Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 6

jtQs £h A XX #Q» XX A A <A XX XX A XX *^VW^V^VÍ7^^W^^ A ZSIDÓ FAJ KULTURÉRTÉKE. DR. WEISZBÜRQ GYULA ELÖflDÄSfl. GY FAJ vagy egy nép válságos állapotának alig van biztosabb tanújele, mint ha elveszíti bizalmát önmagában, ha kétséget támaszt önértéke felől és önbecsülésében hanyatlik. Mikor Shakespeare Julius Caesarjában Brutus töprengéséből látjuk, hogy a holnapi csata győzelmében kételkedik, bizton tudjuk, hogy azt el is fogja veszíteni; mikor egy nép vagy egy faj elkezd önmagában kételkedni, legalább is jogos a kérdés, hogy a létért való küzdelemben meg fogja-e állani a helyét, mert hiszen a népek és fajok is küzdelemben és versenyben állanak egymással, ha nem is hallatszik csatazaj és a megsebesültek hörgése nem is tölti be a levegőt. Népek és fajok, ha elernyedtek, lassú és csendes halállal múlnak ki. Az elmúlt időkben alig volt nép, melynek magáról oly nagy véleménye lett volna, mint a zsidó, A kiválasztottság eszméje, mely kiválóságát úgyszólván elméletileg meg¬ állapította, de talán még inkább az a tapasztalat, hogy sok hibában, melyben környezete leledzik, nem szenved, néhány erény, mint p. o. a könyörületesség, benne erőteljesebben él, mint a többiben; intelligenciája, mely a környezete átlagos értelmiségét jóval felülmulta és az evvel természetszerűen járó magasabb standard of life, azt a meggyőződést ébresztették benne, hogy minden népek közt ő a legelső; és az üldözött, megvetett nép vajóságos büszkeséggel tekintett le elnyomóira, a rabszolga fölénnyel nézett az urára. Ujabb időben e tekintetben gyökeres változás ment végbe. Mert a zsidó megismerkedvén a nyugoti kultúra világával, megtanulta becsülni azokat a kulturértékeket, melyek a népekben rejlenek. Aztán az alantas néprétegek értelmiségi színvonala, mint ismeretes, óriás mértékben emelkedett és még erkölcsi tekintetben is, legalább bizonyos irányban, nagymértékű haladás állott be, végre maga a zsidóság egyik-másik erénye is megfogyatkozott; mindezek folytán egyenlősíttetett a zsidóság és a többi népcsoportok közti színvonal és fölényérzete megszűnt, a büszkeség elszállt, a faji tudat megcsappant. És ha csak ennyi történt volna? Pedig már ez is veszedelmet jelentene. Mert a nagy, egységes néptömegek között elszórt kisebbségek, a tömegvonzás erejének, —' melyet Newton bár csak a holt tömegek részéről mutatott ki törvénynek, mégis az élő néptömeg részére is fennálló igazság — csak ugy tudnak ellentállni, ha bizonyos kimagasló tulaj- 6 E □ □ C£JC£C$3