van az élet javainak élvezésére, joga van a boldogságra, az öröm napsugarára és Isten akarata, hogy ezt a jogát elismerjük, annak érvényt szerezzünk. De nem ez a zsidóság optimizmusának legmagasabb megnyilatkozása és nem az élet amaz erélyes elfogadásában jut különösen kifejezésre, amely miatt a buddhizmusért rajongó Schopenhauer gúnyja mardosta, hanem abban a gondolatban, hogy a múltnál szebb, jobb és boldogabb lesz a jövő, hogy az emberiség élete egyre tökéletesbedő alakulások és magasbodó célok felé fejlődik, hogy be fog következni egy arany korszak, amelyben megszűnnek az emberiség nagy tévedései és bűnei, szenvedései és gyötrelmei, amelyben a világosság diadalmaskodik a sötétség felett, az igazság az erőszak felett, a szeretet a gyűlölet felett, a béke és harmónia az irigység, a viszály és visszavonás felett, amelyben nép nem emel fegyvert nép ellen és nem tanulják többé a hadtudományt, amelyben leválik a hályog mindazoknak a szeméről, akik nem képesek meglátni ezt a világosságot, amely Izrael hitének legmagasabb és Iegboldogitóbb igazságából árad ki és „megtelik a föld az Örökkévaló megismerésével, mint vizek, melyek a tengert boritják." (Ézsajás n, 9). fl messiási eszme, melyet Stein az időbeli túlvilági élet gondolatának nevez, amely evolúciót, fejlődést, a tökéletesedésre való képességet, a szó legmagasabb értelmében kultúrát jelent, amely a paradicsomot nem hátra, hanem előre vetiti, amely nem bűnben elbukott, megromlott, hanem a tökéletesség és boldogság felé haladó emberiséget hirdet, a zsidóságnak ez a legnagyobb, legbátrabb, leghatalmasabb, legnemesebb, 20