Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 13

azokkal ujjongtak, azokkal táplálták aggódó lelküket. Teremtett bölcseket, kik mint Salamon példabeszédei nemes, mély igazságokat szűrtek le és gondolkodókat, kik, mint Jób szerzője, a lét legbonyolultabb problémáinak megoldásán fáradtak. Belátható-e, mivel ajándékozta volna még meg ez a kis Palesztina a világot, ha az a maroknyi nép még ezer évig él saját területén? Egyptomban élt egy kicsiny töredéke a népnek; uralkodója nem fojtogatta egyre és e nép életet adott P h i 1 ó n a k, ki zsidó életfelfogás és görög spekuláció közt hidat vert. Spanyolországban és Észak-Afrikában volt egy-két század, melyen a zsidókat az általános jólét és kultúra forrásaihoz bocsájtották és ime, egymásután támadnak a géniek, vagy ha ugy tetszik a tehetségek, akik kamatostul fizetik vissza azt, amit kaptak: JehudahaLévi és Gabiről dalolnak, miként a zsoltárosok, Saadjában és Maimuniban feltámad Jób szerzője és Philó, és minden városban gyarapítják a kulturvagyont és művelnek nyelvtudományt és mathematikát, algebrát és asztronómiát és számos követ hordanak ők is az épülethez, melyet arab művelődésnek hivnak és mely részévé vált az egyetemes műveltségnek. Néhány századdal később Közép-Európában volt egy kis tartomány, ahol a zsidóságnak nem keserítették meg örökké az életét: Hollandia. Nemsokára fejedelmi módon hálálta meg a jóakaratot: megajándékozta a világot Spinozával. A francia encyklopadisták szárnycsattogása alighogy mozgásba hozta a míveltebb Európa megdohosodott szellemi levegőjét, alighogy érezhető lett Németországban is az uj, frissebb áramlat lehellete, mely emberi szabadság, minden ember természeti jogai eszméjének magvát hozta magával, és rögtön megjelenik Mendelssohn, ki nemcsak uj és mély eszméket produkált, hanem egyáltalában megtanította a német filozófiát beszélni, mikor addig csak dadogni tudott. A zsidó történet csak néhány epizódját emeltük ki, hogy rámutassunk, mire voltunk képesek, hogy aztán elgondoljuk, mennyi meg nem született eszmét gyilkolt meg, mennyi meg nem teremtett kulturalkotást rombolt le, mennyi meg nem gyújtott fáklyát oltott ki a népek barbár politikája, mely Enceladusként a földhöz láncolt bennünket, és amely a próféták, bölcsek és tannák népét szatócskodó, házaló és uzsoráskodó emberekké alacsonyította és az erős izmu és kemény lelkű Makkabeusok utódaiból félénk, vézna teremtményeket csinált, kiknek mindig meg kellett hunyászkodni és mosolygó ajakkal köszönetet mondani az uraknak, amiért megengedték, hogy Isten napja rájuk is süssön és ugyanazt a levegőt szívhassák, mint ők. Beláthatjuk-e még, mivé fejlődött volna a világ, ha a népek nem zárják el a zsidók előtt a napsugarat, a szabadságot? Elképzelhetjük-e, hol tartana ma az emberiség, ha a zsidóknak minden korban lehetővé tétetett volna, hogy a népek kulturmunkájában oly szerszámokkal vegyenek részt, mint a többiek? Hisz átlag még nincs több, mint 50 éve, hogy az európai kultúra birodalmának minden utja szabadabbá tétetett számukra és nézzük csak, mennyire haladtak azon? Azelőtt azt mondták, hogy csak szatócskodásra, kiskereskedelemre alkalmasak, és im, szerveztek nagykereskedelmet, amely számára országok, sőt világrészek sem képeznek többé határt; aztán azt állították, hogy csak a gyors nyereséget adó kereskedelem az ő elemük, és alapítanak gyárakat és teremtenek közép- és nagyipart és ezren és tízezren kezük munkájával szerzik kenyerüket az ipari foglalkozások egész skáláján keresztül. Aztán azt hirdették: ipar, kereskedelem, mind- 13