Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 9

Ezen elmélet szerint, már nem az összes árja fajok képezik az emberiség crémejét, hanem csak a germán, Ami szépet és nagyot az emberiség létrehozott, az mind, vagy majdnem mind germánoknak köszönhető. De hát a babylon-assyr kultúra, hát a régi zsidó alkotások, hát a görög-római genius remekei, sőt még a kinai, japán és azték műveltség? Az mind nem baj! Csak egy merész fordulattal meg kell változtatni az emberiség fejlődéséről elfogadott elméletet és mindezt, állítólag, be lehet bizonyítani. Tehát a kulturemberiség bölcsője nem állt a meleg tájakon, hanem fordítva, a hidegebb égöv alatt, Európa északi részén; itt alakult ki a germán typus, innen ment végbe az a kivándorlás, mely eljutott, — ameddig épen tetszik, hisz az elméletben nincs lehetetlenség, — Kináig, Babyloniába, sőt Dél-Amerikába is, mindenüvé, hol valami szép található, lévén annak megteremtésére mindenki más, mint germán származék a priori képtelen. E szerint a zsidók sem tiszta sémi faj, hanem keveréke sémi beduíneknek, szir chetitáknak és szőke, kékszemű emoritáknak; ezek közül „a sémiták az akarat túltengése által jellegzetesek, a chetiták üzleti ravaszság által", maradnak az árja emoriták, akiktől azok az alkotások származnak, amelyeket a zsidóktól a legrosszabb akarat mellett sem lehet elvitatni. Houston Stewart Chamberlain tette népszerűvé ez elméletet. „Die Grundlagen des XIX. Jahrhundertes" cimü munkájában, amely a germán népeket a legmagasabb polcra helyezi, a zsidóknak pedig alig tud elég mély és alacsony helyet juttatni. És amig az előtte való, tudós köntösbe burkolódzó zsidófalók, a zsidó népre költött sok gyarlóság és hiba mellett, legalább azt engedték meg, hogy a zsidó népben vallási genie lakozott, addig Chamberlain még ezt is irigyli tőlük és azt állítja, hogy az egész zsidó irodalomban nincs semmi, ami az indo-európai v. máskép germán szellem termékeivel vetekedhetnék. De még az a kevés nagyszabású uj, ami kultúrájukban található, sem az ő alkotásuk, hanem ugy vették át: a teremtés történetét a sumero-akkadoktól, a monotheismust az egyptomiaktól, a kultuszt a chetitáktól. A zsidó egyáltalában nem is vallásos nép, nem is tudja, mi az, vallásosság. A morálban, tagadhatatlan, mégis alkottak prófétáik kiválót, de ezt sem Juda birodalmában, ahol az igazi zsidók iaktak, hanem Izraelben, amelynek faji összetétele már más természetű volt. Az igazi zsidók csak az exilium utáni zsidóságot teremtették, a vallástörvényt; igazi vallásosság nem is található sem a régi, sem a mostani zsidóban, a vallás alapja náluk csak a világuralomba, a népek leigázásába vetett hit, metafizikai gondolkodásra nem is képesek, még a monotheismus sem megismerés eredménye, hanem csak politikai eredmény. Valóban, ha valaha elérkezik az idő, mikor legalább a tudomány ki fog bontakozhatni az előítéleteken, az emberekbe beleoltott hamis képzeteken táplálkozó gyűlölet öleléseiből, csodálattal fog tekinteni különben nagy szellemek alkotásaira, amelyeket alaplukban meghamisított, tudatosan vagy öntudatlanul, egy elmélet, mely nemes ércet is salaknak, drágaköveket is üveggyöngynek minősít, csakhogy a tulajdonosaik szegény koldusoknak legyenek feltüntethetők. Mi az oka e gyülölségnek? Alig egyéb, mint az a lelki folyamat, amely talán a legtöbb embert gyűlöletre készteti azok ellen, akik jót tettek vele, kikkel szemben a hála kötelezettségét érzik. Azokat a jó embereket — tutti quanti — dühbe hozza a tapasztalat, hogy a szellemi élet megnyilatkozásainak óriási területén lépten-nyomon a zsidó genius alkotásaival kell találkozniok. A nyelvek, különösen a magasabb követelmények- 9