Jahresbericht der Landes-Rabbinerschule in Budapest · 1887-01-01 · 10. für das Schlujahr 1886-87 (1887) · page 13

14 vältozott, mäs lett meg a nemzet nyelve, s a földiiek szine, külalakja is : mind lialadt, fejlödött s az uj idökhöz, viszonyokkoz sirnult: tan csak egy volt, mi fölött az evszäzadok majdnem nyom nelkül elosontak, ini mozdulatlanul maradt meg regi helyen, mint egy elsülyedt vilägnak meg femiällö tanuja s ez — a XIII. szazadnak ezen zsidöiskoläja. Ezen iskola az akkori zsidösägnak igenyeit kielegitette, valläsos es szellemi eletenek valöban csodälatos nagy szolgälatot tett; es tisztelet becsület azon szivössägnak es buzgalomnak, mely a multnak ezen maradvänyät a mi bazänkban egesz a mai napig liiven megörizte. De a mi több mint felezer evvel ezelött eletkepes, Iidvös volt, azöta pedig nyugoti Euröpäban az uj korszellem eiöl majdnem eltünt mar, az a XIX. szäzad vege feie szämunkra megis csak e r e k 1 y e, melynek kegyelettel tartozunk ugyan, de mely a meleg, frisen lüktetö, elöre törekedö elettel szerves összefüggesben nem ällbat es a mi korunk viszonyainak többe nem felelhet meg. De a nepnek buzgalma a räszällt ereklyeket könnyebben megbecsiillieti, s azert szentebbül szokta tar־ tani, mint a valläsnak elö, örökke fris szellemet. Innet lett, liogy ezen regi iskoläknak nem eltörlese, lianem ujjäalakitäsa annyi ellenalläsra akadt — bisz ez minden ujnak s nagynak regi sorsa — bogy egy modern szellemii rabbi-iskola felallitäsa, mely mär 71 evvel ezelött boldog eBilekezetii Jözsef nädor elött megpendittetett, melyet felejtbetlen Eötvösünknek geniusa — äldäs dicsö emlekere! — annyi bevvel felkarolt, annyiszor megkisertetett es mindig megbiusult. I-sö Eerencz Jözsef nepboldogitö uralkodäsa, mely a magyar zsidösägnak mär a polgäri szabadsägot adta, szämära vegtere a rabbiiskolät is megbozta s ezzel, ügy remeljük, felekezetünk tärsadalmi s szellemi fölszabaduläsät is. Mert törveny, a minö az egyenjogusitäs törvenye volt, az idöes elöitelet epitette välaszfalakat megdöntheti ugyan; de a bol ezek ällottak, ott romjaik, mint a szabad lialadäsnak, egyesülesnek akadälyai, meg sokä szoktak lieverni. E romokat csak az igazi, ätalänos nepmüveltseg görditbeti el, mely minden emberben az e m b e r t megbecsüli; az elterö valläsos meggyözödesek megiteleset pedig azon egyre bizza, kit minden valläs egyaränt dicsöit. Csak lgy jöbet az, mit epedve värunk, bogy a tärsadalom, bogy a nepnek tudata, lelkiismerete a magyar zsidösägban vegtere a magyar nemzetnek vele nyelvre, erziiletre, törekvesre s erdekre nezve egybeforrt lenyeges alkatreszet lässa. De ezt — nyiltan elismerjlik — nem szabad csupän csak kivülröl, nemcsak a nemzet nagylelküsegetöl, a tärsadalom meltänyossägätöl värnunk; 11 a 11 em erre nezve közr emükö dnünk keil magunknak is. S ezen szent kötelessegünk teljesltesere nezve bizottsägunk az iment megnyilt rabbi-iskoläban batalmas, söt nelkülözbetetlen eszközt lätott. Erelyesen tämogatva magas kormänyunknak, elsö sorban valläses közoktatäsi miniszteriumunknak utmutatäsai, figyelmeztetesei es kegyes pärtfogäsä ältal — mir öl a magyar zsidök törtenete